Sajólád felé tartva megállunk egy zsákos krumplit áruló férfi mellett. Érdeklődünk, merre keressük az erdő helyét. „Itt, mindjárt a faluszélen, menjenek csak a biciklisek után - mutat két előttünk elkarikázó emberre, majd hozzáteszi: — Kutya hideg van, lesznek most bőven az erdőn."
Alig egy kilométernyire mintha szeméthalmokkal tarkított holdbéli tájon járnánk: ameddig a szem ellát, derékba vágott és a földből alig néhány centire kiálló facsonkok mindenütt. Beljebb, a bozótosban néhányan száraz ágakat válogatnak. Egy hátul nyitott Lada halad el mellettünk, és elhajt Ónod irányába. Később megtudjuk, a csonk magasságából kikövetkeztethető, hogy erdészeti dolgozó vagy alkalmi fatolvaj
ügyködött-e: a szakemberek alul vágják ki a fát, a fatolvajok derékmagasságban esnek neki, hogy a művelet közben szemmel tarthassák az esetleg arra járó erdészt.
A sajóládi Vitéz Gáborral az erdőszélen találkozunk. „A szüleim még ide jártak majálisozni - mutat körbe az öt éve a területet kutató biológushallgató. - Már akkor is voltak olyan részek, amelyeket megritkítottak, de a község mellett még egybefüggő erdő állt.
Belülről kezdték
irtani, és folyamatosan mentek kifelé, de hogy pontosan kik, azt nem tudom. A hatalmas, idős fák között Európában egyedinek mondható rovarvilág alakult ki, veszélyeztetett állatok nagyszámú populációja élt: számos lepkefaj, köztük díszes tarkalepke, apollólepke, futóbogarak, madarak, mint például a füles bagoly és a sárgarigó. Láttam olyat is, hogy a holló fészkével együtt vágták ki a fát. Tavasszal, nyár elején kiderül majd, mely fajok egyedszáma csökkent, és melyek pusztultak ki teljesen."
Habár 180 hektárnyi erdőpusztításról szóltak a hírek, a sajóládi erdőből 80 hektár nem az utóbbi években, hanem a rendszerváltás környékén tűnt el. A sajóládi vízmű 1989-es üzembe helyezése után drasztikusan csökkent a talajvíz, emiatt az öregebb fák kiszáradtak, és az erdőgazdaság 80 hektár tarvágást volt kénytelen elvégezni ebben a tömbben. Hogy a maradék 120 hektárról mennyi fát vittek el fatolvajok, és mennyit vágott ki az iparszerű erdőlopást egyre türelmetlenebbül szemlélő, a szemtanúk szerint a még megmaradt fákat néhány nap alatt kitermelő erdészet, arról a hatóságok feltehetőleg pontos számításokkal rendelkeznek. Mint az Északerdő Zrt. Délbükki Igazgatóságán megtudjuk, az erdészetek tízéves etapokban, az erdőtörvény alapján gazdálkodnak. A fákat kor, talaj és egészségi állapot szerint ritkítják. Amikor a lopások miatt az állományban 60 százalék alá csökkent a koronalefedettség, az erdőtörvény előírásainak megfelelően engedélyt kértek és kaptak a tarvágáshoz (az erdészet egyetlen darab fát sem vághat ki engedély nélkül).
A sajóládi erdőnél, amely a szakemberek szerint a magaskőris és kocsányos tölgy egyik legjobb termőhelye, kicsit bonyolultabb a helyzet, mivel azt a kormány 2004-ben az Európai Unió Natura 2000 hálózatába jelölte. A természetvédők állítják, hogy az ilyen területeken maximum három hektár erdőt lehetne kivágni - azt is csak indokolt esetben -, s a helyére azonnal csemetéket kellene ültetni. A kormányrendelet értelmében a sajóládi tarvágást, mivel védett, de nem természetvédelmi területről volt szó, az Állami Erdészeti Szolgálat Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetének kellett engedélyeznie. Az erdészeti szolgálattól megtudjuk, hogy az ilyen fokú védettség még megengedi a tarvágást, mert az csak bizonyos gazdálkodási korlátot jelent; a Natura 2000 hálózatba kerülés pedig lehetőséget az EU-s támogatások felvételére.
