2009. március 5. - Az "erdőügyi" jogalkotás Magyarországon hagyományosan azt jelenti, hogy összecsapnak egymással a fát (azaz eladható környezeti erőforrást) és az erdőt (ökológiai, szociális, és - talán - gazdasági funkciójú zöldterületet) preferáló politikai erők. A két fél alig talál közös nevezőt - ez az erdőtörvény most zajló vitájában is jól érzékelhető. Az is a hagyományokhoz tartozik, hogy a gazdasági érveket az agrárminisztérium, a természetvédelmieket pedig a zöldtárca jeleníti meg a politikai vitában. Ez a nézetkülönbség az 1996-ban megalkotott és most átdolgozás alatt álló erdőtörvény esetében odáig fajult, hogy míg az FVM minden további nélkül általános vitára alkalmasnak találta a módosítás tervezetét, a KVVM ezzel ellentétes állásfoglalást küldött a tervezetet tárgyaló parlamenti szakbizottságnak.
Kis János, az FVM illetékes (korábbi – a szerk.) főosztályvezetője azzal érvelt a saját igazuk mellett, hogy az erdők birtokszerkezete mára nagyjából megszilárdult, és akit csak a gyors fakivágás, illetve -eladás érdekelt, az már úgyis túl van a dolgon, ideje tehát lazítani a gazdálkodók kezét túlságosan megkötő (például éves művelési terveket előíró) bürokratikus szabályokon. A zöldtárca viszont azoknak a civil szervezeteknek az álláspontját tette a magáévá, akik szerint a hatósági jogkörök tervezett csökkentése egy új szabadrablási hullámot indíthat el. A civilek azt még nem bánják, hogy a gazdálkodók nagyobb szabadságot kapnak, ám szerintük valakinek az "ellenoldal" érdekeit is képviselni kell, különben az erdők közérdekű és közjóléti funkciói elsikkadnak - ezért ragaszkodnának hozzá a társadalmi szervezetek, hogy ügyféli jogállást kaphassanak az erdőügyi eljárásokban. A WWF - Magyar Gábor igazgató szerint - azt is a törvényben rögzítené, hogy a közjóléti vagy természetvédelmi szempontból fontos erdőkben tilos a tarvágás, be kell vezetni a folyamatos erdőborítással járó művelési módszereket, fenn kell tartani az éves engedélyezés gyakorlatát (hogy a hatóságok ne utólag szerezzenek tudomást a természetvédelmi szempontokat sértő irtásokról), és a körzeti erdőtervezési munkába kötelező bevonni a természetvédelmi igazgatóságokat.
Az Országos Környezetvédelmi Tanács az álláspontok távolságára és a szakmai, illetve társadalmi konszenzus hiányára hivatkozva a javaslat visszavonását kérte a kormánytól. Az agrártárca jobb érdekérvényesítő képességét jelzi, hogy a módosítás ennek ellenére a honatyák elé került, és immár a részletes vita zajlik - mostantól a képviselőkön múlik, hogy a fát vagy az erdőt állítja a középpontba az új törvény. H. M.
