Három János ül az ünnepváró gyertyával díszített asztal körül. A legidősebb a 77. évében jár, ámbár a szeme fiatalosan csillan. Csapatvezetői tisztségét hamarosan átadja 24 éves unokájának, aki zsenge kora ellenére sem számít kezdőnek, hat éve járja fegyverrel a terepet, hajtóként kisgyermek korától ott sürgölődött édesapja körül, aki a békéscsabai Nimród Vadásztársaság elnöke. Hrabovszki János 1977-ben lépett a vadászok társadalmába, 22 esztendeje elnöke a megye legnagyobb, 57 tagú, 20 ezer hektárral rendelkező társaságának. Lőporszagú volt még a levegő, amikor János bácsi édesapja, Pál, 1945 decemberében társaival megalapította a Nimród elődjét, a Vöröscsillag Vadásztársaságot.
A HÁROM JÁNOS A NAGY VADÁSZCSALÁDBÓL
SZENVEDÉLY Hajdan biciklivel, csuhéjból készült táskával indultak a határba.
A feleségek legalább százféle vadételt készítenek fácánból, vadkacsából, s mindenféle zsákmányból.
Karácsony ünnepén hallgatnak a fegyverek, s ki-ki visszavonul szeretteihez.
A fegyverek hallgatnak karácsony ünnepén. Az örökké időbajjal küszködő vadászok ezeken a napokon a családnak szentelik minden percüket. Fácánleves, őzgerinc, sült nyúl kerül az asztalra, különcnek tűnik köztük a szenteste étke, a pulyka. A békéscsabai Hrabovszki Jánoséknál 1945 óta oltja apa a fiába a vadászszenvedélyt, mely a család összetartó erejét is megsokszorozza.
Régi tablókon is megtaláljuk a fényképét, hiszen Hrabovszki János 1977-ben lépett a vadászok társadalmába, 22 esztendeje el nöke a megye legnagyobb, 57 tagú, 20 ezer hektárral rendelkező társaságának. Kezdjük az elején. Lőporszagú volt még a levegő, amikor János bácsi édesapja, Pál; 1945 decemberében társaival megalapította a Nimród elődjét, a Vöröscsillag Vadásztársaságot. A legnagyobbat a környéken; 110 tagot számláltak.
- Kerékpárral vagy gyalog indultak vadászatra a férfiak abban az időben—idézi a múltat a legidősebb János —, a vadásztáska csuhéjból készült, és csupán öt-tíz töltény lapult benne. A konyhavadászaton, szombatonként egy nyulat és öt fácánt lőttek, hiszen kevés állat volt. A vasárnapi nagy körvadászatokon a ma már tiltott U-hajtások végén 800-1000 elejtett állatból állt a teríték, 70 puska kellett hozzá. Apám jó lövő volt, 60-70 nyulat és 2-3 kakast is elejtett. Ma örül az ember, ha 2-6 kakast kilő, nyúlra pedig nincs nagyvadászat.
János bácsinak 45 éve hű társa a vadászpuska, mégsem erről beszél elsőként nagy tisztelettel, hanem, hogy a feleségével 54 esztendeje kötötték össze az életüket. A női fülnek kedves gondolatok következnek:
- A feleségek nagyon fontosak a vadászcsaládokban azért, hogy mi a szenvedélyünknek élhessünk - folytatja a gondolatot János bácsi fia.- A mi tudásunk határa a ház küszöbénél véget ér. Itt átadjuk az elejtett állatot, a feleségeink pedig ízletes ételt készítenek belőle. A vadászélet akkor teljesedik be, amikor egy fáradságos nap után a barátokat - vendégül látjuk ebédre, vacsorára.
A feleségeink legalább százféle vadételt tudnak elkészíteni fácánból, vadkacsából, -libából, és mindenféle zsákmányból.
Most derül ki, hogy a főzés csak egy a vadászfeleségek megannyi tennivalója közül. A reggel hétkor kezdődő vadászat előtt fél hatkor már az asszonyok is talpon vannak, elkészítik a reggelit, és összepakolják az útravalót, amit férjeik, fiaik a prérin elfogyasztanak. Mit kapnak cserébe? „Azt, hogy ilyen nagyszérű férjeik vannak! - nevet nagyot az elnök. Ismét a múltban kalandozunk.
