Alapvető dilemma építkezéskor, hogy téglaépület vagy könnyűszerkezetes ház mellett tegye le voksát az építkező. Ezúttal figyelmen kívül hagyjuk azokat az amúgy nem elhanyagolható szempontokat, hogy melyik építőanyaggal gazdaságosabb építeni, illetve melyikkel mennyi időt vesz igénybe az építkezés, összehasonlítjuk a két technológai legfőbb jellemzőit, energetikai tulajdonságait.
Nem véletlen, hogy a magyarországi viszonyok között ma alapvetően a tégla az uralkodó építőanyag. A nyerstégla hazai használata a középkori várakig, templomokig nyúlik vissza, s részben a népi építészetben is megtalálható, így a hagyománya mára mélyen gyökeret vetett mindennapjainkban. Ma már azonban, az egyre népszerűbb könnyűszerkezetes házak elterjedése mellett nem olyan kézenfekvő választás a tégla, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Mégis milyen szempontok alapján tanácsos dönteni e két megoldás között?
Alapvető követelmény a falakkal szemben, hogy ellenállóak legyenek a hazánkra jellemző szélsőséges időjárással szemben. Az égetett vázkerámia falazóelemek egyik leggyakrabban emlegetett előnye, hogy optimálisan egyesítik a téli és nyári hővédelemmel kapcsolatos igényeket, vagyis hőszigetelő képességük révén nem engedik gyorsan lehűlni a benti helyiségeket, jó hőtároló képességükkel pedig a külső forróság bejutását is megakadályozzák. A gazdaságosság és a lakóérzet szempontjából egyaránt fontos hőtárolási képesség márpedig egyértelműen a falazat tömegével van összefüggésben, így a tégla nyilvánvalóan lekörözi e téren a könnyűszerkezetes épületeket.
Ám a könnyűszerkezetes épület is rendelkezik az előírásoknak megfelelő jó hőszigetelő képességgel, amelyet elsősorban annak köszönhet, hogy a szerkezet egyszerűen lehetővé teszi a vastag szigetelőrétegek beépítését, így nagyon könnyen elérhető a még jobb hőszigetelési érték. Így a házban kellemes klíma biztosítható, és a sarkok bepenészesedésével sem kell számolni. Az egészséges légkör azért is garantált, mert a fának nincs emissziója, elektrosztatikus töltése vagy sugárzása.
Le kell azonban szögezni, hogy nem csak fából, hanem acél vázszerkezettel is lehet könnyűszerkezetes házat építeni, valamint a hőszigetelés nélkül, csak fatörzsekből épített rönkházak a könnyűszerkezetek határesetét jelentik. Az viszont biztos, hogy téglából nem lehet könnyűszerkezetes házat építeni.
Kellemes és egészséges lakókörzetet illetően az építőanyag alapanyaga és előállítása meghatározó jelentőséggel bír. A tégla gyakorlatilag az egyik legtermészetesebb építőelem, hiszen az alapanyaga, az agyag föllelhető a természetben, s a gyártási eljárás, vagyis az agyag formázása majd kiégetése sem változott lényegében az évszázadok folyamán, csupán finomult. A téglagyárak ráadásul mindig az agyagbányák mellett épülnek, így nincsen szükség az anyag ide-oda szállítására sem a gyártás során, a tégla előállításáról tehát maradéktalanul elmondható, hogy környezetbarát. A manapság gyártott nagyméretű falazóelemek az esetleges bontás után a mostanában közkedvelt „bontott téglaként” már nem használhatóak fel újra, a téglatörmelék azonban nem károsítja a környezetet, ami nem minden bontási hulladékról állítható.
A fa mint építőanyag egyik legtöbbször hangoztatott előnye az egyszerű és gyors építkezés, ez azonban elsősorban a kivitelező cégek összeszokottságán és jó munkaszervezésén múlik. A márkás, megbízhatóan jó minőségű, minősített könnyűszerkezetes épületek nem olcsóbbak a hagyományos szerkezetű házaknál. Egy félkész állapotú ház megépítése körülbelül két-három hónapot vesz igénybe, míg a kulcsrakész állapot akár három-négy hónap alatt is kivitelezhető. Az építkezést az is könnyíti, hogy a szerelt építési technológia miatt a könnyűszerkezetes házakat akár télen is föl lehet húzni, nem úgy, mint a téglaházakat, amelyek megépítése a stabilitást létrehozó kémiai folyamatok miatt a melegebb évszakokhoz van kötve.
