Tatárszentgyörgy: nem a valódi gyilkosok ülnek a vádlottak padján? (barikad.hu)

2011. szeptember 30. - A két és fél évvel ezelőtti tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság bizonyítási eljárásával folytatódott szerdán a romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadássorozat büntetőügyének tárgyalása a Pest Megyei Bíróságon.  A Bar!kád hetilap áprilisi számában megjelent egy interjú Csorba Csabával, az áldozat édesapjával.
Két évvel ezelőtt Tatárszentgyörgyön megöltek egy 27 éves cigány férfit é 4 éves gyermekét. Házukba molotov koktélt dobtak, majd amikor a család menekült ki a házból lelőtték apát és fiát. A hatóságok eleinte ragaszkodtak ahhoz, hogy elektromos tűz keletkezett és füstmérgezés volt a halál oka. A rendőrök ezután fegyelmit kaptak. Csak később hozták összefüggésbe a támadást a hat korábbi cigányok ellen elkövetett merénylettel. A rendőrség a romák ellen elkövetett gyilkosságsorozattal négy embert gyanúsít. Ám Csorba Csaba, a Tatárszentgyörgyön megölt férfi édesapja állítja nem a fent említett négy ember ölte meg fiát. Csorba Csaba mesélt lapunknak a gyilkosságról, a hatóság által elkövetett hibákról és a támadás körüli visszásságokról.
Több helyen hangot adott véleményének, miszerint Ön úgy gondolja nem az a négy ember ölte meg a fiát, akiket a rendőrség előzetesben tart a romagyilkosságok kapcsán. Néhány héttel ezelőtt találkozott is velük.  Még mindig fenntartja azt az állítását, hogy nem ők voltak?
Cs.Cs.:Én szembe szeretnék nézni a valódi gyilkossal. Bementem a tárgyalásra, bent voltam egy pár percet, de nem éreztem annak a négy jelenlévő fogvatartottnak a közelében semmit, nem éreztem, hogy ők gyilkoltak Tatárszentgyörgyön. Nem zárom ki, hogy az a négy ember a falunkban járt, de hogy nem ők voltak a gyilkosok az biztos. Ha ezek voltak azok, akik megölték a gyerekeket, akkor Tatárszentgyörgyön miért nem történt meg a helyszíni szemle?
Kik lehettek Ön szerint a valódi gyilkosok?
Cs.Cs.:A rendőröktől kértem három nevet, mert a tragédia előtt itt történt egy olyan, hogy ide- mutat az ajtó elé- vadászpuskával jött három ember. Csak azért, mert a fiam benn ült egy autóban, amely sofőrjének nem volt vezetői engedélye, így a rendőrök láttám megijedt és elhajtott. Köztudott dolog, hogy ha vezetői engedély nélkül elkap a rendőr valakit, rögtön bevágja hetvenkettőre Ceglédre. Miután a fiamék elhajtottak a rendőr elől, ide jöttek mihozzánk. Az a rendőr ismerte a fiamat. Pont akkor érkeztem haza, amikor ez a körzeti megbízottunk már itt volt, de nem egyedül hanem három puskás emberrel. Ő bent ült egy platós kocsiban a többiek pedig, akik vele voltak nagyon csúnya szavakkal rágalmazták a családomat: „büdös cigányok ki lesztek nyírva”. És mit ad Isten egy hónapra rá megölik a családomat. Fogták a kétcsövű puskáikat és röhögtek. Ezek erdészek vagy vadászok lehettek, mert zöld terepruhát viseltek és náluk volt a vadászpuskájuk. Nagyon nagy a gyanúm, hogy nekik is köze lehetett a gyilkossághoz. Mert egyik napról a másikra nem megyek oda cigány házhoz és kezdek el csúnyán beszélni, csak azért mert egy elhajtott kocsival látok egy személyt, megismerem és akkor elmegyek az udvarába. Amikor a tragédia megtörtént én ezt a körzeti rendőrt kérdőre vontam: „ön tudja, hogy ez a három ember kicsoda volt”. Erre ő felelte: „nem ismerem őket.”

