Több magyar szakértő is dolgozott az idei Nobel-békedíj-nyertes szervezetnek, az IPCC-nek. Az Al Gore volt amerikai alelnökkel közösen elismerést nyert szervezet legutóbbi, mintegy 2500 szakértő által készített jelentésében azt állítja, hogy a klímaváltozás az emberi tevékenységnek köszönhető, és a folyamat már visszafordíthatatlan. A jelentés elkészítésében résztvevő magyarokkal, Ürge-Vorsatz Dianával, Nováky Bélával és Somogyi Zoltánnal beszélgettünk
AZ IPCC (az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete) indiai elnökére, Rajendra Kumar Pachaurira hivatkozva indiai sikerként tálalta az idei Nobel-békedíj-kiosztót a BBC. „Egy szervezet mögött mindig emberek munkája áll, így a kitüntetést nem csak az elnök érdemelte ki, hanem az egész mögötte álló csapat” – hívja fel a figyelmet Somogyi Zoltán, az Erdészeti Tudományos Intézet tudományos igazgatója, akit korábban a magyar kormány delegált az IPCC soraiba.
A Nobel-békedíj az egyetlen Nobel-díj, melyet nemcsak magánszemély vehet át, hanem szervezet is. Az idei díjat elnyerő szervezetnek jónéhány magyar tagja is van. A kérdés csak az, hogy az IPCC valóban az egész eddigi, 1988 óta folytatott tevékenységért részesült Nobel-díjban, vagy a díj a legújabb jelentésben közzétett, várokozáson felüli eredmények elismerése. A legutóbbi, összesen mintegy 3000 oldalas, 130 ország részvételével készült tanulmányban két magyar is vezető tisztséget töltött be. Ürge-Vorsatz Diana, a Közép Európai Egyetem professzora és Nováky Béla, a Szent István Egyetem tanára koordinátor vezető szerzőként vettek részt a tanulmány elkészítésében, melynek során egy-egy fejezetben a szerzők munkáját összehangolták, irányították.
Érdekek és érdekellentétek
„Egyértelműen ez a legutóbbi jelentés hozta meg a kívánt sikert. Két okból is. Egyrészt most sikerült tudományosan és statisztikailag szignifikánsan, 95 százalékos pontossággal bebizonyítanunk, hogy az ember felelős a klímaváltozásért, és hogy az akkor is bekövetkezik, ha holnaptól már egy molekulányi üvegházhatású gáz sem kerül a levegőbe. Másrészt az is tudományosan beigazolódott, hogy a klímaváltozás enyhítésére tett erőfeszítések egy jelentős része nettó nyereséges lehet” – mutat rá Ürge-Vorsatz Diana.
A kutató számos költséghatékony, sőt járulékos nyereséggel járó lehetőséget vonultat fel a harmadik rész általa koordinált, az épített környezetről szóló fejezetében. A trágyával fűtött afrikai kunyhóktól az újonnan épülő modern irodaházakig a hatékony energiafelhasználás például többé már nem technikai forradalom, pusztán csak odafigyelés kérdése. Az ehhez hasonló tények vezettek ahhoz, hogy a Fehér Ház és a fejlődő országok is belátták, hogy „nem kell belerokkanni az éghajlatváltozás megelőzéséért folytatott küzdelembe”.
A globális diskurzusban bekövetkezett fordulatot azonban nem kevés vita előzte meg, mivel számos kormány, gazdasági és civil szervezet próbált nyomást gyakorolni az IPCC kutatóira, hogy a saját érdekeit juttassa érvényre a jelentésben. Ürge-Vorsatz Dianáék fejezetének eredményeit például egyes, a cselekvést halogató kormányok többször megpróbálták megkérdőjelezni, míg más kormányok, amik nehezen felelnek meg a kiotói egyezmény elvárásainak, a saját erőfeszítéseiket szerették volna kidomborítani benne. Azonban a tanulmány jelentőségét mutatja, hogy az ilyenfajta tévedések kiküszöbölésére, a tudományos objektivitás megőrzésére lektorálások és bírálatok egész során estek át az egyes fejezetek.
IPCC (Intergovernemental Panel on Climate Change)
- Az ENSZ szervezeteként 1988 óta követi nyomon az éghajlatváltozással kapcsolatos tendenciákat, és tudományos alapossággal alátámasztott érvekkel segíti elő a klímapolitikák megalkotását, ő maga azonban nem ír elő és nem is javasol politikákat.
- A szervezetbe az egyes országok kormányai, valamint nemzetközi szervezetek javasolják a tagokat az IPCC által írt jelentésekhez, majd a beterjesztett önéletrajzok közül az IPCC vezetősége választja ki egy-egy jelentés munkatársait
- A szervezet elnöke az indiai származású Rajendra Kumar Pachauri 2002-ben váltotta Robert Watsont, sokak szerint a Bush-kormány nyomására.
- A szervezet eddig négy átfogó jelentést publikált az éghajlatváltozás témájában. Az elsőt 1990-en, a legutóbbit az idén.
