A folyó, mely letépte láncát; Megbomlott a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya
Fodor professzor kimutatta, hogy amíg az erdőirtások folytatódnak, addig árvízveszély lesz.
1920 óta húsz pusztító árvizet számláltak Kárpátalján. Sokan emlékszünk 1998 novemberére is, amikor a híradások főszereplője a Tisza volt. A Felső-Tisza vízgyűjtő területén az esőzések akkor az évszázad legnagyobb áradását hozták. A Felső-Tisza kárpátaljai szakaszán a víz áttörte a gátat, és elárasztotta a part menti települések jelentős részét. Az áradásnak kilencen estek áldozatul, köztük két gyermek.- Teljesen víz alá került 118 település, harmincezer embert kellett kitelepíteni. Az ukrán elnök katasztrófa sújtotta térséggé nyilvánította a Magyarországgal határos megyét, mert az árvíz háromszázezer ember lakóhelyére terjedt ki.
Súlyos volt a helyzet Kelet-Szlovákia déli csücskében, a Bodrogközben és az Ung-vidéken is. Romániában úgyszintén. A Tisza magassága Máramaros északi részén egy méterrel haladja meg a veszélyesnek tartott szintet. Lakóházak százait, hidak sokaságát tette tönkre az áradás, és számos települést elzárt a külvilágtól. A Felső-Tisza magyarországi szakaszán, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye településein nyolcezer ember (katonák és civilek) példás összefogással védte a gátakat. A szakemberek a jogszabályra hivatkozva akkor azt javasolták, hogy az áradáskor mért legmagasabb vízszinttől egy méter magasan meg kell emelni a védőgátat. Azóta - a védőgátak megerősítése és szintjének megemelése mellett - a Vásárhelyi-tervben meghatározott, a Tisza mentén tervezett víztározók építése is elkezdődött.
Fodor István kutatásai
Vajon elegendők lesznek-e a tervezett árvízvédelmi intézkedések? Aki a kérdésre felelni akar, annak az árvizek okait kell földerítenie. Fodor István, a nemzetközi hírű, nagy tekintélyű kárpátaljai magyar botanikus tudós - akiről az idén, születésének századik évfordulója alkalmából tudományos emlékülésen emlékeztünk meg a Magyar Tudományos Akadémián - már évtizedekkel korábban is kereste és végül meg is találta a választ. Véleménye szerint a kárpátaljai gyakori árvizek nem természeti csapás következményei. Fő okuk a több mint hetven éven át végzett, rablógazdálkodás jellegű fakitermelés. Az ember beavatkozott a természet rendjébe, és tudatlanságában megbontotta az egyensúlyt. „Valaha hegyeinket hatalmas, összefüggő, szinte átjárhatatlan erdőségek borították... A vaskorszaki viharok pusztítása semmi ahhoz képest, amit az ún. sztahanovista fakitermelők itt végeztek. Hamarosan lecsupaszították a Kárpátok gerincét, s megszüntették az eddig szivacsként működő növénytakaró víztároló képességét. Így az eső akadálytalanul folyt a patakokba, ezek földuzzadva rohantak a folyókba, elöntve az árterületeket, s itt óriási károkat okozva. Reméltem, hogy a szovjet birodalom bukásával együtt ennek vége szakad, de sajnos keservesen csalódtam. Az ukrán erdőgazdasági minisztérium még nagyobb pusztítást irányzott elő a Kárpátok erdeiben: még a vízvédelmet és a városok levegőjének frissítését szolgáló erdőtelepítések vágását is elrendelte" - mondta a Magyarok Világlapjának 1994 márciusában.
Fodor professzor hat évtizeden át küzdött és dolgozott az Északkeleti-Kárpátok növényvilágának megmentéséért. Az erdőállomány felső határának emelésére kidolgozott és szabadalmaztatott módszerével - amelyet az Ungvári Állami Egyetem és a Percsenyi Erdőgazdaság szakembereivel közösen és eredményesen alkalmaztak a Róna-havason - bebizonyította, hogy a luc-, jegenye-, duglasz-, cirbolya-, bükk-, juhar-, berkenyecsemetékből alakult új erdők idővel betöltik eredeti szerepüket: szivacsként magukba szívják a csapadékvizet, és csak fokozatosan engedik le a hegyoldalak alsóbb régióiba. Ma már igazolt az az állítása is, amely szerint „ezen a módon jórészt meg lehet akadályozni azt, hogy a havasokon a források, a csermelyek és a patakok kiszáradjanak, illetőleg azt, hogy a hóolvadás és a nagy esőzések után a folyók évről évre nagyobb árhullámokat szállítsanak. Ezzel egyidejűleg - persze sok év alatt - a kedvező mikroklimatikus változások hatására a tundrai jellegűvé váló havasi rétek is »megjavulnak«, bár a területük csökken." Fodor professzor komplex szemléletmódja és kitartó, hatvan évtizedes kutatómunkájának eredményei igazolják, hogy az erdősítés (az erdőállomány felső határának megemelése) és az árvízvédelem egymástól elválaszthatatlan. Az árvízveszély mindaddig jelen van, amíg az erdőirtások folytatódnak. A híradások még ma is a Kárpátok erdeinek tarvágásairól tudósítanak.
