2012. augusztus 15. - Harminc éve, 1982-ben jött létre a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet, amely az ősi Alföld egyetlen fennmaradt darabját őrzi.
A hatalmas, Záhonytól Szegedig húzódó rónaságon sehol másutt nem őrizték
meg úgy a táj eredeti arculatát, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
keleti részén, Fehérgyarmat környékén. A Tisza, a Szamos és a
magyar-ukrán-román országhatárok által körbezárt mintegy 22 ezer
hektáros területen ma is úgy váltják egymást az erdők, ligetek, lápok,
mocsarak és rétek, mint valamikor, és a gazdák is őrzik őket.
A 37 település határát magában foglaló tájvédelmi körzet Magyarország
folyóvizekben egyik leggazdagabb területe. A Tisza, a Szamos, a Kraszna
és a Túr két ága, az Öreg-Túr, illetve az Ásott-Túr egyaránt érinti. A
folyók mellett kisebb természetes és mesterséges vízfolyások is
behálózzák, a Batár, a Gőgő, a Szenke, a Tapolnok, a Palád, a Csaronda
és a Szipa, amelyek mára inkább belvízgyűjtő csatornák. Habarics Béla, a
terület természetvédelmi kezelője, a Hortobágyi Nemzeti Park
Igazgatóság Nyírség-Szatmár-Bereg Természetvédelmi Tájegységének
vezetője szerint a körzet vízrendszere mindmáig élő, formáló és
formálódó. Szerencsére a 2000 télvégi-tavaszi, romániai eredetű cianid-
és nehézfém-szennyeződést már kiheverte a Szamos és a Tisza, javult
vizükben az élőlények fajösszetétele.
Gímszarvas és tyúktaréj
A tájvédelmi körzet folyói rendkívül változatos élőhelyet
jelentenek a vízi életközösségeknek. Nagy számban fordulnak elő bennük
védett halfajok, sőt, a fokozottan védett, a pisztrángfélékhez tartozó
dunai galóca és a pénzes pér sem ritka. A körszájúakhoz tartozó tiszai
ingola vagy a bennszülött fajnak számító petényi márna, továbbá a magyar
és a német bucó, a selymes durbincs ugyancsak értékes itteni halfajok. A
mocsaras vizek lakója a lápi póc és a réti csík, igaz, ezek mára nagyon
megfogyatkoztak - mesélte Habarics Béla.
A hullámtéri réteknek a tavaszi és őszi áradások idején fontos szerepe
van a bukó- és úszórécék, illetve a parti madarak vonulásában. A Tisza
magaspartjai partifecskék, gyurgyalagok és jégmadarak költőhelyei. A
másutt egyre fogyatkozó vidra is megtalálható még a Tisza és a Szamos
árterében, valamint a térség halastavainál is.
A háborítatlan természet
A csaknem asztalsimaságú Beregi Tájvédelmi Körzet Területét egykor
mocsár- és lápfoltokkal átszőtt erdő borította, és az erdősültsége még
ma is 24 százalékos.
A Tisza és a Szamos hullámterén fűz-nyár ligeterdők díszlenek. A
folyóvizektől távolabb, az ősrégi magas ártereken tölgy-kőris-szil
keményfaligetek emelkednek, cserjeszintjük rendkívül dús és változatos. A
legszebb keményfaligetek a Vámosatya és Gelénes határában fekvő
Bockereki-erdőben, valamint a tarpai Téb-erdőben láthatók.
A tájegység vezetője elmondta, hogy gyertyán- és tölgyerdők is vannak a
területen. A legidősebb a tarpai Nagy-erdőben található
gyertyános-tölgyes, ahol mintegy tízhektáros eldugott részen
megközelítően kétszáz esztendős „őserdő" maradt fenn. A szintén híres
Dédai-erdőben szálanként bükk is előfordul, amelynek az Alföldön itt van
a „legalacsonyabb előfordulási helye". A gyertyánosok, tölgyesek
cserjeszintje gyér, ellenben kiemelkedően gazdag a lombfakadás előtti
hagymás-gumós, lágy szárú növényzetük. A magosligeti Cserköz-erdőben él
például a sárga virágú fiókás tyúktaréj, valamint a halványlila
virágszőnyegként díszlő kárpáti sáfrány. Április elején az erdélyi
csillagvirág és a mézillatú odvas keltike bontja ki szirmait.