Gyakran említik a téglaház előnyei között, hogy rendkívül hosszú élettartammal bír, mely többek között annak köszönhető, hogy a téglafal szerkezeti szilárdságából adódóan ellenáll a külső és belső fizikai erőhatásoknak, a stabilitási és szigetelési tulajdonságait pedig nem befolyásolja a nedvesség, vagyis az esetleges beázások, csőtörések vagy a túlzott páralecsapódás sem okozhat maradandó bajt. Mi több, a tégla kapilláris szerkezete biztosítja, hogy ha a helyiség levegőjében túl sok a nedvesség, a falazat fölvegye azt, adott esetben pedig vissza is tudja adni. Ezzel a téglafal automatikusan szabályozza a ház páratartalmát, ami azért fontos, mert egészségtelen, ha a lakás levegője túl száraz vagy nedves.
Nem is kell már több a tökéletesen kellemes és egészséges környezetet biztosító lakáshoz, mint a megfelelő zajvédelem. Többlakásos társasházak, illetve sorházak esetén is a tégla a legjobb választás, ugyanis a tégla eredendően jó hanggátló tulajdonsággal rendelkezik, arról nem is beszélve, hogy ma már számos olyan téglatermék is kapható, amely kifejezetten úgy lett kifejlesztve, hogy magas hangszigetelési értékkel rendelkezzen. Ez esetben külön hangszigetelésre egyáltalán nincs szükség, így a téglafalak sok költséget és fárasztó zajt megspórolhatnak a lakók számára.
Fontos megemlíteni, hogy a tévhittel ellentétben a fa nem enged sokkal kevesebb szabadságot az építésznek, mint a tégla. Ha a tervező és a kivitelező tisztában van ennek az igényes és rugalmas anyagnak a tulajdonságaival, és kiismeri magát a vele járó kifinomult technikában, fából is bármilyen egyedi kialakítás megoldható, akár különleges formájú tetők vagy nem derékszögű sarkok is. És mivel alacsony önsúlyához képest a fának kitűnő statikai adottságai vannak, egy vagy akár két emelet megépítése sem jelenthet problémát.
De a fa ökológiai szempontból is sok babért arat, hiszen elmondható, hogy a fa az egyetlen olyan építőanyag, amely maradéktalanul megújuló, ráadásul egy esetleges bontás után akár újra is lehet hasznosítani. Ennek természetesen feltétele, hogy a faanyag ne tartalmazzon a környezetre káros vegyszereket. Szerencsére manapság már léteznek megfelelő, és az eddigiekhez képest nem elviselhetetlenül drágább megoldások. A fa előállításához nem szükséges fosszilis energiát fölhasználni, a termesztése pedig többek közt a fotószintetizálásnak hála kifejezetten jó hatással van környezetünkre. Fontos, hogy a ház hosszú élettartamának érdekében kiszárított, legföljebb 25%-os nedvességtartalmú faanyagot kell használni, a nedves fa ugyanis idővel deformálódik, vetemedésnek indul, és ezzel jelentősen megrövidíti a ház életét is.
Lényeges azonban az is, hogy a fából készült könnyűszerkezetes házakat Magyarországon rendkívül nehéz eladni, akármilyen jó állapotban legyenek is. A magyarországi ingatlanirodák általános tapasztalata, hogy ezek a házak – ha egyáltalán sikerül rájuk vevőt találni – átlagosan 40%-kal alacsonyabb áron kelnek csak el, mint a velük azonos értékű téglaházak, ami még akkor is aránytalan, ha figyelembe vesszük, hogy a könnyűszerkezetes házak megépítése valamivel olcsóbb, mint a téglaházaké.