2011. november 12. - Indonéziában a svájci multicégnek, Bolíviában Evo Morales elnöknek kellett meghátrálnia Mi lehet a közös Evo Morales bolíviai elnökben és a svájci Mattel multinacionális vállalatban? Talán véletlen az időbeli egybeesés, de Bolívia fővárosában, La Pazban és a svájci Lausanne-ban is ugyanazon a napon, október 25-én jelentettek be egy-egy nagyon hasonló tartalmú döntést: bár kényszerűségből, de a dél-amerikai ország meg a svájci Mattel is óvni fogja az őserdőket.
Nyáron a Greenpeace az egész világra kiterjedő és jól felépített sajtókampányt indított az indonéziai őserdők és védett élőviláguk érdekében. A kampány ügyes fogása volt, hogy belevonták a játékipar egyik meghatározó alakját, Barbie-t és párját, Kent is. Tudniillik a kampány egyik célpontja a Barbie babák gyártója, a Mattel volt, amelyről kiderült, hogy a babák csomagolásához felhasználta az ázsiai állam őserdőinek védett fáiból készített papírt is. A lánygyermekek és szüleik vásárlási szokásainak befolyásolására 52 éve kitalált babapár - Barbie és Ken -látványosan még szakított is egymással a kampány során.
A környezetvédők végül elérték céljukat, mert a Mattel október 25-én bejelentette, hogy felhagy az erdőirtásokkal. A nagyobb nyomásgyakorlás érdekében és a szokásos performanszok keretében az aktivisták az indonéziai őserdők kihalással fenyegetett egyik lakójának, orangutánnak öltözve osztogatták
brosúráikat Lausanne-ban, a multinacionális vállalat székhelye előtt. A svájci cég megadta magát, csakhogy a szülők már egy új és nem éppen kiskorú gyermekeknek való ötletük miatt háborognak: egy ideje tetovált testű Barbie babákat reklámoznak a világhálón...
A környezetvédő csoport jóval kisebb szerepet vállalt az egyik bolíviai természetvédelmi terület, a TIPNIS indiánjainak tiltakozásaiban, amely ugyancsak meghátrálással végződött egy autópálya megépítése ügyében. Itt is hónapokig tartott a külügyminiszter túszul ejtésével is tarkított véres politikai erőpróba a baloldali elnök, Evo Morales és az úgynevezett TIPNIS, a dél-amerikai ország egyik természetvédelmi területének indián lakosai között. Morales végül kénytelen volt engedni a tiltakozás közben majdnem az egész országot maguk mögé állító és az erőpróba 66 napja alatt több mint hatszáz kilométert gyalogoló indiánoknak. Az őslakosok tehát győztek, mert az elnök törvényben kötelezte magát, hogy mégsem az ő élőhelyükön keresztül fog vezetni az autópálya, továbbá ígéretet tett arra, hogy a terület biodiverzi-tásának megőrzéséért mindent meg fog tenni. Ezzel a kormány elé terjesztett 16 pontos követelésekből kettőt teljesített, amit az őslakosok vezetője jó jelnek nevezett, de még nem teljes a megelégedésük. Pedig az elnök nehezen tett le tervéről, mivel az új országúttói regionális integrációt és gazdasági fellendülést várt.
Morales a nyáron még arról beszélt, hogy az utat megépítik, „akár akarják, akár nem", s mindent meg is próbált, hogy leszerelje az ellene és a közös, brazil-bolíviai közlekedési beruházás ellen fordulókat. Előbb erőt alkalmazott, és szeptember végén rendőrökkel zavarta szét a mintegy ezerötszáz indiánt. Az indiánok nem tágítottak, ezért hagyta, hogy továbbvonuljanak a főváros felé, de közben megpróbálta megosztani őket. Mindhiába, mert mire La Pazba értek, hatalmas tömeg várta őket, és Moralesnek nem vált be a tömegoszlatással kombinált tárgyalási taktikázása sem. Az indián államfőnek el kellett döntenie, hogy meddig feszíti a húrt, és ki veszít többet, ha kenyértörésre kerül sor az őt elnöki székbe segítő indiánokkal. Akárcsak 2007-ben és 2008-ban, most sem vállalta a polgárháború kirobbantásának ódiumát. SOBIESKI TAMÁS
