2010. július 1. – Zöldivászat - Nyáridőben, különösen a focivébé hajrájához közeledve, egykettőre elfeledkezünk a felelős alkoholfogyasztás legfontosabb vetületéről: az ökológiai ártalmakról. Bort, sört vagy töményét igyon, aki aggódik a természetért?
Magyarországon az ésszerű keretek közé szorított italfogyasztás
propagálása sajnos állandóan időszerű téma. Csakhogy miközben a piaci
szereplők, egészségügyi szakemberek, társadalmi szervezetek és a média
jóvoltából bizonyos időszakokban a csapból is ez folyik, szokás szerint
agyonhallgatják a zöldmegfontolásokat. Ez annál is érthetetlenebb, mivel
az úgynevezett problémás ivás tekintetében közismerten rosszul állunk:
kevesen választanak biobort, alig törődünk sörünk csomagolásával, az
utunkba kerülő kisüsti, viceházmester ökológiai lábnyomával.
Igyon-e egyáltalán, aki szívén viseli a bolygó sorsát? Vállalható-e
hosszú távú környezetterhelés egy múló szalonspiccért? Nem az volna az
üdvözítő, ha egyszerűen hátat fordítanánk az alkoholnak? Ehhez hasonló
kérdések nyilván régóta ott motoszkálnak olvasóink fejében, amikor
reggelente az előző éjszaka következményeit és tanulságait latolgatják.
Tényleg hosszan lehet sorolni az absztinencia közvetlen ökológiai
előnyeit, csakhogy éppen ilyen nyomós érvek szólnak amellett is, hogy
időről időre jó lelkiismerettel a(z üveg) pohár fenekére nézzünk.
Whisky az üvegházban
Tetszik, nem tetszik, a nyugati világban a társas érintkezés mai napig
legnépszerűbb formája az italozás közbeni kvaterkázás. Ilyenkor
csökkennek a gátlások, de az alkoholban gyakran feloldódik a technokrata
szkepszis, a fogyasztói nihilizmus is; ismerőseink, alkalmi
ivócimboráink megengedőbbé válnak a zöldeszmékkel, -eljárásokkal
kapcsolatban. Borközi állapotban kiderülhet, milyen (ödipális)
konfliktus miatt távolodott el az illető földanyától és miként lehet ezt
helyrehozni; egy ilyen helyzet kiaknázásáról bűn lemondani a világ mai
állapotában. Az is tagadhatatlan, hogy bizonyos mértékű alkohol
jótékonyan hat a tágabb ökológiai, ökopolitikai összefüggések
felismerésében kulcsszerepet játszó holisztikus gondolkodásra, amely
napjainkban annyira hiányzik a vakon termelő és fogyasztó tömegek
kognitív eszköztárából. (Baj akkor van, ha valaki rendszeresen túl sokat
iszik, és se a fát, se az erdőt nem látja.) Arról pedig még nem is
beszéltünk, hogy az ivással felhagyók közül az üresség érzése elől
menekülve hányan ugranak fejest a konzumerizmus valamelyik nem kevésbé
ártalmas bugyrába és/vagy eldobható csomagolású üdítőket, vizet kezdenek
vedelni nyakló nélkül.
Dilemmáink itt korántsem érnek véget, a „mit" és a „hogyan" kérdéseire
is választ kell találnunk. David Kennedy, a brit kormány mellett
tanácsadó testületként működő Klímaváltozási Bizottság (Committee on
Climate Change) vezetője tavaly azzal sokkolta a közvéleményt, hogy a
Föld megmentése érdekében az ország polgárainak le kellene állnia a
közkedvelt báránysült és a sör fogyasztásával. Az általa idézett
tanulmány szerint a szóban forgó háziállatot kiugróan magas
metánkibocsátása (a szén-dioxidnál jóval károsabb hatású üvegházgáz)
miatt kellene eltávolítani az étlapokról; a komló és a maláta
termesztése, illetve feldolgozása sörré és whiskyvé pedig a szigetország
üvegházgáz-kibocsátásának másfél százalékát adja. A klímaügyi
tótumfaktum persze sietett hozzátenni, nem várja honfitársaitól, hogy
teljesen lemondjanak a szaftos húsokról és a pubok látogatásáról,
viszont mindenkinek azt javasolja, hogy fokozatosan térjen át a
klímabarát ételekre és italokra. A sör és a whisky barátai ebbe aligha
fognak belenyugodni. Annál is inkább, mert három évvel ezelőtt a szintén
közpénzből működő, tekintélyes Food Climate Research Network nevű
kutatócsoport a lakosság italozási szokásainak hatását vizsgálva arra
jutott, hogy a klímára nézve egyik italféle sem rosszabb (jobb) a
másiknál - a károsanyag-kibocsátás szempontjából elhanyagolható a
különbség egy alkoholegységnyi sör, bor és tömény előállítása között. A
feladat tehát az, hogy minden kategórián belül megtaláljuk a legzöldebb
megoldást.
