Jegyző a vízben, fácánkakas terítéken (Délmagyarország)

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
2005. január 31.
Senki nem találta el, csak én lőttem közvetlen mellé
Fácánkakasra vadásztak szombaton a Zákányszéki Földtulajdonosok Vadásztársaság tagjai. A terítékre tizennyolc madár került, de előtte még ki kellett szabadítani az egyik vadászokat szállító teherautót a hó, a zákányszéki jegyzőt pedig a jég fogságából. A kocsi elakadt, a községi elöljáró alatt pedig beszakadt a jég és derékig merült a fagyos vízbe. 

A szezon utolsó és az év első vadászatára szombat reggel nyolc óra előtt gyülekeznek a Zákányszéki Földtulajdonosok Vadásztársaság tagjai. A Zákányszékhez közeli Nyárfás borozó előtt töltik ki a vadászati naplót, majd a csapat két dzsippel és egy Peugeot Boxer kisteherautóval útnak indul az első hajtás helyére. A vadászmester fejenként egy-egy fácánkakasra számít. Amennyiben a tervet teljesítik, a zsákmány a vadászbálban kerül majd az asztalra. A szegedi ügyvéd Szóftics Imre hajtóként vesz részt a vadászaton. A feladat megoldásához jól jött a Kaprunban vásárolt hegyi túrabot.
Ez úgynevezett, hajtóvadászat, vagyis most nem terelik a vadat a puskával, fölszerelkezett csapat elé. Most kereső, vadászat résztvevőjeként kisebb területeket járunk körbe.
Nagy a hideg: az embernek arcára fagy a könny, márpedig a jeges szél miatt folyamatosan könnyezünk.
„Jól kifogtuk, eddig nem volt ilyen hideg” – mondja a zákányszéki születésű Rokolya Imre, miközben hajtjuk a fácánt, talpunk alatt ropog a hó, a metsző szél süvít és zsibbasztja az arcunkat. A 37 esztendős, Budapesten élő férfi tízéves kora óta vesz részt vadászatokon hajtóként, 1987 óta vadász. Míg a fácánkakasokat riogatjuk, Rokolya Imre a földre mutat, ahol ovális alakú foltban megolvadt a hó. „Egy őz feküdt ott korábban - okít Rokolya Imre, aki arról is meggyőz, hogy a vadászatban nem a lövöldözés a cél.
 - Vadetetőket készítünk, figyeljük a vadállományt, hiszen tudjuk, a túlszaporulat is gondot okoz. Emellett a vadászat kondiban tartja az embert.
Két lövés csattan és lezuhan egy madár. Végre megtudom, mi a különbség a fácánkakas és a tyúk között. A kakas sötétebb és színesebb, hosszabb a farktolla és összességében sokkal mutatósabb, mint a tyúk. Az első ütemben három madarat ejtünk el.
„Senki nem találta" el, csak én lőttem közvetlen mellé" - hangzik el a bölcsesség. Az ugyanis nem igazi vadász, aki nem tudja megmagyarázni, miért lőtt mellé.
A következő helyszínre tartunk, mikor a Peugeot elakad. Egyesült erővel próbáljuk kiszabadítani a kocsit a hó fogságából - sikertelenül. A felmentő csapat: Dankó Zsolt, vadőr és Lada Nivája. Érdekes látvány, amint az orosz ipar remeke erőlködés nélkül rántja ki a hatalmas kisteherautót a hóból. Egy tanya közelében faládából és vékony fémrúdra húzott kukoricacsőből tákolt csapdára bukkanunk, amit a vadászok azonnal szétszednek. Utunk a befagyott nádas felé visz tovább. Néhol veszélyesen ropog a vékony jég. A jégen óvatosan toporog a zákányszéki jegyző, Papp Róbert, aki szeretné, ha felvennék a vadásztársaság tagjai közé. Egyszer csak a községi elöljáró egy „Óh, a francba!" kiáltással térdig merül a jeges vízben, majd amint megpróbál kimászni még kétszer mártózik meg, immár derékig, a fagyos vízben.
- Csupa jégcsap leszek, mire hazaérek – néz végig magán a jegyző, mikor szilárd talajt érez a lába alatt. Látszik, a vadászok jól összeszokott csapat: mindenki együtt röhög a szerencsétlenül járt civilen, majd a vadőr visszaviszi szárítkozni a Nyárfásba.
Délben már viccelődve arról beszélnek a vadászok, hogy a civilek kibuktak mellőlük, s már csak az újságírótól kellene megszabadulni. De én bírom, sőt: szinte élvezem is a vadászatot, eltekintve attól, hogy a bakancsomban majd lefagynak a lábujjaim.
A vadászat délután háromkor ér véget. A terítékre - ami az apróvad ravatala, mert így adják meg a zsákmánynak a tisztességet - 18 fácánkakas kerül: Mindenki kivesz egyet-egyet, a többiből hamarosan leves lesz - a vadászbálon.

Akanyt János

 


© 2024 Forestpress. All Rights Reserved.