Olvasni lehetett arról is, hogy a fia olyan helyről vágta a fát ahonnan nem lett volna szabad.
Cs.Cs.:Nem igaz. A fiúnk soha nem vágott fát eladásra. Azért ölhették meg esetleg, mert közel lakik az erdőhöz, itt megy el mellettünk az oda vezető út és azt hihették, hogy ő lopja a fát.
A rendőrök először ragaszkodtak ahhoz az állásponthoz, hogy baleset történt, elektromos tűz keletkezett és a leszakadó gerendából kiálló szögek ölték meg a fiát és az unokáját. Hibáztak.
Cs.Cs.:Olyan hibákat halmoztak itt össze, hogy még a hülye is látja, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Amikor meghallottuk a lövéseket, felkeltünk. Észrevettük, hogy ég a ház. Rögtön kihívtam a rendőröket, mentősöket és a tűzoltókat. Mindenki csak szép komótosan jött ki. Miután megérkeztek az egyik rendőr karba tett kézzel nézte a lángoló házat és röhögött. A két körzeti rendőr pedig nem messze innen veszekedett, miközben égett a lakás. Láthatták volna, hogy mi történik és ide jöhettek volna. Szóval kijöttek a rendőrök, de nem helyszíneltek, nem kerítették el a házat, nem keresték a nyomokat. Sőt. Az egyik gyilkos elesett, a hóban ott maradt a keze, a térde és a puska nyoma. Az egyik rendőr pedig jött és lepisilte, majd szépen elkotorta. Lábnyomok vezettek az erdőbe, de azzal sem foglalkoztak. Itt van a kis Robika és a Bianka véres ruhája, az sem kellett a hatóságoknak. Azt mondták: „mit csináljunk mi vele, dobják a kukába”. A rendőrök végig kitartottak az mellett, hogy baleset történt. Itt volt a dabasi bűnügyis, akit azóta már előléptettek alezredessé.  Azt próbálta elhitetni velünk, hogy a leszakadt gerendából kiálló szög ütötte a fiam oldalába a lyukat. Ott feküdt az ágyon a fiam. Mondom neki: „Pityu én nem úgy látom, hogy az szög által ütött lyuk, én azt úgy látom golyó- én voltam katona, azért tudtam, hogy az lőtt, mert befelé húzódott a lyuk. Szegény kisfiú feje meg teljesen szét volt lőve. Hát akkor az milyen lyuk volt, ha nem lőtt? Amikor kezdett kivilágosodni jöttek a rokonok és megtalálták a vadászfegyverből kivágott hüvelyket.  Azt mondta nekünk ez a nyomozó: „nem így ismertük meg a Robit, hogy üres kézzel kijön a lakásból ilyen esetben”. Honnan tudta, hogy a fiam üres kézzel jött ki? Ez minket nagyon meglepett. Ezzel saját magát árulta el. Sok- sok olyan dolog van, ami nem fér össze.  A ház előterében volt egy benzines kanna. Megkérdezték tőlem, hogy az kié. Mondtam nekik, nem tudom nekünk ilyen nem volt. Fogták elvitték. A tűzoltók találtak egy zöld borosüveget, majd az egyik tűzoltó rádobott egy bútordarabot. Az egyik darabját felemeltem, megszagoltam benzin szaga volt. Mutattam a tűzoltónak, hogy ez volt a molotov- koktélos üveg. Aztán a mentő is úgy jött, hogy nehogy valaki véletlenül is életben maradjon. Mindenhol az szerepelt, még a jegyzőkönyvben is, hogy a fiam azonnal meghalt. Ez egyáltalán nem igaz. Hát itt az anyja kezében volt, itt volt bent.  Miután megtaláltuk a nagy Róbertet behoztuk a szobába, még életben volt. Többször is értesítettük a mentőt, két óra múlva ért ki. Ambulanciás mentőt kértünk, de nem az jött. Amikor megérkeztek berakták a fiamat az autóba. Kérdezte az orvostól a kisebbik gyerekem a Richárd: „mi van a bátyámmal”? Azt a választ kapta: „Semmi. Stabil és szállítható”. Akkor egy kicsit meg is nyugodtam. Két-három percre rá azonban kiszállt a mentős és azt mondta: kéne egy nagydarab pléd, a hóra akarta kirakni a halott fiamat.
