Hamarosan az Országgyűlés elé kerülhet az erdőtörvény módosításának tervezete, amely szigorítaná a fatolvajok büntetését, és kényszerintézkedési jogosultsággal ruházná föl az erdészeket.
A közelmúltban Budapesten már rá is lőttek az erdészet munkatársaira, és ugyan Borsodban, az Északerdő Zrt területén ez még nem fordult élő, hamar megtapasztaljuk: a szigorításra szükség lenne. A trükkös és szervezetten dolgozó bűnözők óriási károkat okoznak az erdészeteknek és a magyar államnak.
Erdőőrző szolgálat jönne létre, ha a parlament is rábólint az erdőtörvény módosítására. A várhatóan még e hónapban az Országgyűlés elé kerülő tervezet szerint az ország mind a tíz erdészeti igazgatóságán létrehoznák a szolgálatot, amelynek munkatársait kényszerintézkedési jogosultsággal is felruháznák. A kényszerítő eszközök alkalmazása mellett elő is állíthatnák az elfogott tolvajokat, illetve visszatarthatnák azt a fát az erdőben, amelynek eredetére „szállítói" nem tudnak magyarázatot adni. A jogszabály módosítására nagy szükség van, ezt magunk is hamar megtapasztaljuk a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Boldva határában.
Az Északerdőhöz tartozik Borsod-Abaúj-Zemplén megye állami erdőterületeinek a nyolcvan százaléka és a Hortobágy egy kis része, összesen 109 ezer hektár, amelyből 103 ezer hektárt tesz ki az erdővel borított rész. Az illetékességi területen tizennégy hagyományos erdészet működik egyenként 7-10 ezer hektárt felügyelve. A hatalmas vidéken sok a feladat, ehhez képest kevés erdész ügyel az erdőkre, ami a néhány évvel ezelőtti elbocsátások következménye. A fakitermeléssel kapcsolatos teendők csökkentek az utóbbi időben, ugyanakkor az őrzéshez köthető feladatok növekedtek.
Egyik vendéglátónkkal, Rencsiné Ágh Mártával, az Északerdő sajtószóvivőjével Miskolcon találkozunk, és amíg megérkezünk a megyeszékhelytől északra fekvő kistelepülésre, Boldvára, a szakemberből ömlik a szó. - Alig akad munka, a pénztelenség rátelepszik a vidékre, azonban a mai magyar segélyezési rendszer is nagyon rossz, mert sokan a munka helyett is inkább a segélyt választják - mondja. Bár a tolvajok nagy része cigány származású, siet leszögezni, hogy nem a romaprobléma a gondjuk, hanem maga a lopás ténye. Hozzáteszi: a cég sok cigány származású embert foglalkoztat. - Csak jó és rossz ember van - nyomatékosít.
Félnek a karácsonyfa szezontól
Útközben megtudjuk: a tolvajok minden fát levágnak, a karvastagságú fiatalost is, mert azt mondják: „az erdő úgyis nő magától"; a növendék fáknak megerősödni sincs idejük. Sajóládon a bűnözők az elmúlt két évben kiirtottak 6 hektár erdőt. Az Északerdő a maradék 2,3 hektárt és a fiatalosokat őrizteti, ami a cégnek rengeteg pénzébe kerül. Előre félnek a karácsonyfa szezontól, mennyibe fog kerülni az erdészetnek, amikor a fenyveseket kell majd éjjel-nappal őrizni. - Az is rendkívül bosszant, ha azt hallom, hogy a fatolvajok megélhetési bűnözők. A láncfűrésszel, a fa szállítására átalakított autóval lopni járókat nem nevezném megélhetési bűnözőnek. Aki valóban szegény és rászorul a segítségre, az bemegy az erdészethez és kér gyűjtési engedélyt, így kétharmad áron juthat tüzelőhöz legálisan - magyarázza a szóvivő.