Langyos sör és tehenek
A hazai sörivók, -gyártók, -forgalmazók és a hatóságok számára is
támpontként szolgálhatnak az amerikai New Belgium sörfőző vállalat
tapasztalatai. A cég azután kezdte el vizsgálni legnépszerűbb terméke, a
hatos csomagban kínált Fat Tire teljes életciklusának
széndioxid-kibocsátását, hogy fokozatosan kizöldítette gyártási
folyamatát. Hatékonysági beruházásokkal csökkentették az
energiaszükségletet és áttértek a megújuló használatára. Az eredmények a
kutatórészleg tagjait is alaposan meglepték. A fenti reformok
mérsékelték ugyan a Fat Tire szénlábnyomát, de nem radikálisan. Annak
legnagyobb részéért - közel egyharmadáért - továbbra is az áruházi
hűtőszekrények felelősek. A hideg bolti sörről tehát zokszó nélkül le
kell mondanunk, és aki igazán komolyan veszi magát, otthon is beéri
kellemesen szobahőmérsékletű vagy pincehideg itallal (így mellesleg a
kánikulában különösen kellemetlen torokfájást is elkerülhetjük). A
langyos sör gondolata első hallásra ijesztőnek tűnhet, de csak amíg nem
vetettünk egy pillantást a klímával kapcsolatos legújabb
előrejelzésekre. Az átállást kezdhetjük a hagyományosan nem hűtve
fogyasztott fajtákkal, például az erős sörökkel, de még jobb, ha
elhatározzuk, hogy ezentúl csak télen iszunk sört, amikor az erkélyen
vagy az ablakból egy szatyorban kilógatva magától is lehűl. A New
Belgium szakemberei szerint a gyártók az alapanyag-előállítás
zöldítésével: a komló, árpa és a többi organikus termesztésével is
jelentős szén-dioxid-kibocsátást spórolhatnak meg. Egy dán cég azzal
büszkélkedik, hogy egy új enzim révén elért hatékonyabb erjesztés révén
Clime8 nevű sörének emissziója nyolc százalékkal csökkent. Ne feledjük
viszont, hogy a sokat utazó importáru vagy a rendszeresen messziről,
autóval beszerzett hazai biosör végeredményben minden nemes
erőfeszítésünket tönkreteheti.
A csomagolás szintén kardinális kérdés - mutatnak rá fájó szívvel az
amerikai sörfőzők. Az USA-ban nincsenek újratölthető üvegek, az egyszer
használatos palackok emiatt a Fat Tire kibocsátásának egyötödéért
felelnek. Európában a magára valamit is adó fogyasztó betétdíjas üvegből
tölt vagy csapolt sört rendel; a dobozosra, egyéb eldobható
csomagolásra rá se hederít. Reményt keltő fejlemény, hogy két éve a
Szegedi Ifjúsági Napokon már felbukkant a betétdíjas, visszaváltható
söröspohár. Ennek hiányában se legyünk elveszettek, hiszen egy
állhatatos fesztiválozó egyetlen szokványos műanyag pohárral is végig
tudja inni az egész hetet. A nem visszaváltható sörösüveget ne vigyük
automatikusan a szelektívbe, máshol is szükség lehet rá. Néhány éve
thaiföldi buddhista szerzetesek például több mint egymillió palackot
építettek bele szentélyük falába és tetőzetébe, aminek azóta is
csodájára jár a világ. A gyártóknak a lejárt szavatosságú sört nem kell
kapásból a lefolyóba önteniük: a treehug-ger.com beszámolója szerint egy
kelet-angliai sörfőzde a környék
gazdáinak adja a nyakán maradt készleteket - a táplálékhoz kevert ital a
jelek szerint igen kedvező hatást gyakorol a tehenek egészségére és
kedélyállapotára.
