2013. november 26. - Szendrőn nemrég botrány volt.
Van, aki szerint garázda tömeg „ok nélkül” rátámadt az intézkedő rendőrökre. Gyerekbántalmazás esetén azonban könnyen felbőszül az, akinek a gyerekét erőszak éri.
November 10-én egy MTI-hír alapján végigfutott az internetes sajtón a hír, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Szendrőn „rendőrökre támadtak fatolvajok hozzátartozói”. A szerkesztőségekben dolgozó vasárnapi ügyeletesek gyakorlatilag kivétel nélkül bevették az MTI-nek a (rendőri történetmesélést simán, kétely nélkül átvevő) hazug „verzióját”. A rendőrök közleménye úgy írta le a Szendrőn kirobbant botrányt, hogy gondosan elhallgatták éppen azt a tényt, ami miatt elszabadultak az indulatok.
Az ügy leírása tömören:
1. A „hivatalos” verzió: a rendőrök falopás közben értek tetten egy 17 éves fiatalt, aki egy 10 és egy 9 éves fiúval együtt egy köteg fával jött ki az erdőből. Intézkedni kezdtek, majd – ahogy a rendőrök állítják – „ezután” nagy tömeg gyűlt össze, részben a fiatalok hozzátartozói. A tömeg körbevette a rendőröket, kiabáltak, elrángatták a gyerekeket. A rendőrjárőröket is ráncigálták, az egyik rendőrt tarkón is ütötték. Ezek után a rendőrség a tömegből öt embert azonosított, és őrizetbe vették őket. Később az egyik tetten ért gyerek három rokona előzetesbe került.
2. A szendrőiek verziója szerint éppen a legfontosabb tény hiányzik a rendőri beszámolóból. Azt mondták el a helyiek (a Facebookon olvasható beszámoló szerint), hogy amikor a járőr megállította a 17, 10 és 9 éves fiatalokat, az egyik gyerek megpróbált elszaladni, és őt az egyik rendőr (a beszámolók „a pirosarcú”-ként emlegették) felrúgta, megütötte, az árokba lökte. Ez tehát a szendrői cigánytelepen élők verziója, ami hihetőbben hangzik az „ok nélkül” változatnál, mert érthetővé teszi, mi válthatta ki azt a tömegjelenetet, amely ezután történt. (Az interneten megtekinthető Galyas Gyula videointerjúja, amelyet a kórházból kiengedett 10 éves fiúval készített órákkal az eset után.)
Falopás és lebukás azon a vidéken sajnos mindennaposnak számít, ahogy a munkanélküliség és a pénztelenség is. Ilyesmiért nem horgadnak fel a helyiek. A gyerekeik bántalmazására azonban nagyon is érzékenyek.
Ilyen ügyekben persze ritkán tudjuk a beszámolók alapján megállapítani, hogy pontosan mi történt. A szendrői eset azonban elég világosnak tűnik. A rendőrök azt jelentették, hogy minden ok nélkül nagy csoportban támadtak rájuk a cigányok – ezt mindjárt szét is kürtölték a sajtóban. Hallgattak arról, hogy a botrányt megelőzte a gyerekbántalmazás. Fizikai erőszakot azzal kapcsolatban emlegettek, hogy amikor a tumultus kialakult, őket ráncigálták, illetve egyikük kapott egy ütést. Azt sem említették természetesen, hogy a bántalmazott gyerek édesanyját a BAZ megyei kórház gyermek-egészségügyi központjából állították elő, miután a fiút bevitték kivizsgálásra szédülés, hányás tünetekkel.
A fiú tüneteit vajon mi okozhatta? Lehet találgatni. A hivatalos változat mégis csak a rendőröket ért atrocitásról hajlandó tudni – azt azonban még az MTI-hez eljuttatott történetben sem állítják, hogy ők, a rendőrök bármi komoly ártalmat szenvedtek volna. Biztosak lehetünk abban, hogy ha ennek az ellenkezője történt volna, nem mulasztják el kidomborítani.
Könnyen megjósolható, hogy a rendőrök és a szendrői cigányok incidenséből melyik fél kerül ki vesztesen. A fiú bántalmazásának ügyében kínkeservesen lehetett elérni, hogy egyáltalán észrevegyék a hatóságok, a gyerek családjából azonban többen is „példás” büntetésre számíthatnak. Máris előzetesben ülnek. Merengjünk el, hogyan vélekedhet az efféle esetek fényében a „fehér igazságról” a borsodi cigányság...
Hát így állunk. Mindenki levonhatja a megfelelő következtetést.
Az pedig, hogy minderről hogyan adott hírt a „többségi” sajtó, egy másik történet. Tamás Tibor