A nincstelenség azonban nagy úr: kis tételben még akkor is megveszik az emberek a fatolvajoktól a tűzifát, ha azok drágábban adják, mintha az erdőben a vevők maguk gyűjtenék. Meg aztán házhoz is jön a fa. A társadalmi nyomás is ránehezedik az erdészetre, amikor azonban tanúskodni kellene, esetleg személyleírást adni a tolvajokról, a lakosság visszakozik. A Boldva melletti erdő határában Tátrai Tibor, a Bódvavölgyi Erdészeti Igazgatóság erdészeti igazgatója és Pacsesz Attila erdész vár bennünket. Míg terepjárójukba átszállunk, egy fehér furgon - amely az imént előzött meg bennünket - fordul vissza az erdő szélétől. - Megérzésem szerint az urak is fáért jöttek volna - int utánuk az igazgató a bemutatkozás után.
Nem könnyű a tettenérés
Itt is erdő volt valaha - mutatnak vendéglátóink balra egy cserjével benőtt dombra, amely nem az erdészet kezelésében van. Meg is látszik, az út mentén több helyen is illegális szemétkupacok virítanak. A rengetegbe érve először csak egy-két fa hiánya tűnik föl, majd egyre több és több lyukat látunk. Még beljebb haladva kis túlzással már minden ötödik fa hiányzik. Vagyis a gyökereik még a földbe kapaszkodnak - méteres magasságú csonkjaik mementói egy barbár kornak. A derékba vágott fákat az erdészek számmal jelölik meg, így tartják nyilván az illegálisan kivágott egyedeket, mert mint mondják, ha nem tesznek rendőrségi feljelentést, akkor az erdészeti hatóság megbírságolja a céget.
Megállunk az út mentén, hogy közelebbről is szemügyre vehessük a pusztítás nyomait. - Pedig mennyit dolgoztak elődeink és dolgoztunk mi magunk is ezzel az erdővel! Milyen ígéretes állomány volt, sajnos, így múlt időben kell mondanom, mert ezek a kivágott egyedek már nem hajtanak ki, ha mégis, csak olyan haszontalan bokros torzóvá válnak - mutat a közelben az avar fölött sínylődő cserjeszerű sarjra Tátrai Tibor. - Levágni nem érdemes a derékba vágott egyedeket, mert gazdaságtalan, a hatalmas fák közé csemetéket ültetni szakmailag értelmetlen, vagyis ezzel a hiány állandósul, amit megérzünk a költségvetésünkön is - veszi át a szót Rencsiné Ágh Márta. A keletkezett üres foltok, vagy ahogy a szakember mondja, a záródáshiány miatt sok esetben a teljes területet le kell termelnie, majd újraerdősítenie az erdészetnek, mindez 20-30 év hátrányt okoz több szempontból is.
Nincs elég jogosítvány az erdészek kezében, ezért a tolvajok az utóbbi időben nagyon elszemtelenedtek, a „favágókat már tetten érni sem könnyű. Ha gyanús alakokat látnak az erdészek és megszólítják őket, mi keresnivalójuk az erdőben, azt felelik, „elvesztették a kutyájukat”, máskor meg azt, hogy „gombásznak” vagy egyszerűen csak „sétálnak".
Az utóbbi években a fatolvajok tökélyre fejlesztették a lopási technikákat. - A legtöbbször egy „mobilos figyelő” tartja szemmel a környéket, amíg bűntársai dolgoznak, és ha erdészt vagy rendőrt lát, telefonon azonnal értesíti az erdőben munkálkodókat - mondja Pacsesz Attila, akihez hét község ezerhektárnyi erdeje tartozik. De trükkjeikhez tartozik az is - folytatja -, hogy nappal vágják ki és készítik elő szállításra a fát, amit avarral, gallyakkal letakarnak, majd este fuvaroznak el.
