Elhanyagolta a tiszai árvízvédelmet a szocialista-szabad demokrata kormány
A Tisza vízgyűjtő területén 7,3 milliárd köbméter vízben mérhető hó van, mintegy ötven százalékkal több, mint a tarpai gátszakadáskor milliárdos pusztítást okozó 2001 -és árvizet megelőzően. A Tisza mentén 'kiépített 1200 kilométernyi 'védvonal ötvenhárom százaléka felel meg magasságban, állékonyságban a százévente előforduló, mértékadó árvíznek. S most baj lehet, mert nagy árvíz várható. A pénzt másra költik, vagy zsebre dugják - így summázza Molnár István milotai gazda a felső-tiszai árvízvédelmi fejlesztésekkel kapcsolatos véleményét. Mint mondja, a korábbi árvizek után, az Orbán-kormány idején megmagasították a gátakat Tiszabecs, Tiszacsécse; Milota és Tiszakórod térségében, de az elmúlt években nem épültek víztározók, ezért felkészült arra, hogy húsvét tájékán a falu népének újra a gátakon kell lennie.
Ahogy autóval továbbmegyek a Tisza mentén, Szatmárcsekén, Nagyarban, Tivadarban nem találok árvizes tapasztalatban járatlan embert. A tivadari gátszakadás 50. évfordulójára készülve árvízi emlékhelyet avattak 1997 novemberében a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisközség határában. Akkor még senki sem gondolta, hogy egy évvel később az egyik legnagyobb tiszai áradás nyomja majd itt a töltéseket, több
település lakosságát kitelepítik, s nyolcezer ember pakolja a homokzsákokat a környék falvainak hátárában.
Nagy árvíz volt 1999-ben és 2000-ben is, 2001 márciusában pedig a Tarpa és Tivadar közötti gát átszakadása következtében 140 millió köbméter víz áramlott a beregi öblözet térségébe, mérhetetlen károkat okozva.
2002-ben Medgyessy Péter a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjeként Tivadarban ígérte meg, hogy választási győzelme esetén néhány éven belül befejezik a gátrendszer erősítését. Ahogy hatalomra kerültek, már nem volt fontos az ígéret megtartása. És most megint itt a baj. A Tisza vízgyűjtő területén az átlagos négy helyett több mint hétmilliárd köbméter víz gyűlt össze hó és jég formájában, s minden a következő napok időjárásától függ.
Magyarország 93 ezer négyzet-kilométeres területének mintegy felét rendszeresen fenyegeti az árvíz. A legveszélyesebb az Ukrajnából észak-keleten belépő Tisza folyó. Ennek ellenére a szocializmus évtizedeiben semmit sem költöttek a gátak fejlesztésére, javítására. A Felső-Tisza-vidéken 1998 nyarától a megszokott esőmennyiség többszöröse hullott. A novemberre kialakult árhullámban a Tisza kéttucatnyi mellékfolyója közül az ukrajnai vízgyűjtő területről érkezők, a Szlovákiából jövő Bodrog folyó, illetve a Románia-területéről érkező Szamos játszott főszerepet. Szakemberek szerint a pusztító árhullámhoz hozzájárult a talajerózió is, amely a kárpátaljai erdőirtások hatására évtizedekkel ezelőtt megkezdődött. A Tisza magyarországi szakaszán 1998 novemberében mérték minden idők legmagasabb árhullámát: Vásárosnaménynál a folyó
923 centiméterén,. Tivadarnál pedig 958 centiméteren tetőzött. Rövidesen, 2001-ben ez a rekord is megdőlt: 943, illetve 1014 centiméter volt a vízállás ezeken a szakaszokon. A folyó Tiszabecs környéki két kritikus szakaszán 1998-ban sikerült a gátak között
megtartani a töltéskoronáig érő árhullámot, Tiszacsécse térségébe viszont átbukott a víz a homokzsákokkal megemelt gáton: itt kitelepítették a falu 524 lakosát, Tiszakóródról és Milotáról pedig az ott élők egy részét menekítették ki. A gátakon 1700 katona, hatezer civil és polgári védelmi alakulathoz tartozó személy dolgozott.
Mivel a vízgyűjtő terület döntő része külföldön található, ki vagyunk szolgáltatva mind az előrejelzés, mind a közvetlen beavatkozás szempontjából. Az Orbán-kormány az 1999. november Í7-én aláírt kormányközi megállapodás alapján százmillió forint kormánysegélyt juttatott Ukrajnának a felső-tiszai árvízi megfigyelőrendszer fejlesztésére, amelynek célja az árvíz-előrejelzés, megbízhatóságának javítása és a védekezésre fordítható idő növelése volt. 2000 végéig hazánkban összesen 35,6 kilométer hosszúságú töltésszakaszt erősítettek meg, több mint kétmillió köbméter földet, helyeztek el a védvonalak magasításakor.
