Az agrárigazgatás nem csak kiadás, jó befektetés is lehet (Magyar Nemzet)

2010. február 16. - Az agrárigazgatás helyzetének elemzése akarva-akaratlan az azt létrehozó, s felügyelő fölöttes szerv, a kormány munkájának értékelése elsősorban. Kormányoldalról évek óta hangos szlogen: az állam, a közigazgatás legyen kicsi, olcsó, szolgáltató; az állam rossz, pazarló gazda, és majd a piaci viszonyok, a verseny mindent a helyére tesz. De nem pazarlóbb-e, ha a végletekig csökkentett közigazgatási kiadások miatt a szakemberek nem tudják ellátni feladatukat, s nincs megfelelő közbiztonság, egészségügy, oktatás? Ha gyarapodik a feketegazdaság, terjed a korrupció, vagyis nem működik a közigazgatás, a köz szolgálata, védelme?
Az állam szerepének csoportérdekű félremagyarázása, értelmezésében a piac mindenek fölé helyezése csakis a mára teljesen szétzilált, anarchiába fulladt közigazgatást eredményezhette. A kormányzó pártok a kicsiség, olcsóság jelszavával csak azt érték el, hogy az államigazgatásban nem a kiválóbbat eredményező nyüt egymás elleni harc, hanem a korrupció, a csalás, amegtévesztés lett a fő fegyver, amivel szemben a tisztesség önmagában védtelen.
•Az utóbbi években a kormányzat a közigazgatást csak kiadásnak tekintette, kudarcait mindig annak alsó szintjein verte le. Márpedig a közigazgatás nem költségvetési tartalék, fegyelmezett, szakszerű működése nélkülözhetetlen, amelyet leginkább éppen a legszorítóbb helyzetekben, járványok, időjárási szélsőségek, bankcsődök idején érzékelhetünk. Meg kell békülnünk azzal, hogy nem az ember van a gazdaságért, a gazdaság van az emberért. Bármely rendszerben, szervezetben a legfontosabb tényező a pozíciót betöltő ember. Ha ő a helyzet magaslatán áll, még a csikorgó szervezet is működik, ha nem, a legjobb szervezet is csődöt vall. Márpedig a jó személyi feltételekhez kiszámítható, egzisztenciával kecsegtető életpálya-lehetőség kell.
Az agrárigazgatás legsajátosabb vonásai; alanya élő világ, kitett az elemeknek, igazolásainak tartalma érzékszerveinkkel nem kontrollálható, a folyamatos beavatkozási készség igénye. Előállítója az emberi lét mindennapos szükségletét kielégítő, egyszersmind stratégiai jelentőségű árucikknek, az élelmiszernek. Alapvető termelőeszköze a termőföld, amely egyúttal az ország szuverenitásának megtestesítője is, s amely jó esetben élhető környezetünk, vagyontárgyunk is. Fenntart vagy elveszít egy életformát, foglalkozást és foglalkoztatást. A piac irányító szerepe mindezekben nemhogy kevés, de a mára kialakult - és az uniót is elért - tévútra visz. Az agrárigazgatás legérzékenyebb pontja az élelmiszer- és állat egészségügyi felügyelet, valamint a növényvédelem. Uniós agrárcsatlakozási tárgyalásaink hetven százalékát az ez irányú egyeztetések tették ki. E területeken minden igazolást felülír a bizalom. A fentieknek csak egy köz- és nemzetközi bizalmat élvező, magabiztos, jól irányított szolgálat tud eleget tenni. Ha a szakszolgálatok megkapják a sajátosságaiknak megfelelő irányítást, szervezetet, finanszírozást, akkor nemcsak büntetnek, hanem partnerei is lehetnek ügyfeleiknek, s védelmet is nyújtanak számukra a tisztességtelen piaci szereplők ellen. Ebben az esetben a közigazgatásra fordított pénzek megtérülő beruházásokká válnak. Például azt tudjuk, hogy az állategészségügy - amely az élelmiszer-felügyeletnek is letéteményese - már csak valamivel több, mint tízmilliárd forintos költségvetési keretből működik, s ennek nagyobb hányadát ráadásul saját maga meg is kell termelje. Viszont az a pénzösszeg, az a kártétel, amit az elmúlt években az országba került kifogásolható importdömping, s az ennek következtében tönkrement hazai termelés okozott, felmérhetetlen. Az emiatt is növekvő munkanélküliség, illetve a vidéki létforma eltűnéséért a közigazgatás gyönge teljesítménye is felelős.
Az agrártárca a szakmai tevékenységét lefedő szakigazgatási szerveit - élelmiszer-biztonsági hivataltól a génmegőrzésig, a borminősítéstől az erdészetig, a vidékfejlesztésig - egy intézménybe, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalba vonta össze. Az óriáshivatalt kezdettől fogva sok kritika éri. Hangsúlyozandó, a hivatal nem oka, hanem következménye a kormányzati munkának, bírálata nem vonhatja el figyelmünket attól a ténytől, hogy nem a jó lett elrontva. Az elavult szerkezetű, hiányosan finanszírozott intézmények összevonása, különösen, hogy ez újabb költségvetési megvonással is járt, csak újabb nehézségeket eredményezhetett. Mindezt tetézte, hogy létrejöttével megszakadt az agrártárcával addig meglévő irányítási rend is.
Az ideális közigazgatást az adott szakterülethez alkalmazkodó, azt szolgáló, jogszabállyal egyértelműen megalapozott szervezetek alkothatják, melyek működése nem közvetlen bevételeiktől függ. Szánalmasak az egyre terjedő, az ellenőrzés látszatát keltő pénzbeszedő kampányok, kommandók. A hatékonyságot mindenekelőtt a hatóság rendszeres jelenléte, hely- és ügyfélismerete biztosíthatná. Magyarország egyenrangú tagja az uniónak. Ha érdekeink úgy kívánják, nem szabad megriadnunk a fennálló uniós szemlélet és rendelet bírálatától. Egy különösen érzékeny pont a versenyszabályozás, amelynek megváltoztatását szorgalmaznunk is kell. Az áruk szabad áramlása jegyében beáramló globális tőkén nem kérhető számon nemzetgazdaságunk érdekeinek szolgálata. Magyarország számára ez a verseny világszinten az egyenlőtlen termelési feltételek miatt, uniós szinten az egyenlőtlen támogatás miatt nemcsak hátrányos, de igazságtalan is. A termékek sosem szűnő versenyében végül már nem a termékek, hanem az árak versenyeznek, s ebben a végső eszköz "a termékek minőségének romlása, illetve rontása marad. Ezért ma már egyes alapvető, néhány éve még exportált élelmiszereink importjára kényszerülünk. Tudomásul kell venni, hogy a mezőgazdaság fő feladatában, az élelmiszer-ellátásban állami beavatkozás nélkül az anarchia, a silányság uralkodik el, maga után vonva a vidék tönkremenetelét, a helyi termelés megszűntét, a nemzeti kiszolgáltatottságot; és ez nem csak Magyarországra igaz. Célként immár nem a jobb, hanem a jó közigazgatást, a hatékony, szolgáló államot kell kitűznünk. DR. SZIEBERTH  ISTVÁN - A szerző állatorvos