2005. február 1. – London, 2005. január 31.
Február 18-án Angliában és Walesben életbe lép a falkavadászat betiltásáról szóló törvény. Ha tényleg, akkor megszűnik a háromszáz éves hagyományra visszatekintő rókavadászat, ami több mint kétszázötven társaságba tömörült, százhatvanezer követője számára nem holmi passzió. Sportnak és közösségformáló erőnek tekintik. Többségük lóhátról hódol szenvedélyének, de működnek „gyalogegységek" is. Az „áldozatok", azaz a kutyák harapásának vagy a lovas, esetleg gyalogos vadásztársaságok puskáiból leadott lövések martalékául esett ravaszdik száma évi huszonegy-huszonötezer. A Munkáspártnak több mint hét évébe telt, amíg a parlamenti képviselői és a közvélemény jelentős része által anakronisztikus szenvedélynek tartott úri időtöltést törvényen kívül tudta helyezni. Miután a lordok háza többször is visszadobta a rókavadászatnak a választott honatyák által megszavazott betiltását, az alsóház a rendkívül vitatott, 1911-ben bevezetett, majd 1949-ben megújított ún. parlamenti törvénnyel vitte keresztül az ügyet.
Simon Hart, a vidéki élet hagyományainak megőrzését zászlajára tűző Countryside Alliancé vezérigazgatója mégis arra biztatta a vadásztársaságokat, ne adják fel a reményt. „Folytassátok a vadászatot, folytassátok a harcot!" - jelentette ki. A Szövetség abba kapaszkodik, hogy a bírák lehetővé tették az ügy továbbvitelét a fellebbviteli bíróságra, amely február 8-án, azaz tíz nappal a rókavadászat betiltásának életbelépése előtt, tűzi azt napirendjére. Ám még ez sem lenne az utolsó instancia: a körömszakadtáig folytatott küzdelem meg sem áll a legfelső bíróság funkcióját betöltő lordbírákig, majd az Európai Emberi jogi Bíróságig.
A Szövetség feltett célja, hogy február 19-én nyeregbe szállnak a vadásztársaságok, ám a korábban meghatározott taktikával ellentétben nem sértik meg a törvényt, nem kerül sor masszív polgári engedetlenségre. „A törvényt tiszteletben tartva, józanul" járnak el, egyben rá akarnak mutatni, mennyire „teljes képtelenség, lidércnyomás'' az ellenőrzés és az esetleges büntetés végrehajtása. A vidéki szabadidős programok iránt hagyományosan vonzódó királyi család sem lelkesedik a rókavadászat eltűnésének ötletéért. Károly walesi herceg az év végén még rá is tett egy lapáttal az ellentmondásos helyzetre, amikor egy nyilvános rendezvényen kijelentette, „a sportág betiltása nem valósítható meg". A trónörökös korábban kilátásba helyezte: „Ha a munkáspárti kormány valóban törvényen kívül helyezi a rókavadászatot, akár el is hagyhatom az országot és életem hátralévő részét sízéssel tölthetem".
Károly reakciója csak megerősítheti az egyszerű brit emberek érzését, hogy a rókavadászat a gazdag, földtulajdonos dzsentri időtöltése, egyben az osztálytársadalom fennmaradásának bizonyítéka.
R. HAHN VERONIKA