Fejlődött, gyarapodott a megyei vadállomány az elmúlt tíz évben. Őzből például Győr-Moson-Sopron országos elsőnek, apróvadban pedig a Rábaköz – a szakember szerint – „kiváltságos" vadászterületnek számít.
Idén február végén ért véget az a tízéves vadgazdálkodási üzemtervi – 1997-ben kezdődött – ciklus, amelyről Pintér Csaba, a Győr-Moson-Sopron Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatóság vadászati és halászati osztályának vezetője megállapította: jelentősen fejlődött, gyarapodott a megyei vadállomány.
– Mindez főként a tudatos vadgazdálkodásnak, a vadgazdálkodók szemléletváltásának, az új, szigorú vadászati törvénynek, a felügyelőségek létrehozásának és munkájának köszönhető. A vadgazdák, a vadászok pozitív hozzáállását befolyásolták a szigorúbb ellenőrzések, számonkérések, bírságok, fegyvertartási- és vadászatiengedély
visszavonások. Néhány éve meghatározó szerepe van a minisztérium által bevezetett és kötelezően előírt kvótának is, amelyet a vadgazdálkodóknak a vadászati évben gímszarvasból, dámból, vaddisznóból, őzből teljesíteni kellett – tudtuk meg Pintér Csabától.
Az osztályvezető hozzátette: a kvótarendszer bevezetése óta létszámában a megyei vaddisznó és gímszarvasállomány kicsit visszaesett, jelenleg a maximum fenntartható szint körül van, őzből
viszont országosan a legjobb mennyiségi eredménnyel büszkélkedhetnek.
Miként az is öröm, hogy Győr-Moson-Sopron ismét „apróvadas" megye
lett.
– Ez a figyelemre méltó fejlődés elsősorban a tudatos mezeinyúl, fácán- és fogolytörzsállomány-telepítéseknek, vérfrissítésnek és a ragadozógyérítés együttes művelésének köszönhető. Főleg a Rábaközben, a Mosoni-síkon, de Sopronhorpács környékén is vannak szívet-lelket gyönyörködtető mezeinyúl-, fácán-, – mostanában – fogolyállományok. Nem véletlen, hogy a hazai apróvad-gazdálkodás jeles professzora, dr. Nagy Emil nemrégiben Szanyban megjegyezte: kiváltságot jelent rábaközi területen apróvadra vadászni. A bérvadászok részéről egyre nagyobb a kereslet a természetes apróvadvadászatok iránt, ezért a vadgazdálkodó gazdasági érdeke is, hogy törődjön az apróvaddal. A helyhez kötött életmódú apróvad gazdasági szempontból azért előnyösebb, mint a nagyvad nevelése, mert az hosszúideig (például a gímszarvasbikánál tíz-tizenkét évig), és nagyobb költséggel (vadkár, takarmány, vadvédelmi kerítés építése) jár, míg a kilövéséből kisebb jövedelem származik.