2011. március 03. - Az árvíz sújtotta területeken a törzsállomány pótlása volt az elsődleges cél Ha pénzügyileg nézzük a vadgazdálkodás, vadászat mérlegét az előző idényben, akkor egy nagyon rossz, negatív évet zártak a vadászok, vadgazdálkodók - mondta Pechtol János. Az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára hozzátette: a legfőbb probléma az, hogy honnét teremtik majd elő a további működés költségeit a vadásztársaságok. Természetesen ez elsősorban a vadászokat fogja majd érinteni.
Hogyan értékelné a 2010-11-es vadászati évet?
- Azt hiszem, nem vagyok vészmadár, és megjósolni sem nehéz, hogy ebben az esztendőben sokkal több vadászati egység lesz veszteséges, mint a tavalyi évben. Ennek két fő oka van: az egyik az alföldi apróvadas területeket és az északi régiót sújtó katasztrofális időjárási helyzet, ahol ennek következtében szinte teljesen eltűnt az apró vad. Ilyen állapotokban vadásztársaságok nemhogy profithoz nem jutottak - az elmaradt bérvadásztatások kapcsán -, hanem a saját vadászati igényeiket sem tudták kielégíteni. Volt, ahol egyáltalán nem vadásztak, és volt, ahol önkorlátozással már decemberben leállították a vadászatokat. Természetesen a vadgazdák próbálták a törzsállományt pótolni. Elsősorban fácánt telepítettek a jogosultak a vadászkamara, a védegylet és területi szervezeteink közreműködésével. Borsodban például tíz-egynéhány vadászterületre juttattunk ki előnevelt fácánokat.
Mi a helyzet a nagyvadas területeken?
– Itt egy kicsit jobb a helyzet, mert a nagyvad könnyebben átvészelte a szélsőséges időjárást. A bérvadásztatás terén főleg az őzbakvadászatok eladása során voltak problémák, mert - szintén az időjárás miatt - nem tudták a kereskedők és a vadászatra jogosultak a felajánlott őzbakmennyiséget lelövetni április és május hónapban. A szarvas vadászatánál a vadászterületek zöme pozitív mérleggel zárhatott, mert volt igény, volt kereslet a szarvasbikák iránt. Ugyanez volt jellemző a
vaddisznóhajtásokra is. Megvan azonban a nagyvadas vadászterületek gondja is.
– Ezeken a területeken viszont a legnagyobb ellenfél a vad által
okozott mezőgazdasági és erdészeti kár.
– Sajnos igen. A vadkár talán az utóbbi évtized csúcsát fogja elérni. Szinte mindenütt olyan mértékű károkat jelentettek be a tulajdonosok, amiket nagyon nehezen tudnak majd kifizetni a vadászatra jogosultak.
– A vadászatra jogosultak milyen forrásokból tudják majd pótolni az elmaradt bevételeket?
– Mint mondtam, az őzbak- és az apróvadbérvadászok száma jelentősen csökkent, ebből adódóan a szolgáltatási bevétel is kevesebb volt. Tehát ha pénzügyileg nézzük a vadgazdálkodás, vadászat mérlegét az elmúlt idényben, akkor nagyon rossz évet zártak a vadgazdálkodók. Vannak olyan területek is, ahol rendelkezésre áll még némi tartalék, amiből még egy darabig tudják finanszírozni a kiadásokat, de léteznek olyan vadásztársaságok, vadászatra jogosultak, akiknek komoly gondot okoz majd a megélhetés, és igencsak meg kell gondolniuk, mire adják ki a pénzt, és honnan teremtik elő. Természetesen ez elsősorban a vadászokat érinti majd. A vadásztársaságoknál emelkedni fognak a tagdíjak, aminek senki sem fog örülni.
– Várható-e változás a társaságok egyik fő bevételi forrása, a vadhús értékesítése terén?
– A vadhús felvásárlási ára sajnos az elmúlt évben sem emelkedett, éppen ezért az érdekképviseletek részéről kezdeményeztük a Vidékfejlesztési Minisztériumnál a „vadhúsrendelet" módosítását. Szeretnénk elérni, hogy a kiváló, magas fehérjetartalmú vadhús elfogadható áron kerüljön a hazai
piacra. Ehhez az kell, hogy a vadászatra jogosultak, ugyanúgy, mint más mezőgazdasági kistermelők - meghatározott feltételekkel - közvetlenül értékesíthessék a vadhúst.
– Mit vár az előttünk álló évtől?
– Csak reménykedem, hogy ebben az évben a természeti csapások elkerülik hazánkat, és a jelentősen megfogyatkozott, de kiváló vitalitású apró- és nagyvad törzsállomány fel tudja nevelni szaporulatát. Bors Richárd
