Négy tengelyre épül az Európai Unió vidékfejlesztési politikája 2007-2013 között. Az új stratégia lényege, hogy a vidéki értékeket megőrizhessük az utódgenerációk számára.
Az Európai Unió jövőbeni vidékfejlesztési politikája négy fő területre (úgynevezett tengelyre) koncentrál: a versenyképességre, a kedvezőtlen adottságú területek jövedelempótló támogatására, a vidéki életminőség javítására és a helyi közösségi kezdeményezések segítésére. Brüsszel egy vidékfejlesztési rendeletben határozta meg azokat a prioritásokat, amelyeket az újonnan létrehozott, Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) finanszíroz majd 2007-2013 között. Minden tagállamnak el kell készítenie saját nemzeti vidékfejlesztési stratégiáját, amellyel kapcsolódhat az európai elképzelésekhez és megkezdheti vidékfejlesztési programjainak elkészítését.
Az unió mai stratégiai elképzelései szerint a belső mezőgazdasági és élelmiszer-szükségleteket úgy kell kielégíteni, hogy ez ne veszélyeztesse a jövőbeni generációk megélhetését és normális életfeltételeit. Ezért az új költségvetési időszak a korábbiaknál jóval nagyobb esélyt kínál arra, hogy az új vidékfejlesztési alapból érkező támogatásokat a tagországok a növekedés mellett munkahelyek megteremtésére, a vidéki értékek megőrzésére és az úgynevezett fenntartható fejlődés elérésére fordíthassák.
Mára fontos uniós alapelvvé vált, hogy az erősödő gazdasági teljesítménynek együtt kell járnia a természeti erőforrások kímélésével, megvédésével. A sorozatos EU-reformok az úgynevezett termelési ártámogatási garanciák csökkentésével és a gazdálkodáshoz közvetlenül nem kötődő dotációk bevezetésével arra igyekeznek ösztönözni az ágazati szereplőket, hogy ne a mennyiségi szempontokat részesítsék előnyben, hanem a piaci igényekhez igazodjanak. Eközben környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági, állategészségügyi és állatjóléti normáknak kell megfelelniük, amelyek növelik a gazdálkodás „környezeti fenntarthatóságát" és erősítik az agrártermeléssel szembeni fogyasztói bizalmat.
Az EU-s törekvések továbbra is rögzítik, hogy a mezőgazdaság a vidéki területek legnagyobb használója, és alapvetően meghatározza az élet- és környezeti minőséget. Az unió 2004-es bővítése óta ugyanakkor a közösségi agrárpolitika (kap) és a vidékfejlesztés jelentősége nőtt. Változatlanul szükség van arra, hogy a kap két alappillérre, a piacpolitikaira és a vidékfejlesztésire támaszkodjon. Ezek nélkül ugyanis Európa számos vidéke fokozódó gazdasági, társadalmi és környezeti gondokkal küzdene. A vidékfejlesztés szerepének folyamatos növelése azonban jelzi, hogy a természetvédelmi, kulturális és tájmegőrzési erőfeszítések egyre nagyobb teret hódítanak az Európai Unión belül.
