A cikk valótlan ténybeli és jogi állításokat is tartalmaz, melyek korrigálásra szorulnak.A feltételezések, mint a vélemény kategóriába tartozó kijelentések, szabadon terjeszthetők, azonban rögtön a probléma felvázolásánál a cikk szerzője tényként közli, hogy az ország mintegy 20%-át kitevő Natura 2000 területek kijelölése – az érintett tulajdonosok közvetlen értesítése nélkül – azért is jogsértő, mert az ilyen címen védelmet kapott ingatlanokra egy későbbi értékesítési szándék esetén az államot elővásárlási jog illeti meg. Ezen elővásárlási jogról pedig a tulajdonosok nem tudnak, így később önhibájukon kívül esetleg jogszerűtlen adásvételi szerződést kötnek. A szerzőnek az elővásárlási jogról való téves tudomását még az illetékes szakállamtitkár nemleges válasza sem módosította. Érvelése szerint ugyanis a Natura 2000 területek a természetvédelmi törvény szabálya miatt ilyen joggal terheltek.
Ez valótlan: a hivatkozott természetvédelmi törvény 68.§ szerint: „(6) Védett természeti érték és terület tulajdonjogának változásakor az államot elővásárlási jog illeti meg, amelyet az igazgatóság - más jogosultakat megelőzően - jogosult gyakorolni. Helyi jelentőségű védett természeti terület esetében - sorrendben az igazgatóságot követően - a települési önkormányzatot is megilleti az elővásárlási jog.”
Védett természeti területek, szintén a törvény szövege szerint: „28. § (1) A védett természeti terület a védelem kiterjedtségének, céljának, hazai és nemzetközi jelentőségének megfelelően lehet: a) nemzeti park, b) tájvédelmi körzet, c) természetvédelmi terület, d) természeti emlék”. A Natura 2000 terület más jogi kategória, más védelmi céllal, és más szabályokkal. A cikk által sugallt jogalkotói szándék az elővásárlási jognak az állam részére egyfajta spekulációs, a klientúra javára biztosítandó előjog szabályozása volt, mely a jóminőségű termőföldeket, mint befektetési lehetőséget alapozták meg. Nem így van. Egyrészt: a Natura 2000 területek kijelölését nem azok aranykorona értéke, azaz termékenységi értéke, minősége határozta meg, hanem annak ténye, hogy azokon meghatározott fajok (madarak) élő-fészkelő helye van.
Maga a cikkíró is elismeri, hogy a termőföldről szóló törvény szerint – meghatározott ideig – minden termőföld tulajdonosváltozása esetén az államot szintén megilleti az elővásárlási jog, ez azonban 1993. óta így van, s nem a Natura 2000 területekre vonatkozik csupán, így ezt ennek a védelemnek felróni nem lehet-ne, ha igaz lenne az állítás. Továbbá nem lehetne felróni azt sem, hogy az elővásárlási jog gyakorlása az állam részéről a klientúra gazdagítását célozza: amennyiben az állam tulajdonában levő, vagy abba került védett természeti területet – a cikkben megszólított – kormány baráti körnek értékesítené, akkor a természetvédelmi törvény szabálya szerint meg lenne kötve a keze: „(7) Állami tulajdonban álló a) védett természeti terület elidegenítése - a miniszter egyetértésével, legalább azonos természetvédelmi értékű védett természeti területtel történő csere, vagy törvényben meghatározott más eset kivételével - nem lehetséges.” Szerényen megjegyezzük, hogy az állam és annak tulajdona nem azonos az aktuális kormánnyal, és annak klientúrájával. Valamint az is tény, hogy nem szükséges klientúra tagnak lenni ahhoz, hogy a valós korlátok ellenére a földtulajdonos spekulációs célú ingatlan adásvételt bonyolítson le. Tehát nem valós az az állítás, hogy a Natura 2000 területek adásvétele esetén az államot elővásárlási jog illeti meg.
Nem valós az az állítás sem, mely az 1995. évi XCIII tv.-nek a 2010-ig előírt kisajátítási törekvését kiterjeszti a Natura 2000 területekre. Ez a - nevezzük visszaállamosító – törvény ugyanis szintén a természetvédelmi törvényben védett és fokozottan védett területekre vonatkozik, a Natura 2000 területek nem ebbe a kategóriába tartoznak. Sőt, az ilyen védett területek esetén is csupán a kijelölés kötelező, de a miniszter hozzájárulásával a kisajátítás maga már mellőzhető több esetben is. Nyilvánvaló a tisztességes cél, mely szerint az állam maga gondoskodjon az általa védettnek minősített területekről, ezt a terhet ne hárítsa a szerencsétlen gazdálkodókra. Nyilvánvaló azonban az is, hogy az államnak és annak kormányának nincs pénzügyi fedezete ilyen nagyívű visszavásárlásra, még a klientúra bevonásával sem. Nincs tehát jogi alapja annak az állításnak, mely a Natura 2000 területekkel való célzott kormányzati visszaélést tárja fel.
A Natura 2000 területek kijelölési eljárását, pontosabban az érintett tulajdonosok közvetlen értesítésének elmulasztását is felrója a cikk, mintegy a titkos összeesküvés szükséges elemét. A természetvédelmi törvény ekként szabályozza az aktust: „41/A. § (1) A Natura 2000 területeket a Kormány rendeletben jelöli ki és teszi közzé, valamint határozza meg az e területekre vonatkozó szabályokat. A Natura 2000 területeken lévő földrészleteket a miniszter rendeletben hirdeti ki. (2)
Az (1) bekezdésben meghatározott kijelölés tényét az ingatlan-nyilvántartásba fel kell jegyezni, a kijelölés feloldását követően a feljegyzést törölni kell. A feljegyzést, illetve annak törlését a természetvédelmi hatóság hivatalból kezdeményezi.” A közzététellel történő értesítést nem csupán ez a jogszabály engedi meg, hanem többek között a polgári peres, a közigazgatási eljárás általános szabályai is, mégsem feltételezünk magas szintű, titkos összeesküvést. Az ingatlan-nyilvántartás valóban nem mindig aktuális és közhiteles, azonban ez már a közigazgatás alacsonyabb szintű működési anomáliáit jelzi csupán.
Sajnálatos lenne, ha Natura 2000 program kilátásba helyezett felülvizsgálata olyan jogi kifogásokon alapulna, melyek nem megalapozottak, viszont nagymértékben tükröznek aktuálpolitikai véleményeket és törekvéseket. dr. Gubek Nóra