Az olaj- és földgáz függőség enyhítésére, valamint a káros anyag kibocsátás csökkentésére a világ országai új, alternatív energiaforrásokat keresnek. Hazánkban az egykori széntüzelésű erőművekben biomassza hasznosítás címén gőzerővel égetik a fát, miközben környezetvédők tiltakoznak a kiforratlan energiapolitika és a tarvágások miatt.
A csökkenő készletű fosszilis energiahordozók, mint az olaj, földgáz és a szén kiváltására a megújuló Nap, szél, víz, szerves anyagok (biomassza), biogáz, geotermia energiáját, vagy az árapály jelenség vagy hullám erejét használják. Takács Gábor energetikai szakértő úgy véli, hazánkban szinte csak fát értenek biomassza alatt, ami helytelen gyakorlat. Ugyan elindult egy energiafű kutatás, de egyenlőre nem kedvezőek az eredmények. A nyugati országokban ezzel szemben nem dominál ennyire a fa. A dánoknál magas arányban hasznosítják a szalmabálát, mezőgazdasági hulladékot, ehhez külön technológia is van, ami azonban háromszor drágább a nálunk használatosnál.
Erdőgazdálkodás Natura 2000 hálózathoz tartozó területen, Felsőtárkány fölött
Vannak országok, ahol bizonyos akadályok nehezítik a biomassza terjedését. A csehek temelini atomerőműve révén jelentős, mintegy 30 százalékos túltermelés van. Az uniós huszonötök közül a lengyel az egyedüli, ahol még jelentős szénkészletek állnak rendelkezésre, az áramellátás 90 százalékát ebből fedezik. A több tízezres bányásztársadalom és az atomlobbi valószínűleg elnyomja a kezdeményezéseket. Hazánkhoz képest az osztrák szomszédnál hétszer annyi energiát nyernek ki biomasszából, mint nálunk. Szakértők szerint hazai viszonylatban kétszer akkora potenciál van a biomasszában, mint a jelenlegi kihasználtság.
Istvánffy László erdő- és faipari mérnök elmondta, 2010-ig 6 százalékra kell megemelnünk a megújulók arányát az energiamérlegben, ezen belül a zöld áram részarányát 3,6 százalékra. Ez utóbbit az alulvállalásnak köszönhetően már most teljesítjük. Ugyanakkor jogszabályok nem rögzítik, a megújulók közül az egyes energiaforrások milyen arányt képviseljenek. Istvánffy emlékeztetett, az Európai Bizottság sem javasolja, hogy a tagországok a fát megújuló energiának ismerjék el. Szerinte a fát újratermelhetőnek, és nem megújulónak kellene nevezni. Kevesen tudják, hogy Európában mindössze két állam szorul villamos energia behozatalra: Macedónia és Magyarország. A függőség kiváltásában tehát igen érdekeltek vagyunk. Ha az egész éves sarangolt faanyagot elégetnénk a jelenlegi erőművekben, az elért teljesítmény sem jelentene 2-3 százaléknál többet az energiamérlegben. Ilyen csekély javulást pusztán lakossági energiahatékonysági intézkedésekkel, külön erőműi beruházás nélkül is el lehet érni.
A hazai öt nagy biomassza erőmű idén az újratermelődő dendromasszából 1,4 millió köbmétert, azaz 900 ezer tonna faanyagot tervez elégetni. Biomassza alatt kizárólag fát értenek.
Az Országos Erdészeti Egyesület szerint még 4-5 millió köbméternyi tüzelőanyag vár letermelésre, a jelenlegi erőműi szükséglet egyenlőre fedezhető magyar készletből. Ennek ellenére megélénkült az import, ami valószínűleg meg is fog maradni, amíg nem születik koncepció az energetikai célú erdők telepítésére. Az erdőtörvény folyamatban lévő módosításával egy új fogalmat vezetnének be. Energiaerdő telepítését jelenleg több százezer hektár mezőgazdasági területen tervezik.
A szakértő szerint az energiaültetvény ökológiai és gazdasági szempontból is megalapozatlan, mivel kézzelfogható kockázatokkal jár. Semmilyen hatástanulmány nem készült arra vonatkozólag, a termőhely milyen kedvezőtlen és visszafordíthatatlan változáson megy keresztül. Istvánffy úgy fogalmazott: a csekély minőségű mezőgazdasági területeken – ne legyenek illúzióink – a befektetőnek minden „korszerű” eszközt be kell vetnie, hogy a megfelelő hozamképességet elérje, fenntartsa erre a „kis időre”. A hagyományos erdők szerkezetéhez képest 2-2,5-szer magasabb egyedszámmal telepített, sűrűbb, monokultúrás sarjbokorerdő az intenzív növekedéséhez jóval több vizet vesz fel a talajból, ezáltal akár egy-két méterrel is lesüllyedhet a talajvíz szintje. Egy kilogramm szén beépüléséhez a fa mintegy 800 liter vizet használ fel. Rendszeres növedékfokozó beavatkozásokkal, műtrágyázással és növényvédőszer használattal pedig a talaj élővilágát, termőképességét és a vízkészletet veszélyeztetik. Az ültetvény várható élettartama 15-25 év, ami után kimerül az erdő, fel kell számolni és újat telepíteni, addig 3-5 évenként termelhető ki belőle fa.
