2013. január 16. - ...és mindaz, ami mögötte van - I.
A francia mezőgazdasági tárca nemzetközi kapcsolatokért felelős részlege évek óta szoros kapcsolatokra törekszik a Párizsban akkreditált mezőgazdasági szakdiplomatákkal, ennek érdekében minden évben két szakmai programot szervez számukra (rendszerint kora nyáron és késő ősszel). Ezúttal a francia erdőfelügyelet (ONF) munkájával ismertették meg a diplomatákat, a gyakorlati program helyszíne pedig a normandiai Fórét Domaniale d'Eawy (6905 ha) és a L,efebvre-fűrészüzem volt.
A francia erdők - tengeren innen és túl
Franciaország európai területének 27,4 százaléka erdő, ami 16 millió hektárt jelent, ezen felül további hatalmas trópusi erdő található Francia-Guyanában, mintegy 8 millió hektár, valamint néhány százezer hektár Réunion szigetén. Az ország európai területein az erdők főleg hegyvidéki részeken találhatók, ezen belül is elsősorban északkeleten. Míg a nyugati megyékben csak 10 százalék körüli az erdősülés, a keleti részen akár 50 százalék is lehet. Kivétel ez alól délnyugaton a Landes-vidék erdősége, ami mintegy 1 millió hektár, elsősorban Pinus pinaster-állományú telepített erdőt jelent. Az európai kontinensen maradva, a francia erdők egynegyede köztulajdonban van (állami vagy önkormányzati), háromnegyede magánerdő, 3,5 millió tulajdonossal, de 4 hektárnál nagyobb erdőtulajdona csak 450 ezer erdőbirtokosnak van.
A magánerdőkben 25 hektár fölötti tulajdon esetében fönntartható erdőgazdálkodási tervet kell készíteni, amit a hatóságokkal jóvá kell hagyatni - jelenleg a magánerdők 40 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. Míg korábban ezt a rendelkezést csak az egy tagban legalább 25 hektáros erdőkre kellett alkalmazni, most már minden olyan erdőtulajdonosra vonatkozik, akinek ha több egységben is, de legalább 25 hektárnyi erdeje van. A köztulajdonú erdők esetében 40 százalék állami, 60 százalék önkormányzati tulajdonban van. Az állami erdők zöme valaha királyi erdő, egyházi birtok volt, amiket a forradalom alatt államosítottak, valamint ide tartoznak a későbbiekben az állam által telepített erdők, többek között az atlanti partvidéken a dűnék megkötésére szolgáló erdősávok, amik Ré szigetétől a spanyol határig gyakorlatilag folyamatos, de csak néhány km szélességű állományt alkotnak.
Önkormányzati erdő szinte minden harmadik településhez tartozik, az országban délnyugatról északkeletre haladva egyre több: Elzászban a helyhatóságok fele, a spanyol határ mellett viszont csak egytizede erdőtulajdonos. Az állami és önkormányzati erdőket egyaránt az ONF kezeli. Az ONF-ről érdemes tudni, hogy jogi státusát tekintve kereskedelmi és ipari jellegű közintézmény (ÉPIC, Établissement public a caractére industriel et commercial), 1964-ben alapították, az állammal és az önkormányzati erdőket birtokló települések országos szövetségével/1 kötött több éves munkaszerződés alapján végzi tevékenységét, összességében több mint 10 millió hektáron látva el a fönntartható erdőgazdálkodást. Ebből 1,8 millió hektár az ország európai területein lévő állami erdőbirtok és a 11.500 önkormányzat által birtokolt 2,9 millió hektárnyi erdő. Az ONF-től származik a piacra került faanyag 40 százaléka/2, tevékenysége során azonban a fakitermelésen és erdőtelepítésen túl fontos szerepe van a biológiai sokféleség megőrzésében (ideértve az állami és önkormányzati erdőkben lévő Natura 2000-területek kezelését), a szociális célú erdőhasználat (pl. szabadidős tevékenység) biztosítását, aminek kiemelt szerepe van a nagyobb agglomerációk közelében. Azon túl, hogy az önkormányzati és magán-megrendelők számára szolgáltatásokat nyújt, tevékeny részese a természeti katasztrófákkal kapcsolatos megelőző tevékenységnek, valamint a klímaváltozás elleni küzdelemnek. Az ONF-nél 9,5 ezer fő dolgozik, ebből háromezer az erdőgazdasági dolgozó. A 2012. évi költségvetése 855 millió € volt.
