2005. február 1. – London, 2005. január 31.

Többségük lóhátról hódol szenvedélyének, de működnek „gyalogegységek" is. Az „áldozatok", azaz a kutyák harapásának vagy a lovas, esetleg gyalogos vadásztársaságok puskáiból leadott lövések martalékául esett ravaszdik száma évi huszonegy-huszonötezer. A Munkáspártnak több mint hét évébe telt, amíg a parlamenti képviselői és a közvélemény jelentős része által anakronisztikus szenvedélynek tartott úri időtöltést törvényen kívül tudta helyezni. Miután a lordok háza többször is visszadobta a rókavadászatnak a választott honatyák által megszavazott betiltását, az alsóház a rendkívül vitatott, 1911-ben bevezetett, majd 1949-ben megújított ún. parlamenti törvénnyel vitte keresztül az ügyet.
Simon Hart, a vidéki élet hagyományainak megőrzését zászlajára tűző Countryside Alliancé vezérigazgatója mégis arra biztatta a vadásztársaságokat, ne adják fel a reményt. „Folytassátok a vadászatot, folytassátok a harcot!" - jelentette ki. A Szövetség abba kapaszkodik, hogy a bírák lehetővé tették az ügy továbbvitelét a fellebbviteli bíróságra, amely február 8-án, azaz tíz nappal a rókavadászat betiltásának életbelépése előtt, tűzi azt napirendjére. Ám még ez sem lenne az utolsó instancia: a körömszakadtáig folytatott küzdelem meg sem áll a legfelső bíróság funkcióját betöltő lordbírákig, majd az Európai Emberi jogi Bíróságig.
A Szövetség feltett célja, hogy február 19-én nyeregbe szállnak a vadásztársaságok, ám a korábban meghatározott taktikával ellentétben nem sértik meg a törvényt, nem kerül sor masszív polgári engedetlenségre. „A törvényt tiszteletben tartva, józanul" járnak el, egyben rá akarnak mutatni, mennyire „teljes képtelenség, lidércnyomás'' az ellenőrzés és az esetleges büntetés végrehajtása. A vidéki szabadidős programok iránt hagyományosan vonzódó királyi család sem lelkesedik a rókavadászat eltűnésének ötletéért. Károly walesi herceg az év végén még rá is tett egy lapáttal az ellentmondásos helyzetre, amikor egy nyilvános rendezvényen kijelentette, „a sportág betiltása nem valósítható meg". A trónörökös korábban kilátásba helyezte: „Ha a munkáspárti kormány valóban törvényen kívül helyezi a rókavadászatot, akár el is hagyhatom az országot és életem hátralévő részét sízéssel tölthetem".
Károly reakciója csak megerősítheti az egyszerű brit emberek érzését, hogy a rókavadászat a gazdag, földtulajdonos dzsentri időtöltése, egyben az osztálytársadalom fennmaradásának bizonyítéka.
R. HAHN VERONIKA