A belvárosban is találkozhatunk a természet hírnökeivel, így az oltalom alatt álló fasorokkal.
Hajdúböszörmény (HBN -B. B.) - A város környéke földrajzilag a tiszai Alföldön helyezkedik el, több kistáj találkozásánál. Egyes külterületei már a Nyírséghez (az erdő) és a Hortobágyhoz (Pródi gyepek, Bágota), vagyis a földrajzilag szomszédos területekhez tartoznak.
Két részre osztható
Hajdúböszörmény környéke változatos növényföldrajzilag is, A tiszántúli és a nyírségi flórajárásba tartoznak területei. Fejlődéstörténete bizonyos vonatkozásokban mind a Nyírségtől, mind a Hortobágytól eltér. Ma a Hajdúság átmeneti helyet foglal el e két tájegység között. Fejlődéstörténetileg a Hajdúság is két részre osztható: a Hajdúhátra, mely keleten a Nyírséggel érintkezik és határa nagyjából a 100 méteres szintvonal mentén húzható meg, valamint Hajdúságra, mely 2-9 kilométeres sávban övezi a Hajdúhátat. A Nyírséggel összefüggő város erdején a talajadottságok miatt homoki tölgyesek voltak hajdan a jellemzőek. A homoki tölgyes és a gyöngyvirágos tölgyes mint két fontos társulás jellemzi. Reliktumként jelen van a gyertyános tölgyes is. A hajdúváros határában, közel 30 hektáron terül el a védett erdőrészlet, a gyöngyvirágos tölgyes. Társulás, a neve is mutatja, hogy két jellemző növényfajta: a gyöngyvirág és a kocsányos tölgy lakóhelye.
Mindössze tizenkettő
A gyertyán ezen a területen igen érdekes fafaj, mivel a magasabban fekvő domb- és hegyvidékeken alkot társulást a tölggyel, de megszámolhatjuk mindössze 12 példányát. Maga a gyertyános-tölgyes faállománya igen sok fajtából áll. A belvárosban is találkozhatunk a természet hírnökeivel, így az oltalom alatt álló fasorokkal. A 70-es, 80-as években lett védett a Dorogi úti hársfasor, továbbá a II. Rákóczi Ferenc és az Újvárosi utcai platánsor, melyek egykor az alföldi várósok jellegzetes fasorai voltak.