A fenntartható fejlődés nemzetközi és EU-szinten (infovilag.hu)

2011-09-30 - Számos környezeti kihívást nem sikerült még megoldani, és ezek mostanra még inkább égetővé váltak. Az erőforrások (pl. a föld, a víz, az erdők, az ökoszisztémák) iránti növekvő igény azok fokozódó kimerítéséhez, leromlásához vezettek, továbbá riasztó ütemben halad a biodiverzitás csökkenése és az erdőirtás. Az anyagi javak szűkössége, illetve az ezekhez való hozzáférés szintén globális kérdésekké válnak.Globális szinten emelkedik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, ami mögött a földhasználatban bekövetkező változások és a fosszilis tüzelőanyagok iránti növekvő kereslet húzódik meg. Az éghajlatváltozás hatásai (például a változó csapadékmennyiség és tengerszint emelkedése) még tovább súlyosbítják a meglévő környezeti problémákat.

Fenntartható fejlődés nemzetközi szinten

Az elmúlt évtizedekben számos pozitív világtrendnek lehettünk szemtanúi. Ez különösen jellemző a jövedelemnövekedés tekintetében, ahol 2000 és 2005 között több mint 120 millió ember emelkedett a „napi egy dollárt” jelentő referenciaérték fölé. Az oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és a vízhez való hozzáférés szintén javulást mutat.

Az ENSZ 1992-ben elindított Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) és a Biológiai Sokféleség Egyezmény megmutatták a globális fellépés erejét. A 2010-ben Cancúnban folytatott éghajlatváltozási tárgyalások előrelépést jelentettek az éghajlatváltozásra vonatkozó új, globális irányítás és az éghajlatváltozás legfeljebb 2°C-os növekedésnek megfelelő korlátozására vonatkozó célkitűzés szempontjából. A 2010-ben Nagoyában a Biológiai Sokféleség Egyezménnyel kapcsolatban megtartott találkozó szintén fontos eredményeket hozott. Számottevően bővült a rendelkezésre álló tudományos ismeretanyag és a közvélemény tájékozottsága is javult a környezetvédelmi kérdésekkel, és különösen az éghajlatváltozással kapcsolatban. A civil társadalom ugyancsak fokozottabban bekapcsolódik a globális politikaalkotás folyamatába, ami nem utolsó sorban a internetes kommunikáció fejlődésének köszönhető.

Az elmúlt húsz évben egy sor fejlődő ország meghatározó gazdasági és politikai szereplővé vált. Ennek eredményeképp új hatalmi és érdekérvényesítési egyensúly van kialakulóban, amivel új szerepek járnak, és ez egyben új felelősségi körök felvállalását is szükségessé fogja tenni.

A pozitív fejlemények ellenére jelentős végrehajtási hiányosságok és kihívások maradtak fenn, amelyekkel a Rio+20 napirendje keretében foglalkozni kell. Mintegy 1,4 milliárd ember még most is súlyos szegénységben él (egy jelentős részük a szubszaharai Afrikában és Dél-Ázsiában), és a világ népességének hatoda alultáplált. A millenniumi fejlesztési célok közül több is súlyos elmaradást mutat. Példaként említhető a szennyvízelvezetésre vonatkozó millenniumi fejlesztési cél: a fejlődő világ népességének csupán fele rendelkezik megfelelő szennyvízelvezetéssel A millenniumi fejlesztési célok terén elért előrehaladás földrajzilag rendkívül kiegyenlítetlen: egyes régiók lemaradásban vannak a többihez képest; és az instabil államokban eddig egyetlen célt sem sikerült teljesíteni. Az e problémák kezelésére irányuló erőfeszítéseket hátráltatta a legutóbbi gazdasági válság és az emelkedő élelmiszerárak, amik növelték a szegénységben élő emberek számát.

Számos környezeti kihívást nem sikerült még megoldani, és ezek mostanra még inkább égetővé váltak. Az erőforrások (pl. a föld, a víz, az erdők, az ökoszisztémák) iránti növekvő igény azok fokozódó kimerítéséhez, leromlásához vezettek, továbbá riasztó ütemben halad a biodiverzitás csökkenése és az erdőirtás. Az anyagi javak szűkössége, illetve az ezekhez való hozzáférés szintén globális kérdésekké válnak. Globális szinten emelkedik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, ami mögött a földhasználatban bekövetkező változások és a fosszilis tüzelőanyagok iránti növekvő kereslet húzódik meg. Az éghajlatváltozás hatásai (például a változó csapadékmennyiség és tengerszint emelkedése) még tovább súlyosbítják a meglévő környezeti problémákat. A vízkészletek, illetve a tengeri környezet kimerítése és szennyezése egyre komolyabb problémákat jelentenek, a vízhiány pedig a világ népességének akár harmadát is érintheti 2025-re. Az elsivatagosodás és a talajromlás egy sor olyan fejlődő országot érint, amelyek gazdasága nagy mértékben függ a mezőgazdaságtól és az önellátó gazdálkodástól. A nemzetközi egyezmények végrehajtásában elért eredmények ellenére a fejlődő országokban és a feltörekvő országokban továbbra is jelen van a veszélyes anyagoknak (például rovarirtó szerek, veszélyes hulladékok) való kitettség. E környezeti problémák jelentős része nem kezelhető elkülönítetten, mivel egymással szoros kapcsolatban állnak.