Közben nagy árhullámok vonultak le 1999-ben és l 2000-ben is a Tiszán. A folyó vízgyűjtőjén a 2001. március 4-5-i hatalmas esőzések és az olvadás hatására két nap alatt hét métert emelkedett a vízszint. Március 6-án átszakadt a töltés Tarpa és Tivadar között 150 méteres szakaszon. Az egyre szélesedő rés miatt elrendelték a teljes beregi
öblözet kitelepítését, amely 19 települést és 25 ezer embert érintett.
Hazánkban a gátak a százévente előforduló legmagasabb vízállásra vannak méretezve. Most azonban olyan hatalmas víztömeg érkezett, amely ötszáz évente egyszer, ha előfordul. Az Orbán-kormány veszélyhelyzetet hirdetett ki a Tisza, a Túr és a Szamos meghatározott szakaszain. A tarpai gátszakadást követően, az ár levonulása után 46 településen 3071 ingatlan károsodását regisztrálták a szakemberek, ezek közül 2866
volt személyi tulajdonú lakóépület. Tarpa, Csaroda, Gulács, Jánd, Tákos, Vámosatya, és Gergelyiugornya szenvedte el a legnagyobb pusztítást. A kormány döntése értelmében a 2001. márciusi árvíz által tönkretett személyi tulajdonú ingatlanok újjáépítése, helyreállítása áprilisban elkezdődött. Az újjáépítés során sokat fejlődött a beregi térség, olyan házak épültek, amelyek a térség építészeti hagyományait követik. A kivitelezők a vályogépületek helyett téglafalú, nyeregtetős, hosszúkás alakú, részben kontyolt oromzatos parasztházakat húztak fel: ezek az ingatlanok az elmosottaknak a három-négyszeresét érik. Kevesebb, mint egy év alatt kormányzati pénzekből és adományokból mintegy ötvenmilliárd forint érkezett a térségbe.
Új vízgazdálkodási filozófiára van szükség az árvíz elleni védekezés gyakorlatában - nyilatkozta Fónagy János, az Orbán-kormány közlekedési és vízügyi minisztere, amikor ellenőrző szemlét tartott az árvíz által rendszeresen veszélyeztetett felső-tiszai területen. Elmondta: 1998 és 2002 között az Orbán-kormány 32 milliárd forintot költött a töltések építésére, korszerűsítésére és az árvíz elleni védekezésre. Mindez több mint hatszorosa az MSZP-SZDSZ kormányzása alatt e célra költött összegnek. Hozzátette: társadalmi és szakmai egyeztetés alatt áll az új Vásárhelyi-terv, amely komplex árvízvédelmi rendszert hozna létre a Tisza magyarországi szakaszán. Ennek során 14 víztározó épülhet meg a folyó mentén, a hullámtereket kiszélesítik, a gátakat korszerűsítik.
A 2002-es országgyűlési képviselő-választás előtti hajrában a sokat szenvedett szabolcsi térségben járt Medgyessy Péter, akinek az ígéretei szerint az általa létrehozandó kabinet 2004-ig befejezi a Tisza gátjainak megerősítését. A Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje ezt Tivadarban tartott sajtótájékoztatóján jelentette ki, miután tájékozódott a térség gondjairól.
Medgyessy Péter hangsúlyozta: a Tisza töltésrendszerének fejlesztése mellett a szocialisták, ha kormányra jutnak, szorgalmazzák majd a nemzetközi együttműködés erősítését, mert a cél az, hogy a folyó határon túli felső szakaszán víztározók épüljenek az árhullámok mértékének mindenkori mérséklésére. Az árvízvédelemmel kapcsolatban Tukacs István, az MSZP szabolcsi elnöke közölte: szakmai kerekasztal összehívását tervezik a feladatok meghatározása érdekében, és a testület egyik tagjának Medgyessy Pétert kérik fel. A szocialista miniszterelnök-jelölt sietve csatlakozott: a majdani felkérésre már most igent mond, hiszen a Tisza völgyének védelmét kiemelkedően fontos kérdésnek tartja.
Később kiderült: Medgyessy miniszterelnökként nem tartotta s most utazó nagykövetként sem tartja fontosnak.