Gazdátlan a Kárpát-medence
A háború utáni békediktátumok következtében a Kárpát-medence szerves környezeti kapcsolatai szétestek: természeti és földrajzi egysége megbomlott, a század végére a végsőkig kihasználták. Az ökológiai hanyatlás állapotába került Európa páratlan szubrégiója. 1920. június 4-én, a versailles-i Trianonpalotában aláírt békediktátum folytán a Kárpát-medence környezetbiztonsági kockázata jelentősen megnőtt. Csakhogy a természeti egységgel együtt az emberi felelősség is szétdarabolódott: az addig egy kéz igazgatta mező-, erdő- és vízgazdálkodás, az energia- és ipari termelés, a kereskedelem és a szállítás a békediktátummal megszűnt.
A Kárpátok (különösen az Északkeleti-Kárpátok) erdeinek esztelen pusztítása, a folyószabályozások és mocsárlecsapolások, valamint az egyre növekvő szennyezés miatt a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya sérülékenyebb lett. A légkör felmelegedése miatt bekövetkező éghajlati változások tovább gyengítik a Kárpát-medence környezeti biztonságát. Válaszút előtt állunk. Vajon képesek leszünk-e arra, hogy - felismervén a Kárpát-medence népeinek egymásra utaltságát és együvé tartozását - most először igazán egymásra találjunk? Ha nem, akkor Európa egyedülálló szubrégiója ismét a politikusok hataloméhes marakodásának színhelyévé és a tőkés társaságok szabad prédájává válik. Az itt élő népek, nemzetek egymás iránti szolidaritására, a tudományágak együttműködésére, a civil társadalom, a tudományos, politikai és kulturális élet képviselőinek az eddiginél hatékonyabb közös tevékenységére van szükség ahhoz, hogy megteremtsük és megőrizzük a Kárpát-medence környezeti biztonságát. Csakis egy új, regionális megállapodás jelentheti a nagyhatalmi befolyástól mentes Kárpátmedence jövőjét. Ha ez megvalósulna, akkor 87 év után helyreállna a harmónia, és megvalósulna a mai életnél jobb, emberhez méltóbb élet a Kárpát-medencében, és ez a térség Európa közepe lenne, nemcsak földrajzi értelemben.
Az Európai Unió keleti és déli bővítése felgyorsíthatja ezt a folyamatot. Ez azonban csak akkor lehet eredményes, ha az integráció a Kárpát-medence jelenlegi, a békediktátumok okozta sajátos helyzetének pontos és alapos ismeretére, a tudományos valóság feltárására, mélyreható, tudományos ismeretekre és a tapasztalatok átfogó elemzésére, s a lehetőségek ezekre épített felismerésére épülő politikai döntések alapján történik. A feladat azonban nagyobb horderejű annál, semhogy a megoldást csak politikusokra bízhatnánk. Az itt élő népek értelmiségi legjobbjainak kell összeülniük a közös Kárpát-medencei kultúra megteremtése érdekében. E gondolat jegyében a Közép-Európa Klub kezdeményezésére a 2006 novemberében Kiskunfélegyházán A Kárpát-medence környezetbiztonsága címmel megrendezett konferencia résztvevői elfogadták a Kárpát-medencei feladatok a 21. századra elnevezésű program előkészítéséről szóló előterjesztést. A program kidolgozására és megvalósítására megalakítottuk a Kárpátmedencei Munkaközösséget a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és magyarországi munkacsoportok részvételével. A munkaközösség kész együttműködni mindazokkal a Kárpát-medencei kormányzati és civil szervezetekkel, a tudományos akadémiák kutató-fejlesztő intézeteivel és a felsőoktatási intézményekkel, amelyek azon fáradoznak, hogy a Kárpát-medence ökológiai rendszerében helyreálljon az egyensúly. A programban elsőbbséget kap a Tisza árvízvédelmi programjának is fontos részét képező kárpáti erdővédelmi és erdőtelepítési program.
KELEMEN JÓZSEF
főtitkár, Közép-Európa Klub