Egy másik trükk, amikor kiskorúakkal vágatják, illetve szállíttatják a fát, mart a gyermekek nem vonhatók felelősségre. Ügyeskednek a számlákkal is, átírják rajta a dátumot, vagy egyszerűen vesznek a pírboltban egy szállítójegy tömböt és azt kitöltve viszik az illegálisan kitermelt fát. Ha pedig ilyenkor megállítják őket, azt állítják: magánerdőből hozzák a rönköket – tudjuk meg Tátrai Tibortól. Hogy a falvakban is könnyebben közlekedhessenek, megdöbbentő módszert eszeltek ki: már nem kerékpárral, hanem szemeteskukákban tolják az eladásra kínált fát.
Uzsorakölcsönt törlesztenek
Azt a fát, amit az üzletszerűen termelő tolvajok eladnak a lakosságnak, már az italmérésben is elfogadják, mint fizetőeszközt; egyesek újabban pedig már az uzsorakölcsönt is fával törlesztik. A bódvavölgyi erdészet 584 köbméternyi lopott fát regisztrált 2008-ban, és ez nem tartalmazza azt a mennyiséget, amit a rendőrség kobozott el a tolvajoktól. - Csak idén hetvenegy esetben tettünk följelentést, a kárunk pedig hatmillió forintra rúg, további kétmillió forint a tölgymakk kárunk - magyarázza szomorúan az igazgató. Hozzáfűzi, hogy az esetek rengeteg energiát vonnak el az erdészektől, egy munkatársuk egész nap csak a feljelentéseket fogalmazza.
Az igazi probléma azonban az, hogy a bíróság büntetési tételei nem elrettentő erejűek. - Nevetséges ítéleteket szabnak ki, előfordult, hogy egy tizenháromszor rajtakapott fatolvajra tizenötezer forintos bírságot róttak ki. Egy jogállamban! - méltatlankodik Tátrai Tibor. Legtöbbször azonban még ennyi bírságot sem kell befizetni a tolvajoknak, általában írásbeli figyelmeztetésben részesülnek. Holott a rendőrség - akivel az erdészet nagyon jó viszonyt ápol - mindent megtesz, számtalan esetben jut el vádemelésig egy-egy ügy. Csakhogy a bűnözők kínosan vigyáznak arra, nehogy húszezer forintnál nagyobb értékű fát találjanak náluk, mert így, mivel nem körbekerített területről tulajdonítják el a fát, csak szabálysértésnek számít tettük. Ezt nevezik „mezei lopásnak".
- Sokszor előfordul, hogy a vádlott meg sem jelenik a tárgyaláson, nekünk, följelentőknek viszont el kell mennünk minden alkalommal - panaszolják az erdészek, s megemlítik: arra is akadt példa, hogy egy tolvaj azt kiáltotta nekik a bíróságon: „míg maguk itt töltik az idejüket, én már régen az erdőben leszek újra", és az illető távozott a tárgyalóteremből.
Az erdészet dolgozói a technika adta lehetőségekkel élve újabban digitális fényképezőgéppel vagy mobiltelefonnal rögzítik a tolvajokat. Ezt át is adják a rendőrségnek. A szemtelen bűnözőknek azonban erre is volt válaszuk: egy alkalommal letolták a nadrágjukat azzal a felkiáltással, hogy az erdészek azt fényképezzék.
Az erdőben körülöttünk, amerre nézünk minden irányban letarolt foltok csúfítják a tölgyest. Több helyen lombkoronák fekszenek az avarágyon. A tolvajok ugyanis nem bajlódnak a kisebb ágakkal, csak a fa törzsét viszik el. - Még lusták is - legyint Pacsesz Attila. Miután autóba ülünk, egy magánerdő széléig gurulunk. Látszólag egy fa sem hiányzik - a rengeteg ugyanis dombon terül el. – Az emelkedőn sem cipelik a fát - teszi hozzá az erdész.
Elbúcsúzunk a borsodi erdészektől, akik még folytatják terepszemléjüket. Délután csöng a telefonunk. Tátrai Tibor üzeni a távolból: épp most szaladnak előlük ketten fűrésszel a kezükben. Velkei Tamás