2014. március 30. - Bolygónk szárazföldi felszínének 40%-át élelmiszernövények termesztésére használjuk.
És 30 év múlva az élelmiszertermés negyede is a klímaváltozás áldozatává válhat, ha nem cselekszünk ma.
Ahogy a feljövő országok, elsősorban Kína és India középosztálya, vagyis több százmillió ember “fényűzőbb” étrendet képes megengedni magának -mely több húst és üzemileg feldolgozott élelmiszertermékeket tartalmaz-, úgy nő az agrárium vízigénye. A népességgyarapodás és a tápanyagdúsabb ételekre való átállás miatt nagyobb lesz az élelmiszergyártás energia- és erőforrásvonzata, valamint hulladéktermelése is. A fenntarthatatlan növénytermesztés, a talaj eróziója, az erdők kiirtása és monokultúrás ültetvényekkel való helyettesítése, a pazarló öntözés további nehézségeket jelentenek a növekvő élelemigények kielégítésére.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által 2009-ben közzétett jelentés szerint a 2007/2008-ban tapasztalt élelmiszerár növekedés okai a következő tényezők voltak:
terménytőzsdei spekuláció (opciók, határidős ügyek)
alacsony nemzeti gabona-tartalékok
termést megsemmisítő szélsőséges időjárás (fagyok, aszályok, árvizek, futótüzek)
az etanolipar növényigénye
A válság - mely az egy évtizeden át tartó árcsökkenést követte - az élelmiszernövények meglehetősen tág skáláját érintette és 50-200 %-os drágulást hozott magával. Mindez a szegény országokat érintette a legfájóbban, mert kormányaik az árinfláció miatt kevesebb embert tudtak segélyezni, s természetesen a szegény családok költségvetései is azonnal megérzik, ha kevesebb alapvető terményt tudnak vásárolni ugyanabból a pénzből.
Emiatt becslések szerint 110 millió embernek lett része a nélkülözés és 44 millióval nőtt az alultápláltak száma, amitől számos országban emelkedett a gyermekhalandóság. Az alultápláltak keresetük 70-80 %-át voltak kénytelenek élelemre költeni, írta a Greenbiz.com. Egy másik friss számítás szerint viszont lehet, hogy sokkal kevesebb az éhező, mint ahogy eddig gondolták.
Innováció és hatékonyság
A UNEP jelentése szerint ha a következő három és fél évtizedben, vagyis 2050-re, az élelmiszernövény-termés negyede(!) is a klímaváltozás áldozatává válhat.
De már 2030-ra is megnőnek az igények:
50 %-kal több élelmiszerre
40 %-kal töb energiára
30 %-kal több vízre
lesz szüksége az emberiségnek, mint ma a 7 milliárd fős globális társadalomnak. Mindössze 16 évnyi távlatról beszélünk! A szakadék a közeljövőbeli igények és a kínálat között óriási.
Szakemberek szerint csak egy jóval összeszedettebb élelmiszeripar tudná kiszolgálni az igényeket és csökkenteni az éhezést. Egy olyan iparág, melyben a jelenleginél magasabb a víz- és energiahatékonyság.
Egy másik teória szerint a rovarevés lehet a megoldás az éhínségekre. Ha globálisan emberek százmilliói teszik étrendjük részévé a rovarokat, azzal azért segíthetik az éhínség eltörlését, mert 1, ennyivel kevesebb húst/zöldséget/gyümölcsöt esznek, 2, a rovarok olyan élelemmel tenyészthetők, amelyek nem szerepelnek az emberi táplálékláncban.
Néhány érdekes adat a hatékonyság hiányáról:
-1300 liter szükséges 1 kilogramm gabona előállításához.
-Az Egyesült Államokban hét kalória fosszilis üzemanyag szükséges 1 ételkalória megtermeléséhez, ugyanis a mezőgazdálkodás minden fázisa gépeket igényel (a kombájnoktól a teherautókon át az ipari gyártósorokig), azokat pedig benzin vagy villamosenergia hajtja).
-Az agráriumban elhasznált víz felmelegítésére, mozgatására, tisztítására megy el az energiafogyasztás 13 %-a.
-Amerikában az erőművek hűtése veszi el a vízfogyasztás 3-4 %-át.
-A megtermelt élelmiszerek 30 %-át pocsékoljuk el, vagy azért, mert a farmokon nem megfelelő módszerekkel dolgoznak, vagy mert az áruházak polcain megromlik. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint 750 milliárd dollárnyi megtermelt érték megy veszendőbe évente!
Vészkorszak vagy átmenet
Malthuzianus koncepció: ökológiai „túllövést” okoz a gyarapodó lakosság növekvő élelmiszer fogyasztása. Valóban, az emberiség teljes (tehát nemcsak az élelmezést magába foglaló) fogyasztása már szeptember körül „túllövi” a globális lábnyomot, onnantól kezdve már a „második földet” fogyasztjuk, de mivel ilyen nincs, gyakorlatilag a meglévő természeti kincseket éljük fel fenntarthatatlan módon, fajpusztulást és visszafordíthatatlan károsodást okozva az ökoszisztémákban.
„Cornucopian” koncepció: E futurista, utópisztikus elképzelés szerint az emberi találékonyság és innovációkészség ezt a problémát is megoldja majd…