A 2007-2013 közötti költségvetési ciklus négy „tengelye" is előtérbe helyezi e kívánalmakat. A versenyképességi prioritás - amely a mezőgazdaságra, az élelmiszeriparra és az erdészetre vonatkozik - nagy hangsúlyt fektet a humán- és fizikai tőkére, az innovációra, az integrációra és az agrárüzemek szerkezetátalakítására. Ezzel az EU azt akarja elérni, hogy a piaci szereplők olyan jó minőségű, nagy hozzáadott értékű termékeket fejlesszenek ki, amelyek megfelelnek az európai fogyasztók változó igényeinek. A második, területgazdálkodási tengely a vidéki erőforrások, a természeti értékek megőrzésére koncentrál. Itt találhatók többek között a tájmegóvási, bio-, környezetgazdálkodási és állatjóléti célok. A vidéki életminőség javítására irányuló, harmadik vidékfejlesztési stratégiai elem fő törekvése, hogy a vidéki területek vonzóak maradjanak a jövő generációi számára. Ezért az unió javítani szeretné a foglalkoztatási helyzetet, illetve fejlesztené a mikrovállalkozásokat, a turizmust vagy a megújuló energiaforrások termelését (felhasználását). A negyedik tengely - az előző három kiegészítéseként - a helyi közösségi kezdeményezéseket preferálja, és ezzel az úgynevezett Leader programot folytatná (amelyet nálunk eddig a Nemzeti fejlesztési terv tartalmazott). Az unió abból indul ki, hogy a vidékfejlesztési keretfeltételeket az átfogó közösségi stratégia és a nemzeti programok megadják, de a helyi közösségeknek speciális problémáik, ötleteik lehetnek. Ezért Brüsszel támogatást nyújt majd ahhoz, hogy saját fejlesztési terveiket is kidolgozhassák. A vidékfejlesztés fontosságát tükrözi, hogy az OECD népsűrűségen alapuló meghatározása szerint a vidéki régiók az EU25 területének 92 százalékát teszik ki. A népesség 19 százaléka él „túlnyomóan" vidéki, 37 százaléka pedig „kiemelkedőén" vidéki régiókban.
E területek az EU25-ben a bruttó hozzáadott érték 45 százalékát állítják elő, és a munkahelyek 53 százalékát biztosítják, de mégis jellemző rájuk, hogy a nem vidéki övezetekhez képest lemaradnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az egy lakosra jutó jövedelem egyharmadával kisebb, a nők foglalkoztatási aránya alacsonyabb, a szolgáltatási szektor fejletlenebb, az internet-hozzáférési lehetőségek rosszabbak. Egyes régiókban nagy problémát jelent a távoli és periferikus fekvés.
A vidéken meghatározó mezőgazdaság az EU15-ben a GDP 2, az új tagállamokban 3 százalékát teszi ki (míg a belépésre váró Romániában és Bulgáriában több mint 10 százalékos az arány). Jellemző tény, hogy a két éve csatlakozott tagországokban háromszor annyian dolgoznak az agrárszférában, mint a régiekben. Romániában és Bulgáriában pedig még ennél is nagyobb az agrárfoglalkoztatottság. Az adatok azt mutatják, hogy a mezőgazdaság az élelmiszeriparral együtt jelentős részét teszi ki az unió gazdaságának: e két szektor az EU25-ben 15 millió munkahelyet tart fenn, és a GDP 4,4 százalékát termeli meg.
Az EU - mintegy 675 milliárd eurós éves termelési értékkel - ma a világ legnagyobb élelmiszer- és ital-előállítójának számít. Az agrárgazdaság ugyanakkor méret szempontjából továbbra is rendkívül széttagolt, és ez az ágazati társaságok működési biztonságára komoly veszélyt jelent.
A mezőgazdaság és az erdészet az EU25-ben a földhasználat 77 százalékát teszi ki. A közösségi erőfeszítések eredményeként egyre növekszik a biogazdálkodás (5,4 millió hektár) és a megújulóenergia-termelés (0,9 millió hektár) részaránya. A természeti értékek védelme és a biológiai sokféleség megőrzése érdekében az úgynevezett Natura 2000 program az agrár- és erdészeti területek 12-13 százalékára terjed ki.
ÚJ VIDÉKFEJLESZTÉSI TENGELYEK
versenyképesség
innováció
integráció
információs technológiák
vállalkozói szellem
új piacok keresése
környezetvédelem
szerkezetátalakítás
TERÜLETGAZDÁLKODÁS
környezetvédelmi szolgáltatások
tájmegóvás
az éghajlatváltozás elleni küzdelem
biogazdálkodás
előnyös gazdasági kezdeményezések
területi egyensúly
ÉLETMINÕSÉG JAVÍTÁSA
a foglalkoztatottság növelése
a nők munkaerő-piaci belépése
mikrovállalkozások fejlesztése
fiatalok képzése
információs technológiák
megújuló energiaforrások
turizmus
a helyi infrastruktúra modernizálása
HELYI KÖZÖSSÉGI KEZDEMÉNYEZÉSEK
partnerségi kapacitásépítés
a köz- és magánszféra partnersége
kooperáció, innováció
a helyi irányítás javítása