A civilek és az erdészszakma közös erdőfórumot tartott (greenfo)

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
2006. március 10.
Az OT előprogramján, az országos erdőfórumon mintegy száz erdőbarát szakmabeli és civil képviselő gyűlt össze, hogy az ágazat aktuális problémáit és a természetvédelem, társadalmi elvárások ütközését megvitassák. Megoldást kerestek a jelenlegi problémákra, hogy közelítsék az érdekeket, valamint felvázolták a közelgő erdőtörvény várható módosítását.

Bartha Dénes, a Nyugat-Magyarországi Egyetem soproni erdőmérnöki karának professzora kiemelte a természetesség szerepét. Elmondta, a hazai kutatás eredményeként több száz mintaterületen végeztek célirányú felmérést, amelyben számos paramétert értékeltek. Többek között nézték az elegyességet, a szintezettséget és a koreloszlást. Kifejtette: míg a természetességet állományokra, a vele helytelenül szinonimaként használt őshonosság fogalmát inkább fajokra használják. A biodiverzitás, ökológiai stabilitás és tartamosság szintén szoros korrelációban van a természetességgel, de véletlenül sem ugyanaz, annak azonban elengedhetetlen feltételei – szögezte le Bartha Dénes.
A kutatás eredménye szerint a legtermészetesebb erdők a középhegységekben találhatók, a Dunántúli-középhegység büszkélkedhet a legtermészetközelibb erdőkkel. A Nyírség, Szabolcs, Duna-Tisza-köze erdei vannak a legrosszabb helyzetben. Ez érthető is, ha arra gondolunk, hogy tájidegen fajokkal fásítottak az erdőnek kedvezőtlen termőhelyeket is. Fafaj szerint a bükkös állományai, valamint az alig kezelt karsztbokorerdők, törmeléklejtők társulásai a legtermészetesebbek, ennél kedvezőtlenebb helyzetben vannak a cseres-tölgyesek. A kultúrerdők, mint a nemesnyarasok még annak ellenére, hogy a legrosszabb eredményt kapták, 30 százalékos természetességgel jellemezhetők, a kategórián belül a legjobb állapotban pedig a fenyvesek vannak. A nyugati országokkal ellentétben a hazai felmérés a termőhely állapotát is számításba vette, ezért nem hasonlítható össze azok eredményeivel.
A professzor hozzátette: erdeinkben kevés a meghagyott holtfa, noha számos odúlakó élőlénynek és rovarnak nyújt táplálkozó és búvóhelyet, ezzel fenntartva a biológiai sokféleséget. Az erdészet paradigmaváltása a sokat hangoztatott vadkár ellen is megoldást jelenthet: az elegyesség, változatos koreloszlás, azaz vegyes korú állományok, megfelelő szintezettség és záródás, borítottság révén nemcsak az erdő immunitása nő, de a vadkár is megoszlik, ha nem nagy kiterjedésű felújításokra, fiatal zsenge rügyekre csábítják a vadat. A homogén állományok átlagosan 52 százalékos, a heterogén viszont már 66 százalékos természetességi értékű. Összességében tehát a természetesség egy szempont az erdők értékelésében, alkalmas az erdők minőségi állapotának és a változásnak az értékelésére, az erdőfenntartási módszerek összehasonlítására, segítségével új erdőművelési koncepciót állíthatnak fel. A cél az állapot javítása, állandó monitoring és a megfelelő szintű támogatás, ami az elegyesség és az erdőszegély kialakítását is jutalmazza. Reményét fejezte ki továbbá, hogy az erdészek nem csak a faállománnyal foglalkoznak majd, hanem az erdő többi részével is.
Az elegyesség és a természetesség ökológiai szerepéről előadást tartott Csóka György az Erdészeti Tudományos Intézet osztályvezetője, amelyben kiemelte a parazitoidokkal való kártevő elleni védekezés lehetőségét, a holt fa szerepét, mint élőhelyet. A holtfa, azaz elhalt, elszáradt fa több ezer fajnak kizárólagos életfeltételeit teremti meg. A harkályok, odúlakó denevérek, rovarok számára kulcsfontosságú az elöregedett fa. 26 nálunk élő denevérünk közül 24 odúlakó, az épületeket pedig a kevés számú odú miatt keresik fel. A lombelegy arány növelése révén pedig a megbetegedéseket, legfőképpen pedig a fenyő állományok szúkárait előzhetjük meg.
Horváth Ferenc, az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének munkatársa az erdőrezervátum-kutatás eredményeit foglalta össze. Veszélyként említette az invazív fajok terjedését, a táji leromlást, az élőhelyek fragmentálódását, a klímaváltozást, a magas vadlétszámot, az idegenhonos fajokat és a biológiai inváziót. Szó esett a Magyarországi Élőhelyek Térképi Adatbázisa (MÉTA) és a Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer pillanatnyi állásáról, feldolgozottságáról.
Az ágazat támogatási rendszeréről Klemencsics András, az FVM Erdészeti Főosztályának vezetője úgy vélekedett: az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap pénzforrása 2007-től megoldást jelenthet több problémára (EMVA). A mezőgazdaság és az erdészet versenyképességét pedig növeli az uniós rendelet. Az erdőtörvény jelenlegi módosítása lehetőséget teremt az EMVA pénzek osztására 2007-től, szolgáltató, ügyfélbaráttá változtatja a közigazgatást, a magánerdőgazdák működőképességét javítja, a hazai erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók esélyegyenlőségét teremti meg, valamint racionálja az erdészeti szakigazgatást. Hozzátette, június 30-ig kell a tervezetet az országgyűlés elé vinni, várhatóan áprilisban-májusban már az új társminiszterek egyeztethetnek.
Sódor Márton, a zöldtárca Természetvédelmi Hivatalának munkatársa beszélt a természetvédelmi stratégiákról, célokról, a jelenlegi védelmi státuszokról, kategóriákról. Elmondta, a védett erdőben erdő kezelése folyik, nem védettben erdőgazdálkodás. Nem a módszer, hanem a cél más - tette hozzá. A természetvédelem célja a fokozatos erdőszerkezet változás, természetközeli erdők létrehozása, szálalóvágással, majd szálalással, a folyamatos erdőborítás fenntartása, az ökológiai funkció megtartása, háborítatlan erdőrészek megtartása. Fontos a fafajválasztás, az erdők és az ültetvényerdők szakmai megkülönböztetése és a támogatás differenciálása, szükség van újabb védetté nyilvánításokra és egy térinformatikai rendszer kiépítésére. Az erdősztepp és ártéri erdők pedig kiemelt figyelmet érdemelnek. A közcélú feladatok ellátására támogatást kell kiutalni.
Előadás keretében megszólalt Gémesi József, az ÁPV Rt. ügyvezető igagató helyettese, valamint értekezés folyt az erdők társadalmi megítéléséről, az erdészek szerepvállalásáról, társadalmi részvételről és a civil szervetek szerepéről. Szó volt a Pro Silva koncepcióról is. A program ma délelőtt terepi bejárással zárult. A szakmai fórumot a Kerekerdő Alapítvány szervezete.

Bohus Anita


© 2022 Forestpress. All Rights Reserved.