Biobor és organikus tequila
Tyler Colrnan, a neves amerikai borközgazdász (blogja: drvino.com)
szakértők bevonásával kiszámolta, miként foghatja vissza szolid
alkoholizmusának klímára gyakorolt hatását. Úgy találta, hogy az
organikus gazdálkodás rendkívül előnyös a talaj minősége és az élővilág
egészsége szempontjából, ám lényegesen kisebb a szerepe a
széndioxid-kibocsátás mérséklésében. Jóval fontosabb, milyen messziről,
milyen szállítóeszközökkel és csomagolásban érkezik a bor. Bonyolult,
sokparaméteres egyen létről van szó, amit a magyar zöldivó egy
mozdulattal lesöpörhet az asztalról, ha import helyett jó minőségű
hazait vesz, betétdíjas üvegben (ha pedig a termelőtől vásárol, mindig
visz magával palackot). Mondani sem kell, hogy fröccshöz ásványvizet
önteni ökológiai szempontból is vállalhatatlan.
A bioitalok tekintetében Nyugat-Európában és Észak-Amerikában egyre
bővül a választék, az itthoni vásárlók azonban egyáltalán nincsenek
elkényeztetve. A biosömek szinte láthatatlan a piaca, a boroknál jobb a
helyzet, itt viszont az egész kontinensen némi zavar uralkodik. Az
EU-ban csak az ökológiai gazdálkodásból származó szőlő termesztésére van
egységes szabályozás, a biobor előállítására nem, ezért országonként és
minősítő szervezetenként változhat, mit tekintünk annak - derül ki a
tudatosvasarlo.hu egy tavalyi cikkéből. Nálunk a Biokontroll Hungária
Kht. ad ki minősítést a 2006 után előállított borokra a Magyar
Biokultúra Szövetség ajánlásai alapján. Eszerint a mustjavításhoz
kizárólag ökológiai származású mustkészítmények használhatók répacukor
helyett, a palackokat csak parafa dugóval lehet zárni, amelynek jelölése
is csak égetéssel és nem nyomtatással oldható meg; palackozni pedig
csak üvegbe szabad. Hazánkban az összes szőlőterületnek
(nyolcvan-kilencven ezer hektár) hozzávetőleg egy százalékán
termesztenek organikus szőlőt, az így készült bort kínáló gazdaságok
száma egy-két tucatra tehető. A tömények piacán még szomorúbb a helyzet,
igaz, ebben a szegmensben külföldön is lassú a fellendülés. Feljövőben
van az organikus tequila, gin és rum piaca, de a jelek szerint
biovodkából a legnagyobb a választék. Ezek növényi alapanyaga
természetesen soha nem látott mesterséges rovar- és gyomirtót,
génmódosítást, műtrágyát; üvegük könnyebb, haladóbb vállalkozások pedig
energiaszükségletüket is zöldúton biztosítják - egy izlandi vodkagyár
értelemszerűen geotermikus energiával. A bogyós termésű Acai pálmából és
vodkából készült italt forgalmazó Veev a világ első szénsemleges
alkoholgyártója; a vállalat egyebek mellett azzal büszkélkedhet, hogy
minden eladott palack árának egy részét esőerdő-megőrzési programra
fordítja.
Nem kerülhetjük meg a helyválasztás és a mennyiség kérdését sem. Otthon,
egyedül inni, a társasági italozás fent említett előnyei miatt, nem
ajánlott. Kocsmába értelemszerűen tömegközlekedéssel vagy gyalog
érkezzünk, a részeg kerékpározás társadalombiztosítási és ökológiai
költségei tetemesek lehetnek. („X. Y. budapesti lakos egy
szórakozóhelyről hazafelé tartva hajnaltájt facsemetének vezette
kerékpárját.") A mértéktelen italfogyasztás egyébként is kiugró
zajszennyezéssel járhat, a kórházi detoxikálás autózást vonz maga után.
Ha egy kicsit mégis elvetettük a sulykot, vigasztaljon a tudat, hogy
amit egy öreg platánnak támaszkodva kiöklendeztünk, az száz százalékban
lebomlik. Linder
Bálint
