2006. május 2.
Parlamenti helyet kell biztosítani Illés Zoltánnak!
2006. április 23-án a választások második fordulójában nemcsak a polgári oldal, de a környezettudatosság, az ökopolitika, a zöldmozgalom is vereséget szenvedett. 1990. óta először a magyar parlamentnek nincsen valódi környezetvédő szakpolitikusa. A Fidesz, és bizonyára más pártok soraiban is, helyet foglal majd több olyan politikus is, akik a környezetvédelmet fontosnak tartják, az igazi, e területekre szakosodott, a környezet védelmében konfliktusokat is felvállaló zöldpolitikusok kiszorultak onnan.
Illés Zoltán a magyar környezetvédelem szimbolikus figurája, aki karakánul kiállt a zöldterületek, fák, növények, állatok, s az egészséges környezet védelmében az ipari-építésügyi lobbyval szemben. Illés mellett nem jutott mandátumhoz sem a Szigetköz védelmezője, Pap János képviselő, sem. Medgyesy Balázs, a Zöldtagozat elnöke, sem Németh Szilárd, sem a Fidesz zöldtagozatának, vagy az Élőlánc Mozgalomnak egyetlen tagja. A környezetvédelem, az ökológiai tudatosság a pénzügyi érdekek szorításában egyre inkább tért veszít. Mi lesz erdeinkkel, parkjainkkal, sportpályáinkkal, ha a magyar parlamentben nem maradnak környezetvédők?
A környezetvédelem hatékonyságának három fő oszlopa a helyi civil környezetvédők aktivitása, az országos civil zöldmozgalmak, és a környezettudatos, bátor politikusok. Bár hazánkban a civil öntudat sok téren nem alakult ki kellőképpen a civil zöldakciók sikere bizonyítja, e téren vannak még tartalékaink. A Zengő megvédése, számos hulladékégető, vagy más káros beruházás helyi népszavazás útján való megakadályozása jelzik e civil kurázsit. A civil zöldmozgalmakban sincs hiány, legyenek azok nemzetköziek, mint a Greenpeace, vagy a WWF, avagy hazai szervezésűek, mint az Élőlánc Mozgalom, a Védegylet, a Duna Kör, és a Duna Charta. A civil környezetvédők közül, akik az elmúlt 18 évben sokat tettek az ökológiai gondolkodás érdekében, Vargha János, Lányi András, Czakó Gábor, Karátson Gábor, Hajóssy Adrienn, Droppa György, s a környezettudatos gondolkozást kereskedelmi médiákban is sikeresen népszerűsítő Sebeők János csak a legismertebbek közülük. A civilek áldozatos munkája azonban kevés, ha a parlamentben, kormányban, helyi önkormányzatokban nincsenek zöldpolitikusok.
Környezetvédelmi minisztereink nem álltak a helyzet magaslatán. Hiba, sőt bűn volt 1998-ban átadni a zöldtárcát a kisgazdáknak! Pepó Pál ámokfutása után romhalmazt maga után hagyva, a környezetvédőkben mély sebeket hagyva, dicstelenül távozott. Helyét a jó szándékú, derék agrárszakember, a környezetvédelemhez alig értő kisgazda Turi Kovács Béla vette át. Sem ő, sem a 2002. óta hatalmon lévő MSZP-SZDSZ koalíció szakminiszterei nem váltak láthatóvá, hangjukat alig hallatták a környezetkárosítások ellen. A környezetvédelmi miniszterek nem vállalták az összeütközést a honvédelmi tárcával a Zengő védelmében sem. A Zengőért küzdő civilek mellett nem Persányi Miklós, hanem a kitűnő polgári jogász professzor, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, Sólyom László állt ki, jelentősen hozzájárulva ahhoz, hogy a Mecsek legmagasabb csúcsára nem épült lokátor. Sólyom köztársasági elnökké választása a magyar környezetvédelem számára valóságos áldásként, a legjobbkor jött. Bátor környezetvédő parlamenti képviselők híján az államfő maradt a megárvult zöldügy egyetlen harcos védője! Avagy mégsem?