Kérdés azonban, hogy a telepítő hogyan, miből és mikor köteles az otthagyott, kimerült energiaerdőt egy normális, a természet által is elfogadható művelési ágba hozni?
Ha a biomassza erőművek később részben visszaállnak fosszilis tüzelőanyagra, mert kiderül, hogy mégiscsak van gáz, akkor ki kártalanítja a termelőket?
Mi lesz, ha az erőmű egyszer csak elkezd fafaj szerint differenciálni, mondván más a nyárnak és az akácnak a fűtőértéke?
Istvánffy felveti, hogy ültevényszerű erdők helyett célszerűbb lenne természetes, az erdőtörvénynek is megfelelő erdőt telepíteni. A monokultúrás sarjbokorerdők jogi és anyagi problémát is hordoznak magukban: a fiatal fűz állományokat szalicilsav tartalma miatt az őz előszeretettel megrágja, elkerülhetetlen a vadkár. A védekezés, a védelmi kerítések felállítása költséges.
Istvánffy hozzátette, az idén júniustól üzemelő bécsi erőmű 200 ezer tonnás tüzelőanyag szükségletének kétharmadát már szerződésben le is kötötte az osztrák beszállítókkal, a többit erdészeti károkból és magyar, szlovák, illetve ukrán importból fedezik. Az osztrák Energie Controll főigazgatója egy szaklapban a biomassza égetését élesen bírálta: „az Ausztriában engedélyezett biomassza tüzelésű berendezések éves fogyasztása mintegy 70 százalékkal több, mint a megbízható becslések értelmében rendelkezésre álló mennyiség. Ésszerűtlen volna a fát a Magas-Tátrából szállítani és 20 százalékos hatásfokkal elégetni.”
Istvánffy szerint a jelenlegi hazai biomassza erőművek 25-30 százalékos hatásfoka, a vizes, legalább 35 százalékos nedvességtartalmú fával való tüzelése minden szempontból ésszerűtlen és gazdaságtalan. A fa minden egyes százaléknyi nedvességtartalom növekedése ugyanennyivel csökkenti a fűtőértékét. Akármilyen korszerű az égetési technológia, a nyirkos dendromassza miatt az erőmű hatásfoka nem fogja elérni a 70 százalékot még akkor sem, ha kapcsolt, kogenerációs, azaz az áramtermelés mellett a keletkezett hőt is hasznosítja. A lakossági felhasználásra tervezett mai faelgázosító kazánok 15 százalékos nedvességtartalmú fával akár 90 százalékos hatásfok mellett üzemeltethetők. A szakértő érthetetlennek nevezte, miért nem a kistérségi, kisközösségi 80-90 százalékos hatásfokkal üzemeltethető erőműveket preferáljuk, a jelenlegi dotációk miért csak a régi szenes erőművek átállását segítik. Csak az idei 50-60 milliárdos zöldáram támogatásból legalább 60-80 kisközösségi kogenerációs erőművet lehetne üzembe helyezni. Ezek stratégiai, gazdasági, ökológiai előnyeit pedig nem lehet elvitatni.
Az erdőmérnök azt sem érti, a biomasszaerőmű-lobbi miért rontja a szakma renoméját azzal, hogy egy tavaly megjelent írásban úgy nyilatkoztak: az erdőgazdaságok fakitermelésének mintegy 40 százaléka tűzifa minőségű. Szerinte ezzel a kijelentéssel magukat mentik. Sok környezet- és természetvédő vádolja ugyanis a külföldi érdekeltségű égetőket, hogy papírfának, bútor- és fűrészipari fának alkalmas, értékesebb fát is jó áron felvásárolják tűzifának.