- A háromrészes, 3000 oldalas tanulmányt 50 oldalas vezetői összefoglaló egészíti ki, melyet lefordítanak az ENSZ nyelveire. Az eddigi gyakorlattól eltérően az összefoglalót Csehország például lefordította a saját nyelvére is, hogy minél többek számára hozzáférhetőek legyenek az eredmények. Már a magyar fordítás is folyamatban van, a politikai összefoglalók hamarosan megjelennek.
Megosztott Európa
Az IPCC-jelentésnek a klímaváltozás hatásait vizsgáló második részében közreműködő Nováky Bélának nem kellett megküzdenie az érdekcsoportok közti súrlódásokkal. Egy spanyol és a egy német kutatóval együtt az általa gondozott Európa című fejezetben azt mutatták ki, hogy milyen tendenciák várhatók az elkövetkezendő évtizedekben a kontinensen.
„A klímaváltozás megosztja Európát: míg a felmelegedés hatására az északi területen egy ideig több kedvező hatást is tapasztalhatnak az ott élők, addig a déli és a keleti országokban szinte kizárólag negatív jelenségek kísérik a változást” – foglalja össze Nováky a fejezet következtetéseit.
A jelentés kitér arra is, hogy milyen változásokkal kell szembenézniük az egyes szakterületeknek, mint a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a halászat, az egészségügy. Külön kiemeli az Alpok térségét érő hatásokat, ahol nemcsak az élővilág sérül az egyre magasabbra húzódó hóhatárok miatt, de a turizmus is megsínyli a rövidülő síszezonokat. A szélsőségesebbé váló éghajlat miatt gyakoribb és intenzivebb aszályok, hőhullámok és árvizek prognosztizálhatók. A kutató szerint Európa a föld legkevésbé sérülékeny térségei közé sorolható nagyobb adaptációs, azaz alkalmazkodási és védekezési készsége miatt.
Alkalmazkodási kényszer
„Túl keveset beszélünk arról, hogy hogyan lehet alkalmazkodni a változáshoz, ehelyett inkább azt hangsúlyozzuk, hogy mivel lehet megakadályozni a folyamatot. Kész helyzet előtt állunk. Ideje szembenézni azzal, hogy a jövőben fokozottan alkalmazkodnunk kell a szélsőséges időjárási körülményekhez” –hangsúlyozza Somogyi Zoltán, aki vezetőszerzőként öt fejezettel gazdagította a korábbi évek jelentéseit.
Somogyi olyan módszer kifejlesztésében vett részt az IPCC többi szakértőivel karöltve, mely világszerte megkönnyíti az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérését, és hamarosan szoftver formájában is elérhető lesz. A módszer alkalmazásával tárta fel például azt, hogy Magyarország milliárdos nagyságrendű bevételre tehetne szert azzal, ha a kiotói egyezményben megengedett módon értékesítené az erdők által elnyelt széndioxidot. Az ún. emissziókereskedelmi piacon ugyanis a szén-dioxid-többletet kibocsátó országok megvehetik más országok fölös széndioxid-kvótáit.
Az IPCC-ben tevékenykedő több ezer rangos kutatónak és a fentiekhez hasonló eredményeknek köszönhető, hogy a szervezet jelentései tudományos körökben és a klímaváltozással kapcsolatos tárgyalások során hosszú ideje mérvadóak. Mindazonáltal Somogyi úgy véli, hogy a magyar tudósok közül nem vesznek annyian rész a szervezet munkájában, mint ahányan tehetnék. 1988 óta tucat magyart akkreditáltak az IPCC soraiba, akik mindannyian mindenfajta javadalmazás nélkül, elkötelezetten dolgoztak azon, hogy bővíthessük ismereteinket a Föld lesürgetőbb problémájával és legnagyobb kihívásával, a klímaváltozással kapcsolatban. Maga az IPCC is elismeri, hogy munkájukkal ők is a Nobel-díj részeseivé váltak. Zeisler Judit
Miért békedíj jár a klímaváltozás kutatásáért?
- Somogyi Zoltán szerint a várható változások közé sorolhatjuk azt is, hogy a jövőben számos politikai konfliktus lesz visszavezethető a klímaváltozás, az energia- és vízhiány problémakörére.
- Az iráni és afganisztáni összecsapásokat tekintve Ürge-Vorsatz Diana úgy ítéli meg, hogy a természetes erőforrásokért folytatott küzdelem már most megindult, azonban az éghajlatváltozás által okozott természeti katasztrófák és az ezek előli menekültáradat jelentősen átrajzolhatja a politikai világtérképet.
- Nováky Béla úgy véli, hogy a klímaváltozás hatásainak kiegyenlítetlensége, s különösen az alkalmazkodási készségben ma is meglévő jelentős eltérések további növekedése szintén konfliktusforrás. Az afrikai országok például a legkisebb kibocsátók a világon, mégis ők szenvednek a legtöbbet az éghajlatváltozás hatásaitól.