- A háború utáni időkben háznál készítették a töltényt. Gyutacs kellett hozzá, ágyúlőpor és vágott szög. A fojtást újságpapírból készítették. Ezért viccelődött sokszor Hrabovszki Pál azzal, hogy jött a nyúl, aztán a füst, a láng, én meg mondtam az állatnak: „Na, most már olvashatod a Pravdát!". Tény, hogy Pali bácsi és társai csak a vadgondozással, vadászattal foglalkoztak. Nem is akadt más a határban, mint nyúl és fogoly. Az őzet, fácánt az itteni grófok hozták, és kertekben nevelték. A háború következtében a kertek tönkrementek, az állatok kiszabadultak, és kiváló terepre leltek az Alföldön. A jó gazdák meg a vadászok folytatták az elkezdett munkát, és vadaskertet létesítettek a tanyák körül. Ősszel odaszoktatták az állatokat, tavasszal elengedték őket, így azok nem pusztultak el. Mi történik ma? A Nimródnál évente 15 ezer előnevelt fácáncsibét helyeznek ki területre, gondozzák, őrzik őket, hogy a vadászat idejére megerősödjenek. Ekkor szigorúan csak a kakasokat lövik ki. Jelentős bevételt hoz az őz, a fácán és a nyúl vadászata. Jönnek olaszok, osztrákok, németek, és egyre több belföldi vendég vadász tölti itt szívesen a napjait. A külföldiek nem győznek betelni az Alföld és a sok vad látványával, s egyfolytában dicsérik az itteni szíves vendéglátást. A bevételt a társaság a következő szezon előkészítésébe forgatja, ebből fedezik a fácánkihelyezést, a vadgondozást, télen az etetést nyáron az itatást. Karácsonyi beszélgetésünk végén János bácsi kedves szavakkal, ismét az asszonyokhoz kanyarodik. Az új feleségeknek - figyelmeztet - tudtára kell adni, a vadászat mivel jár. Persze, a férfiaknak is jelesre kell vizsgázniuk odaadásból. Amikor egy fárasztó vadászat után hazatérnek, és feleségük kiteszi az asztalra a színházjegyeket, nincs vita, nincs hivatkozás. Fürdés, öltözés, és már indulhatnak is színházba. A vadászok nagy családjában így szokás óvni, megtartani kinek-kinek a legfőbb kincsét, a maga családját. László Erzsébet
A stafétabotot az unoka veszi át a csapatban
A GÖDÖLLŐI EGYETEMEN közgazdász diplomát szerzett a legifjabb Hrabovszki János. A negyedik generáció képviselője 24 évesen, hamarosan átveszi nagyapjától a vezetői tisztet a vadásztársaság egyik, 15 fős csapatában. Ígéretes a fejlődése a családban, hiszen édesapja 27 esztendősen ült a Nimród elnöki székébe. Nagyapja bíztatja: ott lesznek mellette, védik a szél ellen is. Óriási a különbség a hajdani és a mostani vadászélet között, ma összehasonlíthatatlanul magasabb szinten hódolnak e szenvedélynek. A vezetésbe természetesen bele kell edződni, az emberekkel tudni kell bánni. Csakúgy, mint a pályán tiszteletet szerzett elődök.
Áldás ez a békesség az ötezer földtulajdonossal
A NIMRÓD ELNÖKE úgy tartja, tévhit, hogy a vadászathoz sok pénz kell. Ha valaki kimegy a területre, és ledolgozza évi 10-12 napját, 30-35 ezer forintból kihozza a költségeket egy esztendőben. A mindennapi kemény munkát ugyanis elvégzik a hivatásos vadászok. A vadászterület nagy kincs - mondja. Ezért aztán nagyra becsüli a földtulajdonosokkal kialakított jó kapcsolatot. A vadászati jog ugyanis a földtulajdonosoké, ők ezt csak bérlik tőlük. S ha tudjuk, hogy összesen ötezer tulajdonossal kell ápolni
a jó viszonyt, értékelhetjük igazán, mennyire áldás ez a békesség.
Pali bácsi kolbásszal, borral várta barátait
RENDKÍVÜLI VENDÉGSZERETETÉRŐL ismerték Hrabovszki Pali bácsit. Kovácsmester volt, tanyán élt a családjával az apácai út mellett. Mire a vadászok 3—4 lovas kocsin odaértek, készen volt minden. A kemencében újságpapírba csomagolt vékony kolbászt dinszteltek, ezt is, no meg a forralt bort felpakolták a kocsikra. Ott helyben pálinkát ittak, kint, a határban bort, mely nem hűlt ki, mert odahaza forró téglát tekertek be ronggyal, az melegítette az italt és a férfiak lábát. Pali bácsi azt vallotta, fontosabb betenni a lapos üveget, mint a töltényt, és — láss csodát! - mégsem volt soha egyetlen baleset. Miért? Mindenki tudta, mi a határ!
A kollektívába nem fért bele a fegyelmezetlenség
BÜSZKE AZ ELMÚLT harminchét esztendőre Hrabovszki János bácsi. Irányítása alatt nem kellett fegyelmit adni senkinek, nem történt egyetlen baleset sem. A kollektívába nem fér bele a fegyelmezetlenség, erre — ahogy mondja - nagyon nyűgös. Az ember először tudja megcsinálni, aztán csináltatni - utal a brigádvezetői múltra, s akkor is kihúzza magát, amikor elárulja, társait mind ő maga vette fel vadásznak. Talán mondani sem kell, a legjobb barátok a vadásztársak közül valók. Amikor összejönnek egy-egy sikeres vadászat után - mindig más-más családnál — vége-hossza sincs a történeteknek. Mindazonáltal János bácsi a sorrendet sosem, keveri össze: első a maga családja, azután jön a brigád.