A klímaváltozás és a piac, valamint a fafajok viszonya
Franciaországban az erdőalkotó fajok kétharmada lombos faj (30 százalék kocsányos és kocsánytalan tölgy, 10 százalék bükk), egyharmada tűlevelű. A tapasztalatok szerint a kocsánytalan tölgy jól viseli a szárazabb nyarakat, a kocsányos tölgy kevésbé, ami a klímaváltozás miatt a francia erdők jövőjét illetően nagyon fontos információ. A bükk kifejezetten jól tenyészik a csapadékosabb normandiai klíma alatt, jelentősebb állományai vannak a Jurában és a Vogézekben, a klímaváltozás miatt pedig egyre inkább visszaszorul a korábban nedves síkvidéki területekről. Jelentősebb állományalkotó faj még a vadcseresznye, a szelídgesztenye, a kőris, összességében pedig mintegy negyven lombos fafaj fordul elő nagyobb arányban a francia erdőkben.
A tűlevelűek közül az egyik legnagyobb területen termelt faj a Pinus pinaster, ami az egyik legproduktívabb faj a maga 10 m3/ha/év gyarapodásával (a tölgy esetében Normandiában ez csak 6 m3). Az erdei fenyő sík- és hegyvidéken egyaránt megtalálható, az ennél produktívabb Pinus nigra ssp. laricio szintén elterjedt, ahogy a lucfenyő is, amit elsősorban hegyvidéki területeken és a nedvesebb, hűvös sík- és dombvidéken korábban nagy területen telepítettek, most azonban 800-1200 méter között egyre inkább duglászfenyővel váltják föl. Ennek nagyon kevés parazitája van, 50 százalékkal gyorsabban nő, keresett a fája, akár 15 m3/ha/év növedékre is képes.
A francia erdőgazdálkodás éves termelésében 55 százalék a lombos, 45 százalék a tűlevelű fajok aránya. Éves szinten és országosan 80 millió m3 a növedék, ebből 45 millió m3 a kitermelt mennyiség (rönk m3-ben megadva, azaz nem számolva az ágakat, lombot). Ennek oka, hogy sok a fiatal ültetvény, ami még nem vágásérett (egymillió hektár fölötti telepítés volt az elmúlt évtizedekben, és jelentős a természetes erdősülés a fölhagyott mezőgazdasági területeken is). Sok az olyan erdő is, ahol nincs kitermelés - vagy azért, mert nincs megfelelő, a kitermelést lehetővé tevő infrastruktúra (pl. magashegységi területeken), vagy mert a magánerdő-tulajdonosok szinte egyáltalán nem foglalkoznak az erdeikkel és nem végeznek kitermelést, okszerű erdőgazdálkodást.
Célkitűzések a következő évekre, évtizedekre
Az elkövetkezendő időszakban mindenképpen növelni szeretnék a kitermelést, át kívánják alakítani a fajszerkezetet a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében. Az elmúlt években fölfutott a skandináv/angolszász mintájú faipar, ami főleg a tűlevelűeket dolgozza föl, de valamivel kevésbé hatékony fűrészüzemi struktúrával, mint az osztrák vagy skandináv fűrészüzemek - jelenleg azonban ehhez még nem tudott teljes mértékben alkalmazkodni a kitermelés, ami egyelőre nagyobb részben még lombos fákkal látja el a földolgozóipart. Kevésbé jelentős a lombos fák faipari használata, mivel visszaesett az építményfaigény, nem kell már talpfa a vasútnak, a bútoripar egyre kevesebbet vesz föl vagy éppen trópusi fákat használ, csak a tűzifaigény maradt szinten.
Fontos lenne a lombos fafajok építőipari használatának fölfuttatása, de ez normalizáció nélkül nem megy. Fölfutóban van ugyan a külső faborítások készítése, ami hosszabb távon perspektivikus lehet, de egyelőre nem oldja meg a lombos fák aránytalanul alacsony használati arányának növelését. Egyes erdőségekben ugyan speciális fölhasználást jelent a hordógyártásra szolgáló tölgy kitermelése, de a teljes famennyiséget tekintve ez nem jelent érdemi tételt. Az erdőtulajdonosokat ösztönzik a kitermelés növelésére, ehhez kapcsolódva vannak bizonyos állami támogatások, pl. a kitermelést segítő erdei utak kialakítására, amik prioritást élveznek az állam számára, mivel a francia erdők egyharmada nehezen vagy szinte alig megközelíthető. Komoly reményeket fűznek a szénkvóta-rendszerhez, mivel a francia erdők elnyelik az ország szén-dioxidkibocsátásának 15-20 százalékát, és az ebből befolyó bevételek legalább egy részére igényt tartanak az erdőgazdálkodók is.
