Jogi lépések a szövetség tizenhárom tagállama ellen Figyelmeztetést kapott Magyarország is
Hatalmas hasznot hozott az utóbbi években az emberiségnek az a technikai-gazdasági fejlődés - olvasható az ENSZ-nek az emberi fejlődésről szóló jelentésében -, amely gazdagabbá teszi életünket.
A fejlődés nagy részéhez azonban a természeti rendszerek változatosságának és méretének - a biológiai sokféleségnek (biodiverzitásnak) - a hanyatlása is társult. A biológiai sokféleség ilyen jellegű csökkenése az ökoszisztémák, a fajok és a gének szintjén nemcsak a természet önmagáért való fontos értéke miatt ad okot aggodalomra, hanem azért is, mert a természeti rendszerek által nyújtott „ökoszisztéma-szolgáltatások" csökkenését eredményezi - teszi hozzá a jelentés.
Az ENSZ-jelentés szellemében járt el az Európai Unió bizottsága, amely a múlt hét elején tizenhárom tagállam ellen indított szabálysértési eljárást a madárvédelmi irányelv megsértése miatt, valamint további nyolc tagállam ellen az élőhelyvédelmi irányelv végrehajtása kapcsán. A cél: biztosítani azt, hogy az unió egész területén az eddigieknél jobban védjék a madarak és általában az állatok élőhelyeit. A madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv a két legfontosabb eszköz a biodiverzitás megőrzéséhez az EU-ban - mondta Sztavrosz Dimasz, a környezetvédelemért felelős biztos.
A figyelmeztetett tagállamok Magyarországon kívül: Csehország, Ciprus, Dánia, Észtország, az Egyesült Királyság, Görögország, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg és Szlovákia.
Az Európai Unió 1979-es madárvédelmi irányelve minden természetesen előforduló madárfaj védelméről, állományának kezeléséről és ellenőrzéséről rendelkezik. S a madarak élőhelyeinek védelmét célzó intézkedéseket is tartalmaz. A tagállamoknak pedig előírja, hogy különleges madárvédelmi területeket jelöljenek ki 194 veszélyeztetett és valamennyi vándormadárfaj részére. Ugyanez az irányelv megtiltja az olyan tevékenységeket, amelyek közvetlenül veszélyeztetik a madarakat. Ilyenek a szándékos megölés, a befogás, a fészekrombolás, a tojásrablás, valamint az élő vagy elpusztult madarakkal folytatott kereskedelem - néhány „indokolt kivételtől eltekintve".
A tizenhárom figyelmeztetett tagállamban egyébként eltérő mértékű a nemzeti jogszabályok hiányossága. Vannak olyan országok, ahol a nemzeti jogszabály nem nyújt megfelelő védelmet a madártojások vagy a fiókák számára. Más országokban pedig olyan körülmények között is engedélyezik a vadászatot, amelyek nincsenek összhangban az irányelvben előírt feltételekkel, vagy nem megfelelők a madarak élőhelyeinek védelmére hozott intézkedések. Ami az első figyelmeztetésben részesülő további nyolc tagállamot illeti (Cseh Köztársaság, Ciprus, Dánia, Görögország, Lengyelország, Málta, Szlovákia és Szlovénia), nekik az Európai Bizottság jogszabályaik meg nem felelését rótta fel.
Az élőhelyvédelmi irányelvet 1992-ben fogadták el. A korábbi madárvédelmi irányelv által biztosított védelmet e frissebb keletű irányelv kiterjeszti a ritka, veszélyeztetett vagy honos fajok sokkal szélesebb körére, többek között 450 állatfajra és 500-féle növényre. Kétszáz ritka és jellemző élőhelytípus is védelemben részesül. Az irányelv célja a biodiverzitás megőrzése; ennek eszköze a különleges természetvédelmi területek egész Európát lefedő, vagyis a Natura 2000 hálózatának a létrehozása, amely az első ilyen hálózat a világon. Egyben az EU hozzájárulását jelenti az ENSZ-nek a biológiai sokféleségről szóló egyezményén belül létesítendő világszintű természetvédelmi hálózathoz.
Az irányelvnek meg nem felelés ebben az esetben is tagállamonként eltérő okokra vezethető vissza: például a különleges természetvédelmi területeket érintő tevékenység vagy beruházás esetén a tagállam nem követel meg kompenzációs intézkedést, vagy bizonyos fajok nem részesülnek kellően szigorú védelemben.
A kérdés persze felvetődik: mi történik, ha a figyelmeztetett tagállam nem „igazodik"? Az Európai Bizottság nem tehetetlen. Az uniós szerződés 226. cikke feljogosítja, hogy jogi lépéseket tegyen azon tagállamokkal szemben, amelyek nem tesznek eleget kötelezettségeiknek. Ha a bizottság úgy ítéli meg, hogy a közösségi jogszabályok olyan megsértéséről lehet szó, amely indokolja a jogsértési eljárás megindítását, „felszólító levelet" (első írásbeli figyelmeztetést) küld a tagállamnak. Ebben világosan és határozottan kifejti, hogy mit tekint a közösségi jog megsértésének, és felszólítja a tagállamot, hogy adott határidőn, általában két hónapon belül tegyen eleget kötelezettségének.
Ha a tagállam nem tesz eleget az indokolással ellátott véleménynek, a bizottság úgy határozhat, hogy eljárást kezdeményez az Európai Bizottság előtt. Ha a bíróság megállapítja a szerződés megsértését, a jogsértő tagállam köteles megtenni a „megfeleléshez szükséges intézkedéseket". A szerződés 228. cikke a bizottságot abban az esetben is felhatalmazza a tagállammal szembeni eljárás megindítására, ha az nem tett eleget az Európai Bíróság egy korábbi ítéletének. Ez a cikk azt is lehetővé teszi a bizottságnak, hogy az érintett tagállammal szemben pénzbüntetés kiszabására kérje fel a bíróságot.
Az is örvendetes, hogy az Európai Unió félti a madarakat, és a habitatjukat sértők ugyanúgy kézzelfogható büntetésre számíthatnak, mint azok a cégek, amelyeket nem megfelelő magatartásuk miatt ítélnek pénzbüntetésre. Most már lassan felvetődhetne a kérdés, vajon a határon túli magyar kisebbség és általában az unióban élő kisebbségek ellen elkövetett jogsértéseket nem lehetne-e a verseny- és a biodiverzitási szabályokhoz hasonló védelemben részesíteni.
Lovas István