A debreceni székhelyű Tiszántúli Természetvédők Társasága kongatta meg először a harangot, hogy évek óta mértéktelenül lopják az állami erdőt. Zsák Ferenc, a társaság elnöke úgy véli: megfelelő intézkedésekkel, folyamatos helyszíni ellenőrzésekkel megelőzhették volna az erdő pusztulását, ezért felvethető az erdészeti, természetvédelmi, környezetvédelmi hatóságoknak, valamint az erdő kezelőinek a jogi felelőssége. A természetvédő minden lehetséges fórumon hangoztatja: a védett erdőket ki kellene venni az erdészetek kezéből, és létrehozni egy minisztériumi osztályt, amely felügyelné a területet. És például ezekben az erdőkben nem lehetne fakitermelést folytatni; a hazai erdők 60 százalékát kezelő állam ugyanis manapság profitot vár az erdészetektől, amelyek kapnak ugyan pénzt az agrárbüdzséből a kivágott fák pótlására, de arra már nem, hogy védjék, fejlesszék az erdőt.
„Habár a sajóládi polgármestertől ehhez segítséget nem kaptunk, folyamatosan gyűjtjük az információkat. Így tudtuk meg például, hogy a helyiek többször kihívták a rendőrséget, de az őrjárat dolgavégezetlenül távozott. Úgy mesélték, Bocs felől jöttek szirénázva, és mire odaértek, addigra mindenki eltűnt - mondja Zsák Ferenc, majd hozzáteszi: több fórumon is javasolták ún. szociális akácerdők ültetését, ahonnan a lakosság szabadon vihetne a tüzelőt, de ötletük eddig legfeljebb megütközést váltott ki. Pedig „amíg a szegénységet nem oldottuk meg, az ökológiai problémát sem oldhatjuk meg".
Miután a BAZ Megyei Rendőr-főkapitányság a természetkárosítás ügyében bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást, valamint a köztársasági elnökhöz írt petíció is eredménytelen maradt, a Tiszántúli Természetvédők Társasága a zöldekkel szövetkezve az Európai Unióhoz fordult „a Natura 2000 program semmibevétele, valamint a magyar természetvédelem egyik legsúlyosabb természetkárosítása miatt". „Nem akarjuk az országot pellengérre állítani, de azt reméljük, hogy nemzetközi segítséggel megváltozik a helyzet, és másutt nem fordul elő a sajóládihoz hasonló eset, amely miatt az ország pénzbüntetésre számíthat, és a természetromboló tagállamok szégyentáblájára kerülhet" - fogalmaz a társaság elnöke.
A sajóládi polgármestertől mi sem kapunk segítséget az ügyben, így továbbhajtunk Mocso-lyástelepre, az Északerdő Zrt. Délbükki Igazgatóságára. „Nem az erdészektől kell félteni az erdőt" - mondja rezignáltan Posta János erdészeti igazgató. A térségben egyáltalán
nem példa nélküli a sajóládi történet — teszi hozzá. Az ipari méretű erdőlopás a környék nehéziparának megszűnésével párhuzamosan, 2000 környékén indult be. Ózd körül már régebben kiirtották az erdőket, Girincs határában mintegy 80 hektár erdőt semmisítettek meg a fatolvajok, amelynek egy része magtermő magaskőris-állomány volt. „Ötven méterre a szélső háztól fényes nappal egy hét alatt 68 köbméter fát loptak el, mielőtt az erdészet termelni kezdte volna. Körömre odaállítják a figyelőt, és ha meglátja az erdészt, már mobilon hívja a többieket, hogy el kell tűnni - meséli az öt évvel ezelőtt kinevezett igazgató, akit a közelmúltban tanúként hallgattak ki a rendőrség munkatársai. - Sziszifuszi munka a miénk. Ahogy a fák elérik a karvastagságot, rögtön kivágják" - magyarázza Posta János, miért nem lesz az újratelepített fiatal erdőkből soha öreg erdő. „Évente minimum 1000 köbmétert lopnak el a területünkről, ez középáron számolva évi negyvenmilliós kár az erdőgazdaságnak. A felvásárló bagóért megveszi az úgynevezett megélhetési fatolvajoktól, azután 16-18 000 forintért adja tovább köbméterét, nem tesz különbséget a tűzifa és a bútorfa minőség között - utóbbi köbméterének piaci ára 100 ezer forint fölött van. Itt nem a kis elkövetők húzzák a nagy hasznot, hanem a felvásárlók. Ha