Az erdők Felső-Normandiában, az erdészek és a vadászok kapcsolata
Felső-Normandia 15-20 százalék közötti erdősültséggel nem számít különösebben erdősült régiónak/3, de az átlagosnál sokkal nagyobb az állami erdőbirtokok aránya, ezek annak idején mind királyi birtokok voltak. Hasonlóan az állami erdőkhöz, az országos átlagnál jóval nagyobb az önkormányzati tulajdonú erdők aránya is. Az országos tendenciához hasonlóan a regionális erdőművelésben is egyre erősödő tendencia, hogy a kitermelt fa minél nagyobb arányban belföldön földolgozott fűrészáruként kerüljön forgalomba, minél kevesebb menjen exportra rönkfaként. Az erdőgazdák és a vadászok ötéves munkatervek alapján dolgoznak együtt, de ezzel együtt rendszeresek az érdekkonfliktusok, ennek elsődleges oka, hogy az erdészek szerint a túlságosan magas vadállomány (főleg szarvas és őz) veszélyeztetik az erdőfelújításokat. Minden évben a prefektus által jóváhagyott kilövési terv készül fajokra lebontva, amit a vadászoknak legalább nyolcvan százalékban teljesítenie kell - az erdőgazdák azt szorgalmazzák rendszeresen, hogy ez meghaladja a 90 százalékot. Példának okáért az Eawy erdőben körülbelül folyamatosan 500 szarvas él (a várható szaporulatot nem számítva), ebből 200 az évente kilövendő létszám. Ami tágabb értelemben az erdőgazdák és a vadászok együttműködését és nézeteltéréseit illeti, az utóbbiak szerint az erdőgazdálkodás olyan mértékben „ellenségként" kezeli a vadállományt, hogy legszívesebben száműzné azt az erdőkből. Szerintük ez a szemlélet sok helyen olyan mértékben eluralkodik, hogy a nagyvadak gyakorlatilag eltűntek az erdőkből. Ezt némileg árnyalja, hogy az ONF adatai szerint Franciaországban a szarvasok által „belakott" terület az elmúlt húsz évben kétszeresére, az állomány négyszeresére nőtt, az őz gyakorlatilag mindenütt jelen van, állománya ezen időszak alatt megháromszorozódott. A vaddisznóállomány akkora, hogy országszerte jelentős a mezőgazdasági területekben okozott kár. Az országos tendenciák Normandiára is érvényesek, az állományok növekedésével párhuzamosan emelték a kilőhető egyedszámot is. Ez a szarvasok esetében a húsz évvel korábbi adatokhoz képest 4,6-os, az őznél 3,1-es, a vaddisznónál 6-os szorzót jelent. Brotonne és Mauny erdeiben a szarvasok között tuberkulózis-járvány lépett föl, így állategészségügyi okok miatt gyakorlatilag a teljes állományt kilőtték.
A teljes normandiai állami erdőterület PEFC-minősítésű, azaz fönntartható erdőgazdálkodásból származik, a kommunális erdők zöme szintén, de a kezdeményezőnek mindenképpen az önkormányzatnak kell lennie. Országos szinten 5,1 millió hektárnyi erdő PEFC-minősítésű/4, azaz a teljes állami erdőterület, valamint az önkormányzati erdők több mint fele.
Az ONF munkatársai szerint az agroerdészet/5 az elkövetkezendő években minden bizonnyal egyre nagyobb jelentőségre fog szert tenni, de földrajzi szempontból nagyon egyenlőtlenül fog előfordulni az országban. Az ONF szervezeti és működési elve ennek a gazdálkodási formának a gyakorlását nem teszi lehetővé, az egyéni gazdálkodók esetében azonban semmilyen akadálya nincs. Ezzel együtt arra számítanak, hogy egyes helyeken, adott természet- és gazdaságföldrajzi viszonyok mellett komolyan föl fog futni ez a gazdálkodási forma, de hogy belátható időn belül milyen arányban lesz jelen a francia mezőgazdaságban, azt senki nem tudja megmondani. Somogyi Norbert
1/Fédération nationale des communes forestiéres
www.fncofor.fr
2/ez 14,5 millió m3 faanyagot jelent, ebből 6,5 m3 az állami,
8 millió m3 az önkormányzati erdőkből származik
3/ a régió átlagos erdősültsége 18,4 százalék, ezen belül Eure megyéé 21,1%, Seine Maritime megyéé 15,8 százalék. A teljes erdőterület 226 ezer hektár, az erdősávok hossza 13.300 km, a fasoroké 1600 km, a lábon álló fa mennyisége 34 millió köbméter, az állomány 85 százaléka lombos, 15 százaléka tűlevelű. A régió magánerdőiben nagyon jelentős az elaprózottság, a 40 ezer erdőtulajdonos 88 százaléka 4 ha-nál kisebb területet birtokol, ez a teljes terület 15,7 százaléka. 25 ha-nál nagyobb területtel a tulajdonosok alig 3 százaléka bír, területben ez mégis 60 százalékot jelent, 1000 ha-nál nagyobb birtoka azonban csak öt tulajdonosnak van
4/ http: / / www.pefc-france.ofg /
5/ ezt a gazdálkodási formát Stéphane Le Foll mezőgazdasági miniszter is határozottan támogatja
