2010. június 10. -IDŐJÁRÁS Sorra dőltek meg májusban a
csapadékrekordok. Szélsőséges esetekről van szó, vagy csak elszoktunk a
természeti csapásoktól? Egy közelmúltban készült felmérés szerint a magyarok leggyakoribb társalgási témájává lépett elő az időjárás. Tavaly ősszel aszály sújtotta az országot, télen jelentős mennyiségű hó hullott, idén májusban rekordmértékű volt a csapadék. Ez már a klímaváltozás előszele, avagy csak elszoktunk a szélsőséges időjárási jelenségektől?
– Magyarország történelme nem nélkülözte a szélsőséges időjárási megnyilvánulásokat – jelzi dr. Csiffáry Gergely történész. – A trianoni békeszerződés után az új államoknak át kellett adnunk a méréseinket, így elég hiányos maradt az adattárunk, de sok tényt megőriztek a forrásaink. Tudjuk, hogy Szent László korában volt egy hatalmas földrengés, amely megváltoztatta a vízrajzot.
A történész szerint az elmúlt évszázadokban a lakosság érzékenyebben reagált a szélsőségekre, hiszen az aszály rossz termést, majd éhínséget okozott, ami fertőző betegségeknek lett a melegágya. Feljegyezték: az 1860-as években három éven át olyan kevés eső esett, hogy a Fertő-tó majdnem kiszáradt, és sáskajárás kezdődött.
– Egy-egy elemi csapásnak lehettek pozitív hozadékai is – világít rá dr. Csiffáry Gergely. – Az 1874. július 3-i egri tűzvész után szervezték meg a városi tűzoltóságot, az 1917. május 21-i gyöngyösi tűzvész után döntöttek a városi vízmű felállításáról.
A Tisza is századok óta nehezíti a megyében élő emberek életét. 1783-ban olyan nagy és hosszú volt a folyó áradása, hogy elszennyezte a kutakat, Kömlőn járvány is kitört. A XVIII–XIX. században a Bükkben és a Mátrában elkezdett intenzív erdőirtás egyik következménye lett, hogy hegyeink csapadékmegtartó képessége csökkent.
– Volt részük eleinknek özönvízszerű esőben is – folytatja a szakember. – Dormándon 1846-ban, Szent Anna napján jegyeztek fel irtózatos vihart, amely elsodorta a házakat. De kijutott Egernek is a csapásból. Az 1878-as esztendőben kilépett az Eger-patak a medréből augusztus 31-én, akkor 35 ház dőlt össze és 100 fölött volt a sérültek száma, majd szeptember 27-én, amikor a belvárosban kétméteres víz állt. Egerben az utolsó nagy természeti csapást 1913. augusztus 5-én jegyezték fel.
A tiszai áradások a XIX. század utolsó harmadában sok tragédia előidézői voltak. Abban az időben kellett kiköltöztetni a szigetről Óhalász lakosságát, és alapozták meg Újlőrincfalvát.
– Ma már képesek vagyunk megfeledkezni arról, mekkora természeti csapásra képes a víz – mondja Fejes Lőrinc kiskörei szakaszmérnök –, pedig minden templom oldalán ott áll a vízjelző mérce. A települések lélekszáma, az épületek száma nőtt, így a mélyebben fekvő részeken is megjelentek a házak, amelyek 200 éve még ártereknek minősültek. Ezek beépülése után csak most szembesülünk azzal, miért állnak egyes utcák vízben.
Rázsi András meteorológus szerint a klímaváltozás hatásait sosem szabad kizárni, ha az időjárás extrém értékek felé fordul.
– A Kárpát-medencében most fél év alatt lehullott a sokéves csapadékátlag, de érezhető a szélsőségekre való hajlam is, ha szárazság jön, ha eső, egyaránt igen heves megnyilvánulásokra kell számítanunk. A klímaváltozás természetes folyamat, most melegedő stádiumban vagyunk. Az ember közrehatása nagyon is tetten érhető ebben – jelenti ki Rázsi András.
S hogy mi vár ránk a nyáron? A meteorológus szerint egy hétre mondható meg biztosan, milyen idő vár ránk. Azok az előrejelzések, miszerint csapadékos, hűvös nyarunk lesz, megdőltek: forró levegő áramlik fölénk, és hűvös őszből kánikulába jutottunk egy hét alatt.
Árvízi jelzések a templomokon, épületeken
Mivel településeink jelentős része folyóvíz mellett alakult, ezért szinte alig akad olyan város vagy falu, ahol az elmúlt századok alatt ne pusztított volna árvíz. Ezekre emlékeztetnek a templomok és épületek falán található vízjelzések. Egy-egy árvíz jól mutatja, milyen sérülékeny az ember által emelt infrastruktúra, az utak, hidak, vasutak és épületek ilyenkor tömegesen szenvednek károkat vagy semmisülnek meg. Képünkön az egri 1878-as árvízre emlékeztető tábla, ekkor az Eger-patak lépett ki a medréből.
Telepítési tényező
A víz jótékony és kedvezőtlen hatása telepítési tényező a szálláshelyek, falvak esetében. A Kárpát-medencében a legtöbb falu természetes víz mellé települt, de ismertek kutas falvak is, amelyek kutakból nyerték a vizet. A folyók amennyire segítették az életet, annyira pusztították is: a Tisza a X–XI. századhoz képest mintegy 5 kilométerrel tolódott északra, így űzve el Saj, Türügy lakóit, de a folyó áradásai miatt kellett új helyet keresniük Ónána lakóinak is.