valaki összeszedi magának a száraz gallyat, azért legtöbbször nem is szólunk, de itt már iparszerűen, megrendelésre megy a vágás. Szinte nincs olyan óra, hogy ne látnának tolvajokat. Az ülés helyére rakoncát szerelnek, ez egy villaszerű valami, ráteszik a farönköt a kormányra, és bele a rakoncába." Posta János megemlíti, hogy erdész kollégája már szerszámboltot nyithatna az elkobzott fűrészekből és fejszékből. „Általában nem tanúsítanak ellenállást, de az a tapasztalat, hogy egyre agresszívabbak az elkövetők. Többször halálosan megfenyegették az erdészt, a kocsiját kirabolták, a kerekét kiszúrták, az ablakát betörték az erdőszélen. Nemegyszer előfordult, hogy 15-20, baltával és egyéb eszközökkel felszerelkezett emberrel találta szembe magát, és hiába telefonált, legtöbbször a rendőrségen sincs járőr, akit azonnal kiküldhetnének. Az erdészek közül sokan nem járnak puskával, pedig kötelező lenne, mert ez önvédelmi eszköz, de nem használják, csak nekik lenne belőle bajuk, és ezt az elkövető is tudja. Egy erdész átlag bruttó 100 ezer forint körül keres 25 éves szolgálat után. Ha kell, éjszaka is kint van az erdőn, de azt nem lehet elvárni senkitől, hogy 24 órán keresztül ott táborozzon" - mondja Posta János. Amióta idekerült, novembertől márciusig őrzővédőket alkalmaznak, ami az erdőgazdaságnak évi 5,7 millió forintjába kerül. A sajóládi erdőt csak úgy lehetett volna megőrizni, ha az év hat hónapjában napi huszonnégy órában legalább négy kutyás járőr védi - ehhez évi 12 millió forint kellene. Csak a Délbükki Igazgatóságnak még két ilyen tömbje van, és 17 községhatárban szükség is lenne a védelemre, habár arrafelé egyelőre kevesebb fát vágnak ki illegálisan.
„Két éve, úgy karácsony előtt felhívott az őr, hogy főnök, vagy harminc cigány jön rám baltával, mit csináljak. Nem tudtam mást mondani, csak azt, hogy szaladjon. Utána beszóltunk a rendőrségre, de mire kijöttek, már szétoszlott a tömeg. Az elkövetők ismerik a szabálysértési értékhatárt, ami jó ideig tízezer forint volt, most emelték fel húszezerre. Ezt egy biciklinyi tűzifa nem éri el. Mi ugyan megtesszük a feljelentést, az igazságügyi szakértő pedig megállapítja az értéket - legtöbbször tűzifára. Girincsen volt olyan esetünk, hogy rönkminőségű, 70 ezer/köbméter árú anyagot daraboltak fel tűzifának." Az erdészeti igazgató megjegyzi: egyszer sem fordult elő, hogy a lakosság részéről valaki el mert volna jönni tanúskodni falopási ügyben; csak névtelenül telefonálnak, amikor viszik a fát. Egyébként korábban annak kellett bizonyítania a fa származási helyét, akinél megtalálták a vélt lopott darabokat, most az erdészetnek kell bizonyítékot szolgáltatnia, hogy a fa az ő erdejéből való.
Az ajtóban két nyomozóval találkozunk. Éjszaka betörtek a központ területén lévő raktárba, és elvittek egy motoros fűrészt.
A sajóládi bolt előtt a helyiek azt mondják, mindenhonnan jönnek a fatolvajok, kerékpárral, lovas kocsival, faszállításra átalakított személyautóval; mindenki, az egész környék lopja a fát. Noha az erdő közelében lakók folyamatosan bejelentéseket tettek a miskolci, illetve a felsőzsolcai rendőrőrsön, nem történt semmi. Van, aki kizárólag a környékbeli romákat okolja a pusztításért, mások szerint az értékesítési láncban a „magyarok is vastagon" benne vannak. Aki számla nélkül vásárol olcsó fát, tudnia kell, honnan származik. Az alkalmi fatolvajok 2500 forintért adják tovább a fa köbméterét, de a felvásárlókat sosem látta senki, azt sem tudják, mely házak előtt áll meg sötétedés után a gyűjtőkocsi, amelyről aztán az utcán vagy a piacokon lehet vásárolni. „Ezen a vidéken mindenki szegény, és már október óta fűteni kell" - foglalja össze egy asszony röviden, miért tekintik oly sokan még mindig óriási fáskamrának az állami erdőt.
