Csopak - A nemzeti parkok kevésbé látványos feladata az állami tulajdonban lévő területekkel történő vagyongazdálkodás. Ennek részleteiről beszélgettünk Gál Róberttel, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park gazdasági igazgatójával.
- A védett területek elhelyezkedését az itt élők és idelátogatók is megismerhetik különféle kiadványokból és
térképekről, de mekkora terület tartozik az igazgatóság vagyonkezelésébe?
– Elsősorban a volt szövetkezeti tulajdonban lévő ingatlanok visszavásárlásával az igazgatóságunk kezelésébe egy közepes méretű állami gazdaság nagyságát elérő -földterület került. Természetesen ezek az ingatlanok több régióban és gyakran nem egy tömbben találhatóak. Ma a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében mintegy 13 500 hektár - különböző művelési ágba tartozó - terület van.
– A különböző művelési ágba tartozó ingatlanok különböző kezelést igényelnek. Mit tett és tesz a nemzeti park igazgatósága az ingatlanok természeti értékének védelme érdekében?
– A rendszerváltás után több - korábban általában a szövetkezetek által használt - földterület művelése maradt
abba, és a felhagyott gyepek, szántók gyomosodása és cserjésedése megindult. Igazgatóságunk 1997-ben, a Balatonfelvidéki Nemzeti Park kihirdetése után indította el a saját területeinek nagyobb arányú
természetvédelmi vagyonkezelését. Ez valóban tevékeny munkát jelentett: cserjeirtást, legeltetést, szárzúzást, kaszálást, avas nád aratását és még sok fontos feladat elvégzését. Fontosnak tartjuk ma is a gyepek és erdőterületek, nádasok szakszerű kezelését, és igyekszünk mindig természetes és extenzív módszereket használni, így számunkra a védett területek kezelésének alapja a természeti értékek megőrzése és fejlesztése, illetve a védett értékek fennmaradását elősegítő kezelési terv előírásainak betartása. Tudjuk és elismerjük azt, hogy a védett területek egy arra alkalmas részén az elveinket elfogadó gazdálkodásra a mezőgazdálkodással foglalkozó vállalkozók részére is lehetőséget kell biztosítanunk. Ezért a kezelésünkben lévő területek mintegy negyedét a térség gazdálkodóinak adtuk haszonbérbe. Természetesen a velük kötött szerződésben a legfontosabb természetvédelmi szakmai szempontokat írtuk elő és azok betartását alapkövetelménynek tartjuk. Igyekszünk a védett területeken gazdálkodókkal minden lehetséges módon együttműködni. A saját kezelésben lévő területeink gondozását saját állatállományunk legeltetésével és traktorral történő gépi kezeléssel végezzük. Természetesen vannak olyan területeink is, amelyeknek a legjobb kezelését alapvetően a művelés teljes felhagyása jelenti.
– A legelő állatokat ma már szinte minden nemzeti parkba látogató láthatja, és a kápolnapusztai bivalyrezervátumot is egyre többen keresik fel. Milyen állatokat tart az igazgatóság és milyenek a gazdasági eredményei?
– A saját állatállományunk tartásának elsődleges célja a legelő- és kaszálóterületeink kezelése, folyamatos gondozása. A gazdálkodási centrumokat is azokon a helyeken hoztuk létre, ahol egy-egy régiónk területeinek kezelését a legjobban és a leghatékonyabban lehet ellátni. Így Salföld, Kővágóörs, Zalakomár-Kápolnapuszta, Zalavár községekben állattartó telepekkel rendelkezünk, és többfelé - istálló nélküli tartásra - legelőre is helyezünk ki állatokat. A Káli-medencében hortobágyi fehér és fekete rackajuhokat tartunk a kisebb termőképességű gyepeink kezelésére. Néhány évvel ezelőtt az igazgatóság egyes régiókban a legnagyobb állattartó volt. Mára ez szerencsére kedvező irányba változott, és a térségben több gazdálkodó is vállalkozzon legeltető állattartásra. A legeltetett nagy kérődzőink közül kétszáz szürkemarha és kétszáz bivalytehén és szaporulata a gyepek fenntartását végzi, azaz lelegeli a gyomokat. A nemzeti park igazgatóságok állattartásában jelen van a genetikai értékek megőrzésére való törekvés is. Jó példa erre a hortobágyi fekete racka juh tartása és bivaly faj fenntartása. A '90-es évek elején a bivaly idehaza a kihalás szélére sodródott. Igazgatóságunk karolta fel a faj tenyésztését azzal, hogy a kápolnapusztai telepet s a levágás elől megmentett 16 bivalytehenet és egy tenyészbikát megvásárolta és tenyészteni kezdte. A faj mára országosan 700 feletti nőivarú egyedszámmal bír, és az igazgatóság kis-balatoni régiójában a vizes élőhelyek kezelését segíti azokon a helyeken is, ahol az gépi megoldással nem is lehetséges. Gazdasági szempontból a külterjes állattartásunk terméke — a bikaborjak és a bárányok - a piacon még nem nyerte el azt a helyet, melyet érdemel, pedig kétségtelen, hogy ökológiai gazdálkodásból való származása számos előnyt rejt a fogyasztók részére. Elsősorban éttermek érdeklődnek a legelőn tartott és télen csupán réti szénával takarmányozott állataink iránt. A korábban felhagyott, mára legelővé és kaszálóvá visszaalakított területeken újra megjelentek egyes onnan kipusztultnak vélt növény- és állatfajok, és jelentősen nőtt az élőhelyek fajgazdagsága is. Erre jó példa, hogy korábban egyes területekről a legeltetés felhagyása miatt eltűntek az ürgék. E területeket ismét gondozásba véve újra népes ürgekolóniákkal találkozhat a látogató például Tihanyban a Belső-tó mellett, vagy Kápolnapusztán a bivalyrezervátumban. Összességében elmondható, hogy a természetvédelmi gazdálkodás célja a biológiai sokféleség megőrzése és nem a kimutatható gazdasági eredmény. Németh F. Bernadett
Három megyében védi a természetet
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság több alapfeladatot is ellát a működési területén, mely három megyére terjed ki: Veszprém, Zala és Somogy megye balatoni üdülőkörzettel érintett részére. A természetvédelmi őrszolgálat működtetése, az alapkutatásban való részvétel, a növény-és állatfajok élőhelyeinek védelme és a bemutatóhelyek működtetése, vagyis az úgynevezett cselekvő természetvédelem fontos munkája a nemzeti parknak a természeti értékkel való gazdálkodás, a természetvédelmi vagyonkezelés mellett.