Váradi Péter Pál és Lővey Lilla – hogy is mondjam, hogy ne csak igaz, hanem valódi is legyen? -, szóval ez a Veszprémből Erdélybe visszahonosult, és Parajd fölött, a Bucsinban erdélyi fotózáshoz, versekhez, irodalomhoz fogódzó meditálásra alkalmas helyet keresve fészket rakott, szóval ez a kedves páros eddigi 21 erdélyi-székelyföldi albumukat az új évre egy huszonkettedikkel egészítették ki: az Áprily Lajos emléknaptárral.
Első látásra – konkrétan fogalmazok, mert képekről, fotókról van szó -, szóval első nézésre azt hinné az olvasó, hogy a naptár-album szerkesztésére az idei kettős Áprily-évfordulóhoz igazodás (1887 – 1967) sugallta csupán az ötletet.
Természetesen: ez is.
De lapozzuk végig s vegyük lélekben is birtokba Váradi Péter Pál csodálatos erdő-fotóit, a fák meg füvek, erdők és sziklák, súgások labirintusában szaladó, a gurgulázva beszélgető patakok világát, s ebben a hangulatban olvassunk bele – olvassuk végig - a Lővey Lilla Áprily-versválogatását, s nincs mentség, a természeti táj elemei és a költészet együttes varázsa, a fák, füvek és virágok meg a vers babonázó szépsége olyan harmonikus egységben jelentkeznek, amilyent a szent természet igézetes gyönyörűsége és a költészet bámulatosan bolondító hatása együttesen tud kigyöngyözni.
A veszprémi-bucsini szerzőpáros - a település- és erdőjelző táblák sorrendjét meg is fordíthatnám - annyira képes azonosulni azzal a természettel, amelyet az agrármérnök-fotóművés férj elektronikusan rögzít, s amelyet a magyar-történelem szakos feleség a magyar költészet és széppróza legjavával azonosítani, párba állítani képes, hogy ebből a harmónia-párosból megszületik az alkotás, az Áprily-album.
De ilyen minden eddigi közös kiadványuk, kalotaszegi és erdélyi albumuk.
Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla a Székelyföld 1000 pillanata című, ezer fotóból álló, és megfelelő idézetekkel a képi kultúrát, a látványt az írott és mondott szóhoz, a költészethez is közelhozó szemelvényekkel együvé építő kiállítási anyagot helyezett el a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban, s ez a fantasztikus értékű, csak az Orbán Balázs prózai művének jelentőségével mérhető képes Székelyföld-album még ezen a tavaszon a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház kiállító termébe kerül.
Olvasom, hogy 2007. január 22-én, 17 órakor Budapesten, a Magyarok Házában – Semmelweis u. 1. szám alatt, a Magyar Kultúra Napja alkalmából verses irodalmi estet tartanak. Bevezeti Dr. Medvigy Endre irodalomkutató, megemlékező méltatást mond Kondor Katalin, a Magyar Rádió volt elnöke, mostani munkatársa, közreműködik Soós Andrea előadóművész – csak úgy mellékesen: a Lőwey Lilla lánya -, s az est háziasszonya, az irodalmi szerkesztő, szövegíró Lőwey Lilla.
Közhelyet mondok, de mégsem: lélekben is, de fizikai közelségben is mindenki ott lehet a Magyar Kultúra budapesti Napján, aki belelapoz Váradi Péter Pál és Lővey Lilla bármelyik erdélyi albumába, vagy a falára helyezi az albumsorozattal együtt felénk mosolygó Áprily Lajos emléknaptárt, s ebben a két évfordulós Áprily-esztendőben is megjegyzi magának azt a márványtáblára is kiírt idézetet, hogy:
A zsoldos-kornak zsoldos-nóta kell -
költők, ha tudtok, adjatok neki.
Sylvester Lajos
Áprily Lajos: Új cinkeszó (részlet)
Köd, és mínusz tíz. Február.
De az a „kicsicsűr”-madár
nagyvígan fittyet hány neki
s pici gitárját pengeti.
Nem lát eget, nem lát napot,
nem érez olvadás-szagot,
köd gomolyog, köd tornyosul,
tollára permetegje hull,
de ő csak szól, csak zöngicsél.
Ki bátorítja, mire vár?
Alusznak még a vak csirák.
Azt várja tán, hogy egy bohó
kíváncsi és hamarkodó
avar-takarta hóvirág
csukott szemét kinyissa?
Kicsi madár,
te drága, drága optimista