Az erdők szaporodóhelyet adnak számos odúlakó madárfajnak és a ritka
tavi denevérnek, és fészkel ott fekete gólya és darázsölyv is. A
kiterjedtebb fás területek gímszarvas állománya országos hírű, és
előfordul a ritkaságszámba menő vadmacska is.
A tájvédelmi körzet mély, szinte állandóan vizes területein európai
jelentőségű égeres láperdők is váltják egymást. A pangó vizekből apró
szigeteket alkotva emelkednek ki a mézgás éger mohával lepett törzsei,
amelyek tövénél tömegesen fordulnak elő a különféle páfrányok.
A legszebb láperdő a Bockereki-erdőben lévő Gönte nevű fás terület,
amelyhez hasonló csak Észak-Európa nagy síkságain látható, emelte ki
Habarics Béla.
Páratlan lápszemek
A Lónyai-erdőben a Mélyéger nevű rész ugyancsak kiemelkedően értékes, a
csarodai és a beregdaróci tőzegmohás lápok pedig európai viszonylatban
is páratlanok. Ezek az apró, néhány hektáros lápszemek az utolsó jégkor
végén holtággá válva szakadtak le a folyókról. A körülöttük megmaradt
összefüggő erdők teremtették meg a magas páratartalmat és a hűvös
mikroklímát, amely a láposodás feltétele.
Az utóbbi két-háromszáz esztendőben a Szatmár-Beregi-síkságon egyre
kiterjedtebbé váltak a füves térségek. Nagy részük ecsetpázsitos
kaszáló, de előfordulnak csenkeszes legelők is. Az erdős sztyep jellegű
foltokon virágzik a védett sziki kocsord és a réti őszirózsa, míg a
mocsár- és lápréteken a kornistárnics.
A fás legelőkön páratlan szépségű öreg kocsányos tölgyek, magyar kőrisek
és vadkörtefák adnak árnyat. A legszebbek a Túristvándi térségében
látható Rókás-legelő hatalmas tölgyei. Az óriásira nőtt fák odvaiban
költ a füles kuvik, a búbos banka és az élénk színű szalakóta, és ott
neveli utódait több denevérfaj is. Szintén ott rak fészket a nagy
őrgébics, ez a madár sehol másutt nem költ az országban: a
természetvédők legnagyobb örömére a most tizenöt-húsz párt számláló
állomány növekszik az utóbbi években. A sólyomfélék közül gyakori a
vörös vércse, amelynek szaporodását fészkelőládák és -tálcák
kihelyezésével segítik a szatmár-beregi ornitológusok.
Négyszáz gazda csatlakozott
A füves területek kiemelkedő természeti értéke a haris is. A rigó
méretű, földön fészkelő madár április végén érkezik meg vándorútjárói,
és alkonyattói hajnalig reszelő hangjával jelöli ki territóriumát.
Fiókái fészekhagyók, de csak július végére, augusztus elejére tanulnak
meg repülni. Európa más részein a haris a gépi kaszálás miatt pusztult
ki, mivel sem a fiókák, sem az idős madarak nem képesek elmenekülni,
Szatmár-Beregben viszont vigyáznak rájuk a kézi kaszások. A tájegység
vezetőjének tájékoztatása szerint a természetkímélő gazdálkodás az
utóbbi húsz évben megerősödött náluk. A környezetvédelmi programhoz a
terület szántóföldjeinek 31 százalékát művelő több, mint négyszáz gazda
csatlakozott eddig, közel 9000 hektár mezőgazdasági birtokon vigyáznak
munkájuk közben az értékes növényekre, állatokra. BAGOLY DÁNIEL