Az égetőlobbi érve, miszerint a jelenlegi erőműi fatüzelés abszolút környezetbarát, nem szennyezi a levegőt, több mint félrevezető. Azonos, egységnyi mennyiségű villamos energia előállításához, ha légszáraz fát égetnénk el, akkor is 22 százalékkal több szén-dioxid szabadul fel, mint szénből. Kétszer annyi, mint a gázból, és 70 százalékkal több, mint az olaj tüzelése során. Elhallgatják a kibocsátott ózonképző, rendkívül veszélyes nitrogénoxidokat, a tökéletlen égés során kikerülhető egyéb rákkeltő szénhidrogéneket, és még egy nagyon fontos dolgot, a vízgőzt. Kutatások szerint a légkörbe kerülő vízpára háromszorosan járul hozzá a globális felmelegedéshez, mint a szén-dioxid. Sokan úgy tartják, az erdő csodafegyver, és nem veszik figyelembe, hogy a fa a számára elegendő és optimálisnak tartott szén-dioxid mennyiségen túl nem hajlandó többet a szervezetébe beépíteni. Számos nyugat-európai kutató már évekkel ezelőtt figyelmeztetett, még célirányos mezőgazdasági tevékenységgel sem oldható meg Európa klímaproblémája. A bioszféra ugyanis az ember által okozott szén-dioxid kibocsátásnak mindössze 7-12 százalékát köti meg. Ebben a biokémiai folyamatban pedig a természet egyáltalán nem hajlandó azt a megbízható, kiszámítható légtisztító, klímajavító szerepet elvállalni, amelyet egyes szakemberek, emisszióbrókerek, de legfőképpen gazdaság-politikusok szeretnének ráruházni - érvelt Istvánffy László.
Lontay Zoltán, a Magyar Energiahatékonysági Társaság vezetője elmondta, a jelenlegi támogatási rendszer elsősorban a meglévő 30-50 éves, 70 százalékos energiaveszteséggel működő széntüzelésű erőművek átépítését segíti. Piaci előnyüket tetézi, hogy jóval kisebb a beruházás költségük egy új, modern bioerőmű létesítéséhez képest, gyorsabban elkezdhetik a működést. Ezzel szemben, amit a környezetvédők szorgalmaznak, a térségi, kisközösségi erőművek akár zöld, akár barnamezős beruházásként a legkorszerűbb, hatékony és valóban környezetbarát technológiát hozzák, az agrárvidéken ipari, infrastrúktúrabeli fejlesztéssel munkahelyet teremtenek, a képzetlen munkaerőnek a tüzelőanyag ellátásban, a high-tech révén a diplomásoknak is kenyeret adnak. Lontay úgy véli, nem szabad hagyni, hogy egyeduralkodóként csak nagy multik uralják a szektort, és vasúton, közúton nagy távolságról szállítsák a fát.
Abszurd, hogy szabolcsi termelők Ajkával vagy Péccsel szerződtek, noha a szállítót terheli az utaztatás költsége is. A pécsi Pannon Power Holding Rt. ugyan hosszú távra leszerződött a somogyi SEFAG-gal, és a mecseki MEFAG-gal, a kazincbarcikai erőmű Északerdőtől és az Egererdőtől vásárol, az ajkai Bakonyi Erőmű a Bakonyerdőtől, a mátrai erőmű már a szlovák, Tátrában elpusztult fenyőre alapoz. Amennyiben az erőművek tervezett teljesítményét tartani szeretnék, a faigények kielégítését növekvő mértékben energiaerdőkből kell fedezni. Az energiaültetvényeket számos támadás éri, ennek ellenére ökológiai értelemben semmivel sem rosszabbak, mint a hagyományos növénytermesztési kultúrák. Egyes vélemények szerint bizonyos ültetvények, például az akácok, nemhogy rontanák a talaj minőségét, hanem javítják, mert nitrogént kötnek meg. Hagyományos erdőben termelni háromszor-ötször drágább, mint energiaerdőben.
Szerinte megoldást az jelentene, ha tiszta, jól megfogalmazott stratégiát állítana fel az energetikai kormányzat. Mihamarabb tisztázni kell azt is, hogy a megújulókon belül milyen arányt képviseljen a biomassza, differenciálni kellene az egyes energiaforrások között a zöld áram átvételi árát, és stabilan tartani, hogy kiszámítható legyen a hosszútávú működés költsége. A kisvállalkozások jelenleg nehéz helyzetben vannak: 15-20 engedélyt kell beszerezni a létesítésig, ez a teljes építési költség 2-3 százalékába is kerülhet, amit előre meg kell finanszírozni akkor is, ha nem kapnak engedélyt. Hazai beruházás támogatási lehetőség nincs, csak az Unió Strukturális Alapjának KIOP programjából nyerhető forrás.
