2011-11-29. - Az elmúlt években világszerte visszaszorulóban az
erdőirtás. A „zöld arany” pusztítása ugyanis újabb területeken jelent
meg. A Metropol utánajárt az erdőirtás hatásainak. Nem látja a fától az erdőt – tartja a régi mondás. Napjainkban azonban már nem látható az erdő, hiszen nincsenek fák. Az erdőirtás megtizedelte Földünk „zöld aranyát”.Tizenhárom millió hektár erdőt vesztünk el évente az erdőirtás miatt – mondta Sharene Marshall, a Nature Conservancy globális klímaigazgatója. – Ez akkora terület, mint maga Görögország.
Talán meglepő, de ez javulásnak számít, hiszen az 1990-es években tizenhat millió hektár erdő veszett el évente. – Napjainkban az erdőirtás és a klímaváltozás jelenti a legnagyobb problémát az erdőkkel kapcso- latban – mondta Eduardo Rojas, a FAO főigazgatói asszisztense és az erdészeti osztály vezetője.
Az utóbbi évtizedben Európában egyre inkább visszaszorult az erdők tizedelése, illetve az ázsiai országokban is elindultak különböző erdővédelmi programok. Globális szinten azonban mégis folyamatos az erdőirtás, elsősorban azért, mert a pusztítás aránya Latin-Amerikában és Afrikában nagyon magas.
Egyedül Brazíliában majdnem 30 százalékkal nőtt az irtás az elmúlt évben a kormány adatai szerint. A papír- és bútoripari vállalatok elsősorban azokat az erdőket pusztítják, amelyeknek sokszínű a növény- és állatviláguk. Gyakran a helyi lakosok és mezőgazdasági vállalatok vágják ki a legtöbb fát, de a fő ok nem a fa iránti kereslet, hanem az, hogy térre van szükségük a mezőgazdasági munkálatokhoz.
– Afrikában az erdőirtás gyakran az önálló gazdálkodás eredménye – mondta Marshall. – Az Amazonasnál rengeteg erdőt pusztítanak ki azért, hogy legyen hely a szarvasmarhatenyésztéshez. Egészen mostanáig Kínában is nagy volt a pusztítás. Nem meglepő, hogy nagy összegeket áldoznak a fák visszaültetésére.
– Ha a fákat kivágjuk, a talaj elveszik, amely érinti a vízforrásokat, ami miatt az emberek elveszíthetik a megélhetésüket – magyarázta Rojas. – Az erdők elnyelik a szén-dioxidot, így ha eltűnnek, a gáz egyszerűen a légkörben marad. Fás területek nélkül továbbá az árvízkockázat is nő. Pakisztánban az elmúlt évek katasztrofális áradásaihoz is nagyban hozzájárult az erdők eltűnése. Ennek ellenére a pusztítás folyamatos.
– Ha Kelet-Ázsiában a nagy népsűrűség ellenére sikerült visszájára fordítani az erdőpusztítást, ennek Latin-Amerikában is lehetségesnek kell lennie – mondta Rojas. A legnagyobb pusztítás azonban továbbra is Indonéziában van. – Az 1990-es években nagyon rossz volt a helyzet – mondta Wahjudi Wardojo indonéz erdész szakértő. – Az erdőirtás mára ugyan csökkent egy kicsit, de a fa iránti kereslet továbbra is magas.
Ha nagy költségek árán a világ minden fáját visszaültetnénk, a folyamatokat akkor sem lehetne teljesen visszafordítani. – Ha a veszélyeztetett fajok egyszer eltűnnek, többé nem jönnek vissza – szögezte le Marshall. Elizabeth Braw
Klíma: Itt az idő, hogy komolyan vegyük a változást - Jim Leape, a WWF International főigazgatója
A dél-afrikai Durban városában tartott, globális klímaváltozásról szóló tárgyalások kiemelkedő lehetőséget kínálnak a világ kormányai számára ahhoz, hogy lépéseket tegyenek az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére. Ez azért fontos, hogy ne sodorjuk a világot még nagyobb veszélybe. A WWF küldetése egy virágzó jövő megteremtése, ahol az emberek harmóniában élnek a természettel. Az éghajlati válság megoldása nagyban hozzájárulna ehhez.
Számos növény és állat létezik, melyek évmilliók alatt alkalmazkodtak környezetükhöz, most mégis ki vannak téve még a legkisebb hőmérséklet-változásnak is. Az emberek többé nem lehetnek közömbösek az éghajlatváltozás következményeivel szemben. A hőhullámok, az aszályok, a pusztító viharok mind veszélyeztetik az élelmiszer-termelést, ezek miatt egyes régiók teljesen lakhatatlanná válhatnak. A megoldás egy olyan gazdaság felépítésében rejlik, amely tiszta, megújuló energiaforrásokra támaszkodik.
Mikor a Föld országai összegyűltek Durbanban, elindultak egy olyan úton, amely biztosítja az erőt a kötelezettségvállalásokhoz. Fontos a fosszilis üzemanyagoktól való elmozdulás, illetve az anyagi háttér megteremtése a fejlődő országok tiszta növekedéséhez, és fel kell készíteni az embereket a klímaváltozás okozta hatásokra is.