A választást követően létrejött szocialista-szabaddemokrata koalíció kormányprogramja szerint: „A Tisza-völgy és mellékfolyóinak árvízvédelme érdekében új és működőképes védelmi programot valósíthatunk meg, ami elsősorban a víz elvezetésére és lehetséges
mértékű hasznosítására szolgál, s nem a gátak magasságának emelését tekintjük egyedül hatásosnak." (Ezt a koncepciót Fónagy János, az előző kormány szakminisztere jelentette be annak idején.) Ezt követően két évig gyakorlatilag szinte semmi sem történt. Csupán 2004 májusában kezdett körvonalazódni a Vásárhelyi-terv „továbbfejlesztett” változata. ,,A Tisza-völgyi árvízi tározók műszaki létesítményeihez, szükséges területek biztosítását, valamint az érintett földtulajdonosok kárenyhítési, kártalanítási rendszerének jogszabályi alapját is megteremti a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztéséről szóló előterjesztés - mondta Persányi Miklós környezetvédelmi
és vízügyi miniszter 2004. május 11-én a parlamentben. - A kormány kiemelt programként kezeli a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztését, ami a következő évek
egyik-legjelentősebb beruházása" - hangsúlyozta expozéjában a miniszter. Persányi felidézte, hogy 1998-és 2001 között, alig 28 hónap alatt négy rendkívüli árvíz tette próbára a Tisza-völgy árvízvédelmi műveit. „A terv első ütemében mintegy 60 centiméterrel lehet csökkenteni az árhullám csúcsát, a Tiszában kialakuló legmagasabb vízszintet" - közölté. Elmondta, hogy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése kiterjed az érintett térség terület- és vidékfejlesztésére, a Tisza menti települések infrastruktúrájának fejlesztésére. Hozzátette, remény van arra, hogy helyreállítható a táj népességmegtartó ereje, a terület felértékelődése pedig új munkahelyek teremtését is lehetővé teszi.
Néhány nappal később, a Cigánd térségében létesítendő első tiszai árapasztót övező bodrogközi települések polgármestereinek részvételével tartott tájékoztatón Persányi Miklós elmondta: a Vásárhelyi-terv nem csupán árvízi biztonságot kíván teremteni a Tisza mentén élők számára, hanem az utóbbi évtizedek legnagyobb magyarországi infrastruktúra-fejlesztési beruházása. Miközben megteremti az árapasztó tározók térségében élők számára az ökogazdálkodás feltételeit. Az Európa-terv részeként megvalósuló program vízügyi munkálataira 2007-ig 65 milliárd forintot fordít a költségvetés. A Cigánd melletti tározó területe körülbelül azonos lett volna a Velencei-tóéval, kialakítása 11 milliárd forintba kerül. A miniszter megjegyezte: teljes biztonsággal kiszámíthatatlan, mikor érkezik váratlanul nagyobb, a településeket veszélyeztető árhullám, ugyanis az utóbbi évek drasztikus erdőirtásai miatt felgyorsult a vizek levonulása a területről. Tájékoztatása szerint a program első, 2007-ig terjedő szakaszában hat helyen épül a cigándihoz hasonló árapasztó tározó, amelyekbe nagy árhullámok idején engedik be a gátakat alaposan igénybe vevő vizet, s a veszély elmúltával visszatáplálják a „megnyugodott" folyóba.
Sok volt az ígéret, átcsoportosították a pénzeket. A Vásárhelyi-terv programjainak megvalósítása azonban lelassult, ugyanis a Draskovics:csomaggal mintegy l ,2 milliárd forintot vontak el a felső-tiszai, közép-tiszai és bodrogközi árvízvédelmi gátak megerősítésére elkülönített összegből, így kiszámíthatóvá vált, hogy csak 25 év alatt valósulhatnak meg a Vásárhelyi-terv, fejlesztései. „Az egyik legárvízveszélyesebb térségben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a folyók töltéseinek egyharmadát kellene megerősíteni" - nyilatkozta 2004 novemberében Bodnár Gáspár, a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetője egy Nyíregyházán tartott sajtótájékoztatón. A gátakmagasság- és keresztszelvény-hiányos szakaszai évről, évre csökkennek, a legutóbbi években mintegy 90 kilométer hosszúságú épült ki a szükséges méretre, ennek ellenére a töltések 33 százaléka még mindig alacsonyabb és keskenyebb az előírtnál - közölte az igazgató, aki az őszi védmű-felülvizsgálat megállapításairól tájékoztatta az újságírókat. Elmondta: a legsürgősebb töltéserősítést igénylő Tisza menti szakaszon, Jánd és Vásárosnamény között 2005 júniusáig emelik meg és szélesítik az öt kilométer hosszú gátrészt.