Értesítette a hatóságokat a fent említett hibákról?
Cs.Cs.: Elmentem a Katonai Főügyészségre, feljelentést tettem. Mit kaptam vissza? Hibáztak, de nem büntethetők. Akárhova fordultunk kaptuk az elutasító válaszokat.
Milyen visszásságokat tapasztalt a gyilkossággal kapcsolatban?
Cs.Cs.: Ők olyan messziről, 400 km-ről éjjel, hogy jutnak el ide, úgy, hogy még a kerti vízcsapot is megtalálják? A vádiratban az szerepel, hogy két óra alatt értek ide Debrecenből. Két óra hossza alatt ide érnek Debrecenből Tatárszentgyörgyre? Na most esett a hó, a hó alatt pedig valahogy a főcsapot a gyilkosok elzárták, hogy tűz esetén ne tudjanak oltani.  Nem is látszódott, de ezek a személyek tudták, hogy hol van.  Akkor az, hogy létezik, hogy idegen gyilkosok ide bejönnek és megválogatják, hogy kit lőnek le? A menyüket miért nem lőtték le? Ő is ott állt a gyilkossal szemben. Őt miért nem lőtték le? Miért csak a kisfiút meg a férjét. Ha én vagyok a gyilkos és ki akarom nyírni a családot, akkor mindenkit kivégzek, nem?  Akkor itt van a menyünk, ő látott mindent. Én úgy gondolom a menyünk az a gyilkosokkal összejátszik. Azt mondta a „Házon kívülben”, hogy amikor elkezdett égni a ház, a fiam a Róbert felkapta a Robikát és a Biankát. A Bianka kicsúszott a kezéből a Robikát vitte magával. Akkor, hogy lehet az, hogy a Robika körülbelül hét méterrel az apjától feküdt a földön és körülötte semmi vér nem volt, csak ott ahol a nagy Róbert feküdt. Köztudott, hogy a kis Robika azonnal meghalt, mert ő szájba kapta a lövedéket. Hát megmondom én magának. Az az igazság, hogy a menyünk valahol valamit eltérít. Most volt a tv-ben, hogy ő lent volt a haldokló Róbertemnél, tudott is vele beszélni. Akkor amikor az asszony kicsapta az ajtót a menyünk már itt volt. Kérdeztük tőle, hogy hol a Robi, azt válaszolta, hogy a házban. Mi késztette őt arra, hogy minket a lángoló házba vigyen be, mikor tudta már, hogy a nagy Róbert hol fekszik.  Erre nagyon szeretnék majd fényt deríteni a bíróságon. A menyünk miért vonult el innen tőlünk a családjától. Ő is tagadja a gyilkosok nevét. Mert ő látta őket.
 Ha ez a négy személy ölte meg a családomat, akkor hétvégenként kik járnak ide? Sokszor elmondom, hogy ideállnak a kocsival gyorsan kifordulnak, még a rendszámot sem tudjuk leolvasni.  Volt itt egy olyan is, hogy a tragédia után is megjelent két- három fő. A lányom ott teregetett és egy fekete ruhás ember ott állt vele szemben. A lányomnak rögtön a tragédia jutott eszébe. Ahogy meglátták a lányomat megijedtek eldobták a cigaretta csikket. Nem tudunk megnyugodni, mert nincsenek meg a valódi gyilkosok és félünk, mert veszélyben vagyunk még most is. N. A.