2011. március 28. - VADÁSZTÁRSASÁGOK Nagyobb a vadállomány által okozott kárigény, mint a bevétel
Nincsenek könnyű helyzetben a vadásztársaságok, a növekvő vadkárok, a magas terményárak miatt veszélybe kerülhet a működésük. Mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk idén több Tolna megyei vadásztársaságnál is a tagoknak. Ha nem teszik meg ezt, nem vállalják a plusz kiadásokat, könnyen fizetésképtelenné válhatnak a társulások a több milliós vadkárigények miatt. Különösen azokra a vadászatra jogosult társaságokra érvényes ez a megállapítás, melyek területe erdőkkel tarkított.
- A vadkárokat megszüntetni nem lehet, csak csökkenteni. A legfontosabb ez ügyben az együttműködés a földtulajdonosokkal. Mi a gazdákkal egyeztetve mindent megteszünk a megelőzés érdekében - állítja Pálfi János, a Szekszárd-Szálka Vadásztársaság elnöke. A társasághoz 4200 hektár terület tartozik, melynek 67 százaléka erdő. Amennyire szerencsés ez a nagyvad vadászatot tekintve, épp oly hátrányos a vadkár szempontjából. Az erdőből kijáró vadak ugyanis előszeretettel keresik fel a szántókat, tesznek kárt a vetésekben, túrják ki a vaddisznók az elvetett kukoricát, legelik le a szarvasok, őzek a zöldellő terményeket.
- Próbáljuk megelőzni a károkat, még a vetési időszak előtt egyeztetünk a gazdákkal, hogy hová, mit vetnek. Abban is megállapodunk, hogy kinek mi a feladata, kit milyen kötelesség terhel a vadkárok megelőzése érdekében.
Villanypásztorokat állítanak, bekerítik a vadkár sújtotta területeket, hang- és szagriasztást alkalmaznak, a vadőrök és a vadászok folyamatosan járőröznek, a vadkárelhárítás érdekében őrzik a vetést, elriasztják, kilövik a szántón megjelenő vadakat, jelentette ki Pálfi János hozzátéve, valamennyi, a társaság területén gazdálkodó földtulajdonossal írásbeli megállapodást kötnek. Ebben pontosan rögzítik, hogy kinek mi a kötelessége a megelőzés érdekében. A kárelhárítás költségeit fele-fele részben próbálják megosztani. Például, ha a földtulajdonos veszi meg a vadvédelmi kerítés anyagát, akkor azt a vadásztársaság állítja fel. A szálkai vadásztársaság két vadőre folyamatosan járja a területet, naplójukba naponta beírják mit tapasztalnak, így utólag könnyebben tisztázható, hogy kit, milyen felelősség terhel. Ha úgy látják, hogy a földtulajdonosnak intézkednie kell, akkor rögtön értesítik, de visszafelé is igaz ez, a gazdák is szólnak nekik, ha a társaságnak kell lépnie a megelőzés érdekében.
A vetéseket követően Szálkán a vadászok feladata az erdőben tartani a vadat. Ezt egyrészt etetéssel próbálják elérni - ami szintén jelentős költségekkel jár - másrészt azzal, hogy ilyenkor az erdőben nem, csak a mezőgazdasági területeken lehet vadászni, hogy ne kifelé, hanem befelé hajtsák a vadat. Mindezek ellenére tetemes a vadkár - több mint 6 millió forintot fizettek ki 2010-ben - a társaság területén a gabonafélékben, a kukoricában, de a szőlőültetvényekben is, mivel hozzájuk tartozik a szekszárdi borvidék egy része is.
Nincsenek jobb helyzetben azok a vadászatra jogosultak sem, ahol kevés az erdő. A Szentgyörgy Vadásztársaságnál - ahol 4500 hektáron folytatnak vadgazdálkodást, és aminek körülbelül csak 20 százaléka erdősített, természetvédelmi, árvédelmi terület - tavaly a vadkár értéke megközelítette a tízmillió forintot.
- A közgazdasági szemlélet elterjedése a mezőgazdaságban, a minél nagyobb árbevételre való törekvés és a természet más szereplőinek, nevezetesen a vadállomány életterének a leszűkítése a fő gond - állítja Kovács Endre, a Szentgyörgy Vadásztársaság gazdasági vezetője. Senki nincs figyelemmel a természeti környezetre. A bejelentett vadkárok összege egyre nő, a terményárak elszabadultak, nagyságrendekkel nagyobb a vadak által okozott kár, mint a társaság bevétele.
A gazdák toleranciája csökkent, a vadkárt talált pénznek tartják, gyakran az agrotechnikai hibák miatt kiesett bevételüket próbálják meg kompenzálni vele. Mindennek a természet, a vadállomány látja a kárát. Előbb-utóbb odajutunk, mint Nyugat-Európa, eltűnik a nagyvad, mert megszűnik az élettere. A megoldás az lehetne, ha a földalapú támogatás mintájára természetmegóvás címén kaphatnának a gazdálkodók támogatást, véli Kovács Endre. F. Kováts Éva
Próbálnak megegyezésre jutni
Ha mégsem sikerült elhárítani a mezőgazdasági kárt, akkor a vadásztársaságok megegyezésre törekednek a gazdákkal, próbálják elkerülni a bírósági utat. A vadkár megosztás taglalásánál több tényezőt kell vizsgálni, így a szándékoltságot, hogy a gazdálkodó szándékosan vetett-e vadkárveszélyes területre olyan növényt, melyen nagy vadkár keletkezhet, emellett az értesítés, együttműködés hiányát is vizsgálhatják.
Baj, ha nem egyezik a bevétel-kiadás oldal
A VADÁSZTÁRSASÁGOK bevétele az évente befizetett tagsági díjból - ami 50 ezer forinttól több százezer forint is lehet fejenként a társaságoktól függően -, a vadászatok, trófeás vad kilövésének eladásából, valamint a vadhús értékésítéséből adódik. Kiadásaik között szerepel a vadőr(ök), a könyvelő fizetése, a vadetetés költségei, villanypásztorok, kerítések, magaslesek állítása, stb. Ehhez csatlakozik a vadállomány által bizonyítottan okozott károk megtérítése, ami ha túl magas, mint idén, akkor az a társaság kasszáját kiürítheti. Ilyenkor, ha el akarják kerülni a felszámolást, a tagoknak mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, a tagsági díjon felül plusz befizetésre kötelezhetik őket.
