Akinek halálhírét keltik, sokáig él - bizonyíthatja ékesen az állam privatizációs és vagyonkezelő cége. Az éppen ÁPV Zrt. névre hallgató intézmény a nagy magánosítások lezárultával, az állami megszorítások közepette is él és virul.
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt. dolgozói az év eddig eltelt szakaszát bizonyára „kegyelmi időszakként" élték meg: tényleges magánosítással kapcsolatos feladatuk nemigen akadt. Igaz, mostantól valamiféle munka mégis vár rájuk, hiszen el kell adni a Mol 1,74 százalékát. A kicsi szám némileg csalóka, az ettől várt magánosítási bevétel több tízmilliárd forint, és egy ilyen értékesítést leszervezni nagyjából ugyanannyi munka, mint egy tízszer ekkora csomag esetében. Ezen kívül várható a Bábolna Zrt. és a Malév eladása is. Mivel azonban utóbbiaktól jelentős bevételeket nem remélnek, a politika valószínűleg ezek végkimenetelébe is bele fog szólni. Mindemellett az ÁPV idén is több százmilliárdos bevételt érhet el, de az ennek forrásául szolgáló korábbi Mol részvényeladásról már tavaly megállapodtak az olajcég vezetésével.
Nagyobb privatizálható vagyon alig van: a Richter negyede, illetve a Földhitel és Jelzálogbank értékesíthető még a jelenlegi jogszabályok szerint. Ezeken kívül még úgy nyolcvan olyan cég, vagy vállalati részesedés van az ÁPV tulajdonában, amit értékesíthetne: a múlt év végén saját tőke alapján számolt összesített értékük nem érte el az 50 milliárd forintot (az ÁPV által birtokolt részesedés szerint). A többi tartós állami tulajdon - az MVM-en, a MÁV-on, a Postán és a Szerencsejáték Zrt.-n túl erdőgazdaságok és a Volánok szerepelnek a listán szép számban (utóbbiakat épp most kell átadni a gazdasági tárcának). Természetesen elképzelhető, hogy néhány, ma még tabunak számító cég értékesítésére sor kerül - a szabad demokraták a Szerencsejáték Zrt, a Magyar Villamos Művek, és a Volánok magánosítását javasolták a minap. Ezen cégek állami tulajdonához azonban eddig minden más parlamenti párt ragaszkodott eddig, a státus módosításához pedig a jogszabályt kellene megváltoztatni.
Az ÁPV Zrt. saját költségeire a tavalyi 5,9 milliárd után idén eredetileg 5,8 milliárd forintot igényelt. A „készenléti" üzemmód miatt ez várhatóan 5,4 milliárd forintra csökken. A dolgozói létszám 200-ról 182-re változott. A saját költségbe számos tétel - mint például a tanácsadói díjak - nem értendők bele: azok nagyságrendje az év elején hasonló volt. Bár az ÁPV a nyilvánosság felé közzéteszi alapvető költségtételeit, a mélyebb rétegekben kutakodó Állami Számvevőszék (ÁSZ) kifogásolta, hogy az eladások döntő részét ma már külső szakértők készítik elő. Ezen felül nem minden kiadást találtak indokoltnak. Az ÁPV-n belül úgy vélik: az a képesség, hogy a kormány döntésétől függően egy szervezet bármikor alkalmas állami cégek átvételére, illetve eladására, emellett pedig tulajdonosként folyamatosan „kezeli" is azokat, valamint a privatizációval kapcsolatos egyéb feladatokat - peres ügyeket, nyilvántartást - intéz, ennyibe kerül.
Azokkal a koncepciókkal, amelyek az elmúlt évtizedekben az ÁPV lehetséges jövőjét taglalták, valószínűleg el lehetne rekeszteni a társaság székháza előtt komótosan folydogáló Dunát. Azzal mindenki egyetért, hogy ésszerűsíteni kéne: a privatizációnak lényegében vége, az állami vagyonkezelés pedig szétaprózott: vannak cégei az ÁPV-nek, a Magyar Fejlesztési Banknak (MFB), a minisztériumoknak, egyes háttérintézményeknek, illetve - főleg ingatlanok formájában - a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak is. Az átfedéseket már csak az is bizonyítja, hogy ezek között a szervezetek között időről időre átpakolnak ilyen-olyan cégeket, a kormányzat aktuális elképzeléseinek megfelelően. Az ÁSZ ezt a folyamatot is átláthatatlannak tartja, igaz, véleményük szerint a legfőbb baj a törvényi háttér hiánya. Abban tehát mindenki egyetért, hogy változtatni kell. A hogyanról azonban már nem akaródzik megszületni a döntésnek. Veres János pénzügyminiszter legutóbb őszre ígérte, hogy leteszi az asztalra az új tervezetet. Erről azonban részletek nem ismertek.
A hírek azt sejtetik, hogy a háttérben az érintett intézmények mind azért küzdenek, hogy az a bizonyos vagyonkezelési, csúcsszerv éppen belőlük alakuljon ki. A - változatosság kedvéért a - gazdasági minisztérium alá tartozó MFB ebben a fél évben látványosan igyekszik magába olvasztani néhány leányvállalatot, de az ésszerűsítési lehetőségektől várhatóan ez is jelentősen elmarad majd. Korábbi pénzügyminisztériumi tervek a KVI-ben látták a jövőt. Ennek jele, hogy a minisztériumoknál lévő „vagyonkezelési és üzemeltetési" feladatok ehhez a szervezethez kerülnek át.
A KVI dolgozóinak száma közel duplája az ÁPV-ének, működési költsége viszont kevesebb mint a fele. Ebből úgy tűnik, hatékonyabban dolgozik, de az ÁPV-hez képest kevesebb feladatot nagyobb létszámmal lát el. Ráadásul cégvagyonkezelésben az ÁPV-alkalmazottak a tapasztaltabbak.
Erősítheti az ÁPV pozícióit, hogy időről időre újabb nagy cégek magánosításának lehetősége merül fel, ezzel együtt viszont az eladások éppenséggel a vagyonkezelés jelentőségét csökkentik. Az sem előny, hogy az ÁPV-nek jelenleg csak ügyvezető vezérigazgatója, illetve távozófélben lévő elnöke van. Új vezetés nélkül viszont nincs esélye arra, hogy megszerezze a hőn áhított csúcs-vagyonkezelői szervezet pozícióját.
Marnitz István