A jövőben a gazdasági növekedés várhatóan a feltörekvő gazdaságokban lesz a legerősebb, és amennyiben jól kezelik, ez hozzájárulhat az embereknek a szegénységből való kiemeléséhez. A jelenlegi fogyasztási és termelési minták követése azonban a világ számos országában fokozni fogja a természeti erőforrások felhasználását, gyorsítani fogja a környezet romlását és súlyosbítani fogja az éghajlatváltozást. A környezeti problémák terhét és hatásait súlyosbítani fogja a népesség növekedése (a népesség 2050-re várhatóan 9 milliárd fölé emelkedik), az urbanizáció és a társadalmi változások (például az, hogy a feltörekvő gazdaságokban további 1,2 milliárd ember csatlakozik majd a „középosztályhoz”).

Fenntartható fejlődés az Európai Unióban

A fenntartható fejlődés előmozdítása számos uniós szakpolitikában megjelent az elmúlt évtizedek során. Az EU például az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerével együtt kötelező érvényű éghajlatváltozási célkitűzéseket fogadott el, a biodiverzitásra, a hulladékkezelésre, a víz- és levegőminőségre vonatkozó szabályozási eszközök mellett. Ez ösztönzőleg hatott az EU ökoiparának fejlődésére, amely mára az EU GDP-jének 2,5%-át állítja elő, és több mint 3,4 millió embernek ad munkát. Az EU 2001-ben elfogadta, majd 2006-ban megújította az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiáját.

A fenntartható fejlődési stratégiával kapcsolatos legfrissebb, 2009-es jelentés óta a fenntarthatóságnak az Európai Unióban való elérését különböző módokon értékelték, többek között a fenntarthatósági indikátorok segítségével és az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek a környezet állapotáról szóló jelentésében is. Ezek a tanulmányok azt mutatják, hogy bár sikerült előrelépést elérni, de még mindig számos kihívás fennáll, különösen a fenntartható növekedés megteremtése tekintetében.
Kulcsfontosságú szakpolitikai fejlemény volt az Európa 2020 stratégia 2010-es elfogadása. A stratégia az EU-t tudásalapú, erőforrás-hatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasággá kívánja átformálni, és fenntartható választ akar adni azokra a kihívásokra, amelyekkel az EU-nak 2050-ig meg kell birkóznia. Az öt kiemelt cél és a hét kiemelt kezdeményezés által előmozdított intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés egymást kölcsönösen erősítő prioritásainak meghatározásán keresztül a stratégia igyekszik alapkövetelményként érvényesíteni és megerősíteni a fenntarthatóság szerepét a szakpolitikák kidolgozásában.

A kiemelt kezdeményezések közül sok közvetlenül kapcsolódik ehhez a közleményhez. Az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó kiemelt kezdeményezés célja a természeti erőforrások felhasználásának a gazdasági növekedéstől való elválasztása, és egy sor új szakpolitikai intézkedést vetít előre például a nyersanyagokkal, az energiahatékonysággal, a biodiverzitással kapcsolatban, valamint forgatókönyvet vázol fel a gazdaság, az energiaipar és a szállítás szén-dioxid-mentesítésére. A stratégia a piaci alapú eszközök alkalmazását támogatja, és a környezeti szempontból káros támogatások fokozatos leépítése, illetve „zöldebb” adórendszerek mellett foglal állást.

Az erőforrás-hatékonyság javítása, illetve a többi célkitűzése és kiemelt kezdeményezés tekintetében elért eredmények nyomon követése az Európa 2020 stratégia és az Európai Szemeszter irányítási keretei között valósul meg. Ily módon összekapcsolhatók az egyes ágazatokat lefedő tanácsi formációktól, a tagállamok nemzeti reformprogramjaiból, a bizottsági véleményekből, illetve az Európai Tanácstól származó információk. Ez szorosabb integrációt és koherensebb politikát megvalósító mechanizmust fog eredményezni a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés javára.

Az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiájának végrehajtása tekintetében elért eredmények értékelésére az Európai Bizottság a statisztikai hivatalán, azaz az Eurostaton, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökségen és másokon keresztül továbbra is fog olyan statisztikai adatokat és indikátorokat biztosítani, amelyek révén a fenntarthatóság mérhető és nyomon követhető lesz, akár az Európa 2020 stratégiával való összefüggéseiben is.

A Rio+20 csúcstalálkozó a fenntartható fejlődés meghatározó eseménye lesz, mind uniós, mind globális szinten. A konferencia kimenetele befolyással lesz az EU fenntartó fejlődési stratégiájára és intézkedéseire, és hozzájárul majd a fenntartható fejlődést hatékony eszközként szolgáló Európa 2020 stratégia továbbfejlesztéséhez.