2004. december 22. Indy ana Jones
Év végi értékelést tartott pár zöld szervezet. 2004. fontosabb ügyeiről, fejleményeiről volt szó, és hát mit mondjak, normális társadalomban ennek a negyede elég volna ahhoz, hogy a felelősöket kikergessék az országból. És akkor az idei botrányok közül szegény Zalatnay Cini lecsukását nem is tárgyaltuk.
Komoly problémám már egy ideje, hogy vajon okos dolog-é a nyilvánosság elé tárni azt a sok disznóságot, ami történik itt a társadalmi önvédelemmel szemben. Hiszen azt érzem, nálam is a biztosítékot kicsapni készül az, hogy hetente derül ki egy-egy merénylet: kistermelők, erdők, oktatási intézmények, hulladékkezelés, vegyszerek, stb, stb, stb. Nem volna okosabb legalább a feléről hallgatni? Akkor nem tűnne kevésbé reménytelennek a helyzetünk? Nem érezné úgy az egyszeri polgár, hogy több értelme, esélye van a világ megmentésének? Vagy legalább a vég elodázásának?
Ezek a gondolatok merültek fel az Indymedia tudósítójában, hallgatva a felszólalókat.
Schmuck Erzsébet Sallai R. Benedekkel arról beszélt, hogy megszüntetik a zöld források legnagyobb részét kitevő, szépnevű KÖVICE-t. Persze nem a pénzt égetik el, csupán egy környezetvédelemtől független alakulatra bízzák. Brüsszelből annak, akinek már van pénze az önrész felmutatására, ez után is fognak adni, de ez csak a nagyobb, intézményesülő szervezetek túlélését könnyíti meg. A kisebb, helyi problémák megoldását ezután pénz nélkül kell kibűvészkedni. Ha kezedbe veszel egy civil kiadványt, ó nyájas indy-olvasó, szinte biztos, hogy ott találod: a Környezetvédelmi alap segítségével készült. Az erdei iskolák, a táboroztatások, az iskolák környezeti nevelési anyagai mind innen vannak. Ezután majd nem lesznek.
Nem mellesleg jövőre az energiatakarékosságra sem lesz állami pénz.
De tovább is van, mondjam még?
Az EU legfőbb előírása a zöld dolgokkal kapcsolatban a természetvédelmi hatóságok kapacitásának bővítése volt. Ezzel szemben a magyar kormányzat lebontja őket. Minek annyi természetvédelmi őr? Még valamelyik nemzeti parkban motorozó képviselőt is lemeszelnek!
Az Indy tudósítójának megjegyzése: egy dolog miatt bíztunk az EU-ban, és az az volt, hogy eztán majd nehezebb lesz ilyen disznóságokat megcsinálni. Most (újfent) kiderült, hogy fenéket, Brüsszel alatt is lehet mutyizni, a civil kontrollt leépíteni, a demokratikus fékeket elvágni.
Számomra ezzel fölmerül egy kérdés, de mivel messzire vezet, hagyjuk. Van keseregnivaló a kerítésünk alatt is.
Lukács András az LMCS legrokonszenvesebb témájával nyitott: az ökogeci tevékenységek rejtett költségvetési támogatásaival, ami pár ezer milliárdot tesz ki összességében.. (Nem ő fogalmazott így.) A csatlakozás hatására 30 százalékkal nőtt meg a Magyarországon átzúduló kamionforgalom. Erre a kormányzat az őket kontrollálni hivatott Vám és Pénzügyőrséget építi le. Nem építené már le saját magát a francba? –merült föl a kérdés bennünk, de lenyeltük, ezt nem a zöldek sajtóbeszélgetésén kell föltenni.
Márkus Ferenc (WWF) még tovább színezte a képet a természetvédelmi hatóságok kilúgozásával, kiherélésével. Ha valaki a jövőben jelentős károkat akar okozni egy természeti értékekkel megáldott országnak, akkor az sajnálhatja, hogy kihagyta Márkus beszámolóját.
Szilágyi László (HUMUSZ) tíz éves, a termékdíj és hulladékszabályozás körüli harcukról ejtett pár szót. Az a megjegyzése, hogy a magyar kormányok négy éve mulasztásos alkotmánysértésben vannak, szerintem elég ijesztő, de ma már az ilyesmi a kutyát sem érdekel. Le van taposva az ingerküszöbünk. De tovább is van, mondjam még? Az idei év fejleménye, hogy eltörölték a lakosságtól begyűjtött szelektív hulladék kötelező minimumát. Ez pár éve még 20 százalék volt, aztán lelobbizták 12-re, majd 8-ra, de ez is soknak bizonyult a jóból, most már nulla.
Tessék megtanulni szeretni a szemetet!
Vay Márton (Védegylet) a Zengő-ügyben elért sikereknek tulajdonította, hogy ilyen imponálóan széles körű támadást indított a kormány az ökológiai alapon kritizáló szerveződésekkel szemben. És hogy ne csak értelmezze az eddigieket, hanem ő is borzolja a kedélyeket, beszámolt arról, hogy a Zengő környékén egyértelmű jeleit tapasztalják a helyiek, hogy a HM kevéssé hivatalos, ám annál hatékonyabb eszközökkel készíti elő a terepet szeretett sugárzó kütyüjének. Fákat ikszelgetnek, elbeszélgetnek egy-egy hegyvédővel. És az egy szem lokátorpárti önkormányzati képviselő hirtelen szárnyakat kapott: aktivitása és elméleti háttere jelentős külső segítséget feltételez.
Jó, jó, tudom, meg kell dolgoznia a nemzetbiztonsági hivatalnak a pénzéért. Csak furcsa.
Aztán jött a sajtó. Hogy milyen tanácsokat tudnának adni a zöldeknek.
Egy hölgy elmondta, hogy szerinte médiaképesebbé kéne válnunk. Értsd: több vér, több akció, több szex kell a zöldek által kommunikált dolgokba.
Na ez tette be a kaput: áthangolják az emberek gondolkodását, hogy azokat nem a fontos, hanem a látványos dolgok érdekeljék, -elvárják, hogy ha egy okos ember okos dolgokat akar mondani, akkor az öltözzön be egy kétméteres gumikacsának, akkor szóba állnak vele, -és még le is basszák, hogy ő ehhez nem tud alkalmazkodni.
Szép.
Úgyhogy itt Indy ana Jones egy megvető pillantást vetett a fornettis pogácsákra, fölpattant drótszamarára és elvágtatott a naplementébe.