2013. augusztus 10. - Az ismerőseim körében a 40 fokban ziccernek tűnik
élcelődni azon, hogy májusban a sajtó az „utóbbi 200 év leghidegebb
nyarával” riogatott.
A vicc azonban nem olyan jó, mint amilyennek elsőre tűnik.
Miközben 2013-ban a hőmérsékleti rekordok sorra dőlnek meg, méghozzá mindkét irányban, és az időjárás egyre vadabbnak és kiszámíthatatlanabbnak tűnik még a mi mérsékelt éghajlatunkon is, az érdeklődő közönségnek és az azt tájékoztató sajtónak máig sem sikerült ésszerűen megkülönböztetni egymástól a tudományos tényeket és a szenzációvadász sztorikat, a „kemény” adatok elemzését a találgatásoktól és a propangandától.
Ma a tudományos társadalomban gyakorlatilag konszenzus van arról, hogy az időjárásunk drasztikusan változik, méghozzá elsősorban az emberi tevékenység miatt. Pár hete érzékletes kép volt egy, az Északi-sarkon elhelyezett webkamera felvétele arról, hogy a jégpáncél ma már magán a sarkon is olvadóban van. Szerencsétlen kommunikációs elem volt, hogy az időjárás változását sokáig „globális felmelegedés” néven emlegették: ma már látható, hogy a felmelegedés csupán egyik szimptómája egy nagyobb problémának, amiben rekordmelegek, rekordhidegek, extrém viharok egyaránt előfordulnak. Az egész vége persze idővel egy új egyensúlyi állapot lehet – csak nem biztos, hogy az emberi fejlődés számára alkalmas szinten.
A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a lakosság nem érzékeli ezt a tudományos konszenzust. Nem véletlenül: számos médium a „tagadott igazság” ősrégi toposza mögé bújva megkérdőjelezi a fentieket, humorforrást csinálva a felmelegedés gondolatából minden egyes hidegrekordnál. Ezen médiumok finanszírozása egyébként számos alkalommal pont az olajipari lobbihoz vezet, amely az egyik fő bűnös az időjárás-változás előidézésében. Az USA-ban jól érzékelhető a lobbicsoportok összefonódása a Fox News nevű, jobbszélről támadó csatornával, amely a „liberális hazugságok leleplezésének” otthonról is ismert szlogenjével csinál teret a közbeszédben az olajipari termelés folytatásának. Az ilyen hangulatkeltések érhetőek tetten a mögött, hogy a lakosság úgy érzékeli, tudományos berkekben vitatott a klímaváltozás ténye.
A járható út természetesen a zöld energia, napjaink legfontosabb hírei az egyre hatékonyabb napkollektorok, szélenergia- farmok és az egyre piacképesebb elektromos autók. Itt is megy azonban a ködösítés: a szénkitermelők és a földgázkitermelők egyaránt a „tiszta energia” márkanevet aggatják eljárásaikra, miközben azok megmaradnak annak, amik mindig is voltak: a bolygó kiszipolyozása, az alattunk elterülő rétegek egyensúlyának egyre súlyosabb és mélyebbre hatoló megbontása.
A tájékozottság tehát hatalom: senki, aki a „leghidegebb nyárra” vonatkozó hírek forrását elolvasta, nem gondolhatta, hogy az tudományos igényességű nyilatkozat. A felelősség itt közös: az olvasottság után futó, bármit közzétevő médiumoké és az igénytelen, kézből etetett olvasóké, s közösen vesztik el a képességüket arra, hogy a valós tényeket megkülönböztessék az irrelevánstól és a valótlantól. Ebből a perspektívából nézve máris nem olyan vicces a fenti poén – legalábbis nekem nincs nagy nevethetnékem sem a márciusi hóviharban, sem 450 fokban, a cikk írása közben. RAVASZ ÁBEL
