2012. augusztus 8. - Somogyban lövik a legtöbb nagyvadat, minden tizedik
vaddisznó itt esik el, a tavaly hazánkban vadkár miatt kifizetett
összeg egyharmada Somogyba került – indokolja Kemenszky Péter, hogy
miért éppen ebben a megyében köttetett először gazda-vadász paktum. – Eddig jobbára elbeszéltünk egymás mellett, eljött végre az ideje, hogy egymásra mutogatás helyett megtaláljuk a közös hangot – fűzi hozzá a vadászkamara somogyi titkára, a Somogy Megyei Vadászok Szövetségének fővadásza.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, mint a Magyar Vadászati Védegylet elnöke és Jakab István parlamenti alelnök, mint a Magosz elnöke közel egy éve írt alá megállapodást felismerve, hogy bár más törvények szabályozzák a mezőgazdaságban, illetve a vad- és erdőgazdálkodásban érdekeltek tevékenységét, mégis összeér ez ott, amikor a vadászok a gazdák földterületeit használják. A vadkár pedig ugye örök vitatéma a két fél között. Érdekes viszont, hogy gyakori az átfedés gazdálkodó és vadász között, magyarán ugyanazon személy egyszerre földtulajdonos és vadász is. Kersák György és Skerlecz Tamás is ebbe a táborba tartozik, mindketten a Siófok-térségi Gazdakör oszlopos tagjai, s ők kezdeményezték, hogy Somogy megyében köttessen meg az első helyi együttműködési megállapodás az országban, szavaik szerint paktum. Az aláírásra a siófok-kiliti gazdanap remek alkalmat nyújtott, kézjegyével pedig Berend Ferenc, a Somogy Megyei Vadászok Szövetségének elnöke és Szabó Tamás, a Magosz somogyi elnöke látta el a dokumentumot.
A békés egymás mellett élés alapjait teremtettük meg – vélekedik Kemenszky Péter. – Közösen alkotunk véleményt ezen túl a bennünket érintő jogszabály-módosításokról, rendezvényeinkre meghívjuk a másik felet és az első gazda-vadász találkozón megállapodtunk arról is, hogy rövidesen fórumot hívunk össze a vadkár témájában, minden érdekelt részvételével. A kukorica-betakarítás előtt állunk, „éles helyzetek” lehetnek most is, már csak azért is, mert az aszály miatt nem várható jó termés. A leginkább egyébként a vaddisznó pusztítja a kukoricásokat, s ebből a vadfajból is Somogyban van a legtöbb. A mi megyénkben lövik a legtöbb nagyvadat, harmincháromezer darabot évente, s tavaly 509 millió forintnyi vadkárt fizettek ki – ez nemcsak hogy országos csúcs, de az összes hazai vadkár egyharmada.
Nem kell hát különösebben indokolni, mennyire szükség volt Somogyban a két fél egymásra találására. Szabó Tamás megyei Magosz-elnök szerint a megállapodás leginkább még csak lehetőség. – Beszélünk egymással és ez már jó – így Szabó. – Igaz, mi a megyei vadászkamarával eddig is megtaláltuk a hangot, csakhogy úgy éreztük, kevés ráhatásuk van az egyes tagjaikra vadkár esetén. Remélem, ezen túl közös erővel meg tudjuk oldani a vitás kérdéseket. Eddig ezek ugyanis ritkán végződtek „békés”, mindkét fél megelégedését kiváltó egyezségekkel, hiszen más a kiindulási alap: mi vagyunk a károk elszenvedői, a vadászok meg az okozói. Helyzeti hátrányban voltunk tehát, amikor arról egyezkedtünk, hogy elfogadjuk azt a pénzt, amit fölajánlanak, vagy vitatkozunk, esetleg bíróságra megyünk. De bízunk abban, hogy ez már a múlt... Fónai Imre
Átvészelték a torgyáni időket is, azt hitték, rosszabb már nem jöhet...
Sok mindent megélt több mint húszéves elnöksége alatt, átvészelték a torgyáni időket is, azt hitte, hogy azt már nem lehet fokozni, mondja az új földtörvény-tervezet kapcsán Tavaszi József, az ordacsehi Balaton-Agrár Zrt. elnök-igazgatója. – Amikor megláttam a tervezet szövegét, azt hittem, rossz vicc. Több mint 1200 hektáron gazdálkodunk, s ekkora terület bérlése esetén minimum száz fő alkalmazását írná elő, de csak a gazdasági társaságoknak, a magángazdának nem. Ez abszurd, azért is, mert a zrt. ma negyvenkét főt alkalmaz, és ha csak növénytermesztéssel foglalkoznánk, akkor fele ennyi dolgozónk volna, mert annyit tudna eltartani. Azzal egyetértek, hogy gazdasági társaság ne szerezhessen termőföld-tulajdont, mert ha megengednénk, a külföldiek néhány éven belül felvásárolnák a magyar földet itthon bejegyzett társaságok révén. A bérleményhez fűződő jogot azonban ne csorbítsák!
Tavaszi József szerint könnyű utánanézni a statisztikai hivatal adataiban: kik azok, akik nem csak felveszik az uniós támogatást, hanem be is fizetnek az államkasszába és kik alkalmazzák legálisan a legtöbb embert. – A társaságok ma a „nagyüzemek”, miközben egy amerikai-ausztrál farm sarkában elférnénk, s azokkal kell versenyeznünk a világpiacon. Mert be nem zárkózhatunk, még ha a földtörvény-tervezetből ez is sejlik ki, ez a szabályozás ugyanis annyira egyedi, hogy nincsen példa rá a világon. Az agrárcégeket akarja ellehetetleníteni, amikor pedig bevétel kell az országnak. A helyi piacra termelő háztáji gazdaságot nem szabad összemosni az intenzív agrártermeléssel. Egy kombájn, egy önjáró permetező ára hatvanmillió forintnál kezdődik, ilyen befektetés több ezer hektáron térülhet csak meg...