Amikor már sejteni lehetett, hogy az idén is nagy bajok lehetnek a Felső-Tisza mentén, ugyanis a gátak megerősítésére a kampányígéretekkel ellentétben nem fordított kellő figyelmet a kormány, Persányi Miklós 2005. február 11-én sajtótájékoztatón jelentette be, hogy több mint 20 milliárd forint jut az idén a Tisza árvízvédelmi biztonságát javító, a természetvédelmi és területfejlesztési feladatoknak is megfelelő Vásárhelyi-tervre. Budapesten a Széchenyi jégtörőn tartott sajtótájékoztatón újságírói kérdésre Váradi József, az Ár- és Belvízvédelmi Központi Szolgálat Kht. ügyvezető igazgatója elismerte: a Tisza mentén kiépített 1200 kilométernyi védvonal 53 százaléka felel meg magasságban, állékonyságban a százévente előforduló, vagyis mértékadó árvíznek. Ahhoz, hogy a védvonal egésze eleget tegyen ennek a követelménynek, az 1999-es számítások szerint 190 milliárd forintot kellene ráfordítani - mai áron körülbelül 230 milliárd forintot.
A Vásárhelyi-terv sokat segít majd az árvízvédelmi biztonság javításában, de a védművek magasítása, állékonyságuk javítása továbbra sem kerülhet le a napirendről - hangsúlyozta a szakember. A létesítendő tározók jelentős árhullámok esetén sok vizet képesek megfogni, így az alacsonyabb töltések is védelmet adhatnak a településeknek. Az árterületeken a növényzettől megtisztított folyosók kialakítása is a terv része. A Vásárhelyi-terv ráfordításai közül csaknem 70 milliárd forint szolgálja az árvízvédelmi biztonság javítását - hangsúlyozta Váradi József.
Mivel egy hónap alatt nem lehetett töltést, magasítani, vésztározókat létrehozni, 2005. március 9-én Tiszaszalka-Vásárosnamény térségében árvízvédelmi gyakorlaton készültek fel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei katasztrófa-elhárítási egységek a Tiszán a hóolvadás hatására esetleg kialakuló nagyobb árhullám elleni védekezésre. A gyakorlatra 32 településről összesen 850 embert mozgósítottak, s többek között - talán jól jöhet még alapon - homokzsákkal erősítettek meg egy töltésszakaszt. A gyakorlaton részt vett a megyei védelmi bizottság katasztrófavédelmi operatív törzse, valamint a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság műszaki szervezete is. A vízügyiek bemutatták a legújabb gátépítési elemeket, amelyek jelentős mértékben gyorsítják a töltéserősítési munkálatokat. Az előre elkészített, konténerekhez hasonló, homokzsákokat kiváltó elemekből két-három óra alatt egy kilométer hosszan lehet a gátkoronát megemelni.
A Felső-Tisza több tízezer négyzet-kilométernyi vízgyűjtő területén jelenleg közel nyolcmilliárd köbméter a lehullott hó víztartalma.
A szabolcsi folyók határokon túli részén, Ukrajnában és Romániában fontos fejlesztéseket valósítanak még az ottani vízügyi szervezetek. A Tisza ukrajnai szakaszán Csapnál, Csetfalvánál és Királyházánál folyik gáterősítés, valamint folytatódik az árvízvédelmi távjelző rendszer fejlesztése. A Szamos, a Kraszna és a Túr romániai részén 30 automata távjelzőt létesítenek, továbbá új radarállomás épül a folyók térségében, amelyeket bekötnek a már működő magyar-ukrán árvízvédelmi adatrendszerbe. Alsószopornál víztározó épül a Kraszna kialakuló árhullámainak mérséklésére. A Maros romániai szakaszán jelentős méretű vízgazdálkodási célú tározók vannak. Ha nálunk nem sok minden történt is, a szegedi szakemberek már egyeztettek a román társszervekkel, hogy ezeket vennék igénybe az árhullám csökkentésére.
Milotán azt mondják: az ukránok bezzeg annyit költöttek gátmagasításra, tározóépítésre, hogy ott már nem lesz katasztrófa. És ahogy az árvizeken, edzett emberekkel, Molnár Istvánnal, majd Török Gézával beszélgetünk, eszünkbe jut, hogy 1998-ban már éppen átcsordult a víz Tiszacsécse homokzsákokkal megmagasított töltésén, amikor a kárpátaljai Mezőváriban gátszakadás történt. Ott több száz házat mosott el a víz, s ezen az áron menekültek meg a magyarországi magyarok... Sok év telt el azóta, de nálunk nem történt előrelépés. Mára — a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormánynak „köszönhetően" – a mienk lett a Tisza védelmi rendszerének leggyengébb láncszeme szomszédsági, vagyis nemzetközi viszonylatban.
Molnár István gazda maga elé mered, aztán feltörnek belőle Petőfi sorai: „Mint az őrült, ki letépte láncát, vágtatott a Tisza a rónán át. Zúgva, bőgve törte át a gátot, el akarta nyelni a világot..."
Varga Attila