Pásztor Albert, a Miskolci Rendőrkapitányság vezetője megerősíti: valóban rengeteg bejelentés érkezik hozzájuk az erdészettől és a lakosságtól. A körzetben falopás miatt 2007-ben 58, 2006-ban 88 eljárást kezdeményeztek. Ha csak tehetik, kimennek a helyszínre, de, mint mondja, ők rendőrök és nem erdőkerülők, az erdő védelme az erdőgazdálkodó feladata. A sajóládi erdőt döntően ónodi lakosok hordták szét - tájékoztat a parancsnok -, akit tetten értek, az ellen szabálysértési eljárást indítottak. Arról azonban neki sincs tudomása, hogy eddig bárkit elmarasztaltak volna orgazdaság miatt. Pásztor Albert szerint a térségben illegális faárusítással foglalkozó vállalkozás nincs a rendőrség látókörében. „Nézze, bármennyire is súlyosak a történtek, ezek a lopások nálunk a kisebb súlyú ügyek közé tartoznak, igaz, a veszély éppen a tömegességükben rejlik. A városban is portyáznak, leszedik a csatornákat, lefeszegetik az ablakpárkányokat. Ahogy keserűen mondani szoktuk, ami nincs lebetonozva, mindent visznek. Ez a fajta bűnözés kimondottan a kisebbséghez kötődik. Az még nem rasszizmus, ha elmondjuk: vannak olyan bűncselekmények, amelyeket szinte csak romák követnek el, ez tényszerűen igazolható, nem tudom, miért kell ezt elhallgatni, mi több, eltagadni: Miskolcon útonállásszerűen rabolnak, ennek sértettjei a védtelenek: idős nők, gyerekek. Ilyen esetekben majdnem mindig megfogjuk az elkövetőket, és előzetesbe helyeztetjük őket. A rendőrség többet nem tehet, miközben tudjuk, hogy nem oldottunk meg semmit. De a megoldás nem is a mi kezünkben van, mi csak tüneti kezelést végzünk" - mondja a rendőrparancsnok. Majd fölidézi, hogy néhány napja a Bükk lábánál a diósgyőri őrs ért tetten fatolvajokat, akik már aznap délután odamentek a rendőrség elé, és azt mondták: adják vissza nekik a fűrészt, baltát, mert megfagynak. Matkovich Ilona
SAJÓLÁD MA
Aszfaltos utakon, rendezett házak és udvarok között autózunk. A polgármesteri hivatalban, arra hivatkozva, hogy nem önkormányzati területről van szó, az erdőirtásról nem nyilatkoznak. A háromezres lélekszámú Sajólád közművesített település, a lakosság száma évről évre növekszik. Működik itt nyolcosztályos iskola, óvoda, egészségház, gyógyszertár, posta, közösségi ház internetezési lehetőséggel és könyvtár. A munkanélküliség a környék településeihez viszonyítva nem kiugróan magas, 15-20 százalék körül mozog. Helyben csak a fenti intézményekben van munkalehetőség, a környéken (Tiszaújvárosban, Alsózsolcán) azonban az elmúlt években ipari park létesült, és a közeli bőcsi sörgyár is kínál munkát. Miskolcra félóránként van buszjárat. A képzetlenebb munkaerő korábban a nehéziparban dolgozott, onnan sokan kikerültek, és többen közülük már nem akarnak elmenni dolgozni. A szakmunkások könnyen elhelyezkedhetnek, diplomás munkanélküliről nem tudnak a településen. Akinek viszont nincs meg a nyolc általánosa sem, annak nehezebben megy. Sokan járnak fel Budapestre az építőiparba. Itt is létezik egy leszakadó réteg, mint bárhol az országban, és sokan szegények, romák és nem romák is.