A dél-nyírségi Szakolyban elindult egy kisebb, 20 megawattos erőműi beruházás, ami csak a Magyar Energia Hivatal engedélyére, és némi támogatásra vár. Tüzelőellátásában az erdészeti és mezőgazdasági melléktermékek, gyümölcsfanyesedék, fűrészüzemi hulladék és kéreg, tuskó is szerepel. Az energiaerdők telepítési programja egyenlőre áll, amíg az erdőtörvényt nem módosítják, így az idei 10 ezer hektárra ígért támogatás sem találhat még gazdára. Csak a projekt szomszédságában hatezer hektárra jelentkeztek a helyi gazdák, igény tehát van rá. A nyírségi „minierőműben” már technológiai szempontból a hulladékhő hasznosítására is lesz lehetőség, így a 20-30 megawattnyi hő sem vész kárba, ha találnak rá fogyasztót. A meleg vízre fóliás vállalkozók, gyümölcsfeldolgozók települhetnek, ezzel a Dél-Nyírségi Erőmű hazai távlatban példaértékű hatékonyságú lehet. A multinacionális cégek teljhatalmát kizáró finanszírozás is említésre méltó: a japán befektető és a Magyar Fejlesztési Bank a helyi vállalkozókkal közösen fedezik a kiadásokat, az emisszió-kereskedelem révén jelentős megtakarításokkal.
Jancsó Illés, egy biomassza kereskedelemmel foglalkozó cég vezetője úgy fogalmazott: Magyarország komoly potenciállal rendelkezik biomasszából, öt éven belül a földgáz behozatal harmadát kiválthatná. Agrárország lévén rengeteg kihasználatlan vagy nem megfelelően hasznosított mezőgazdasági melléktermékünk van, a környezetvédelmi projekteket mégis a tüzelőanyag-ellátás esetlegesessége, kiszámíthatatlansága akadályozza. A beruházáshoz a bank akkor ad hitelt, ha az indulás első 10-15 évére biztosított az alapanyag. Kitűnő lehetőségek rejlenek a biodízel, bioetanol gyártásban is, s a nagy mennyiségben keletkezett, állati takarmányként nem hasznosított olajpogácsa és növényi rostok is szerephez juthatnak.
Jancsó elmondta, cégük Ukrajnából idén 100 ezer tonna fát hoz be, itthon korpát és más malomipari melléktermékeket, fűrésztelepi hulladékot (széldeszkát, aprítékot, fűrészéport) vásárolnak fel. Természetvédők támadják az ukrán szállítmányokat, mert helytelenül a Kárpátaljai árvizekkel hozzák összefüggésbe. A keletebbre fekvő, igazi ukrán területeken 60-70 ezer hektáron gazdálkodó, komoly kapacitásokkal rendelkező erdészetek vannak, ahol az egykori mocsaras területeken is fásítják. Ezzel szemben a kárpátaljai fűrészüzemeket privatizálták, ma mintegy 370 cég kínálja hulladékát. Jancsó cége csak olyan fát vásárol fel, amely fenntartható erdőgazdálkodásból származik, és ezt a nemzetközi FSC tanúsítvánnyal is igazolják. Szerinte legfontosabb a hazai források bővítése, az ültetvény-telepítések mihamarabbi megkezdése. A tervek szerint 2030-ig 110 ezer hektáron lesz energiaerdő, amit a speciális nyárfaklónok révén három-négy évente le lehet termelni. Környezetvédők szerint a fejlett államok az elmaradott régiók erdőirtásához járulnak hozzá. Németország, Svájc és Ausztria faszén igényének 85-90 százalékát Romániában gyártatja. A behozatalt ért kritikákra úgy reagált: miért lenne gond, hiszen egyrészt a földgázt is külföldről vásároljuk, másrészt a klímának is mindegy, hogy a szén-dioxid kibocsátást csökkentő biomassza Magyarországon vagy Ukrajnában nő-e.
Amíg az országnak nincs hosszú távú, stabil megújuló energia stratégiája és ambiciózusabb célja, addig nem jutunk egyről a kettőre. Elképesztő, hogy az erőművek máig nem tudják, mennyi zöld áramot vesznek tőlük át az áramszolgáltatók, noha ezt már novemberben le kellett volna kötni. A kistérségi, regionális erőművek mellett a lakossági felhasználást is erősíteni lehetne, más típusú kazánok is könnyen átalakíthatók. Sőt, melegvíz ellátás, nagyobb körzetben távhőszolgáltatás is települhetne rájuk. Ezért rendkívül fontos a műszaki, technológiai kutatásfejlesztés. Jancsó úgy fogalmazott: idejében meg kell találni a fosszilis energiaforrások helyettesítőjét, mielőtt túl késő lenne. A kőkorszaknak sem azért lett vége, mert elfogyott a kő.
Bohus Anita