Illés Zoltán a magyar környezetvédelem jelképes figurája, tevékenységéért, erkölcsi tartásáért olyanok is elismerik, akik nem mondhatók Fidesz-támogatónak. Illést, aki sokáig a Fidesz alelnöke is volt, nem tántorította meg sem a fenyegetés, sem az őt korábban ért fizikai inzultus. A magyar parlamentben volt olyan szavazás, ahol egyedüli képviselőként állt ki illegális építkezések, beruházások megakadályozása érdekében. 1998-ban a zöldek nagy várakozással tekintettek a Fidesz-kormány megalakulására nemcsak a nemcsóki Dunaszaurusz-terv bukása miatt, hanem azért is, mert azt remélték, hogy Illés személyében bátor zöldminisztere lesz az országnak. Illés minisztersége a kisgazdákkal való koalíció oltárán sajnos feláldoztatott. A kiváló zöldpolitikus az elmúlt két parlamenti ciklusban a Tisztelt Ház környezetvédelmi bizottságában, és plenáris ülésein, a Fidesz zöldtagozatában, és főként civil akciók résztvevőjeként sokat tett környezeti értékeink megőrzéséért. 2006-ban Illés a VI. kerület képviselőjelöltjeként a pesti oldal legaktívabb, legeredetibb választási kampányával rukkolt elő. A Liszt Ferenc tér kivágásra ítélt fáinak megvédése, a Hajós utca, a nagyhét végére történő kizöldítése, s a helyiek számára is emlékezetes fapalántás, húsvéti nyuszis rendezvény mind hozzájárult ahhoz, hogy Illés - a zöldövezeti jellege miatt Pest Budájának tarható XVI. kerület (Mátyásföld, Rákosszentmihály-Sashalom, Cinkota) után - a pesti oldal legszebb Fideszes választási eredményét érte el 44,84%-os eredménnyel. A kerület polgárosultabb szavazóköreiben, így a Benczúr utca, Lendvay utca, Rippl-Rónai utca környékén Illés maga mögé is utasította MSZP-s ellenfelét. E remek teljesítmény eddig nem nyerte el méltó jutalmát. A Fidesz budapesti listáján Illés Zoltán - horribile dictu - a 37. helyre szorult, miközben több országosan ismeretlen személy jelen állás szerint mandátumhoz jutott. Ez utóbbiak között sincs viszont a budapesti Zöldtagozat egyetlen tagja sem! Az ipari- és építési lobby jelen állás szerint totális vereséget mért a zöldügyre kormányzati és ellenzéki oldalon egyaránt! Van még egy utolsó remény! Ha a Fidesz budapesti listáján mandátumhoz jutó képviselők közül csak egyetlen egy felajánlhatja lemondását Illés Zoltán javára!
Kedves budapesti listáról bejutott képviselő-jelölt barátaim! A Fidesz Magyar Polgári Szövetség sokszínű párt. A frakció is sokszínű lesz, bejutottak polgári demokraták, kereszténydemokraták, kisgazdák, vállalkozók, értelmiségiek, gazdák, romák, nyugdíjasok, fiatalok, nők. A frakcióban helyet foglalhatnak kiváló külpolitikusok, gazdasági szakértők, egészségügyi, oktatási, közlekedési szakpolitikusok. Csak egy szakterület, egy lobby maradt képviselő nélkül, árván! A zöldmozgalom, a környezetvédelem ez a terület! Fontos, hogy e terület ne maradjon gazda nélkül! A környezetvédelem megárvult, vagy mégsem? A sokszínű 164, vagy 165 fős polgári frakcióban helye kell, hogy legyen a zöldmozgalomnak is!
Magyar Attila István
A szerző alkotmányjogász, egyetemi oktató, környezetvédő