Gráf József agrárminiszter a jelképes szobáról, a birtokpolitika irányításáról, a multik megregulázásáról
Nem várhatunk a közös egyetértésen alapuló birtokpolitika kialakításával, mert a külföldiek elviszik az orrunk elől a magyar termőföldet - jelentette ki lapunknak adott interjújában Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, aki nem adna támogatást azoknak a húsfeldolgozóknak, amelyek vásárolnak a Lengyelországból érkező importsertésből.
– Miniszter úr, tervezi-e a lemondását?
– Nem. Miért kellene lemondanom?
– Legutóbb Turi-Kovács Béla és Kövér László szólították fel erre a Fidesz részéről, amennyiben nem sikerül megakadályoznia, hogy az agrártárca alá tartozó Nemzeti Földalapot összevonják az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt.-vel, illetve a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal. Ellenszegül a kormány akaratának?
– Számomra kevésbé érdekes, hogy az állami földek értékesítésével kapcsolatos technikai munkát melyik kormányzati szervezet végzi el. Így abban sem látok gondot, hogy ez a feladat egy egységes vagyonkezelői szervezethez kerüljön.
– Ugyanakkor a birtokpolitika irányítása kikerülhet a kezéből.
– Már a vagyontörvény tervezetének készítésekor megállapodtam a pénzügyminiszterrel, hogy a birtokpolitika alakítása nálunk marad. Ehhez most is ragaszkodom.
– A kormánypárti képviselők egy része mégis elutasította a mezőgazdasági bizottság ülésén a kabinet előterjesztését.
– A szocialista képviselők tiltakozása, éppen annak szólt, hogy nem látták a tervezetben a megfelelő jogi garanciát arra, hogy a birtokpolitika irányítása az agrártárcánál marad. Jómagam úgy látom, hogy két-három ponton még módosítani kell az előterjesztést. Olyan kormányzati lépésre nem kerülhet sor a föld körül, ami az agrártárca szakmai fennhatóságán kívülre esik.
– Az ellenzék szerint a Nemzeti Földalap által gyakorolt birtokpolitikával is baj van. Az állami területek értékesítése elsősorban a nagyüzemek érdekeit szolgálja.
Tervezi-e, hogy beavatkozik a földalap tevékenységébe?
- Nem látom értelmét annak, amit Font Sándor, a mezőgazdasági bizottság fideszes elnöke javasol. A Nemzeti Földalapnál nem lehet húsz hektárban korlátozni az eladásra kínált állami birtokok nagyságát, hiszen a termőföld hetven százalékát ma már száz hektár feletti területen gazdálkodók művelik az országban. Az ő életképességüket nem szolgálja a pár hektáros állami területek megvásárlása. Ugyanakkor a földalap gyakorlatában a kisbirtokok értékesítésére is akad példa.
- A közelmúltban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy visszautasította a nagyüzemi lobbi kívánságát, miszerint a kormány tegye lehetővé az agrártársaságok számára is a földvásárlást. Megjegyzem: ön volt az első szocialista agrárminiszter, aki ezt megtette. Meglepetésként érte a nagyüzemek kérése?
- Egyáltalán nem. Földügyben ma két szélsőséges vélemény van jelen az agrárpolitikában, egyikkel sem értek egyet. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) által képviselt álláspont szerint az agrárcégeknek is földtulajdonlási jogot kellene adni. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségénél pedig azt mondják: kizárólag olyan magánszemélyek vehessenek földet, akik egyúttal mezőgazdasági termelők. Megmerevedtek az álláspontok. Pedig mielőbb tető alá kellene hoznunk a közös egyetértésen alapuló birtokpolitikát, mert nyakunkon 2011, amikor fel kell oldanunk a külhoni földvásárlók előtti hazai tilalmakat. Mindent megteszek annak érdekében, hogy Brüsszelben hosszabbítsák meg a sorompó felhúzására adott határidőt. Ugyanakkor nem sok esélyt látok arra, hogy kérésünket teljesítik. Lépnünk kell, mert négy év múlva egyszer csak arra ébredünk, hogy elvitték az orrunk elől a magyar földet a külhoni befektetők.
- Elvihetik hamarább is, amennyiben az agrártársaságok földtulajdonlását engedélyezi a kormány. Nemzetközi kötelezettségeink alapján nem tehetnénk kivételt a külföldi és hazai tulajdonú cégek között.
- Egyetértek, lényegében erre hivatkozva vitatkozom a MOSZ álláspontjával. Ma már a magángazdálkodók között sem tehetünk kivételt. Az a külföldi polgár, aki nálunk letelepszik, és agrártermelésből él, három év után ugyanúgy vásárolhat földet hazánkban, mint aki itt született. Nem sok, néhány száz hektár már gazdára talált így. Azt szeretném elérni, hogy amikor be kell engednünk a külföldieket, az országban minden föld magyar tulajdonban legyen.
– Mit szándékozik tenni ennek érdekében? Egy tanácskozáson elhangzott: aki a földügyet előveszi, véget vet az agrárbékének.
– Ebben van valami. Ezért egy olyan jelképes szobába invitálom az érdekelteket, ahol belépés előtt mindenkinek szögre kell akasztania a politikai kabátját. Ki kell tennünk az asztalra a kezünket, nem szabad csalnunk, ámítanunk. Különféle megoldási javaslatokon dolgozunk. Az egyik szerint a társaságok magánszemély tagjaikon, alkalmazottaikon keresztül vásárolhatnák meg a cég működéséhez szükséges földeket. Jelenleg egy magánszemély legfeljebb háromszáz hektár termőföldet tulajdonolhat. El tudom képzelni, hogy a tulajdoni korlátot 500-600 hektárra növeljük meg. Azt sem zárnám ki, hogy az állattartó társaságoknak engedélyezzük a telepek mellé szükséges föld megvételét.
– Ez esetben ismét az a helyzet állhat elő, hogy földhöz jutnak a külföldiek által tulajdonolt cégek.
– Igen, ezért én is a tulajdonosoknak, alkalmazottaknak nyújtott lehetőségeket tartom a legmegvalósíthatóbb változatnak.
– Vizsgálatot indítanak az őstermelők körében. Megint a kicsiken csattan az ostor? Miért nem ellenőrzik inkább a multicégeket?
– Először épp a nagyok között raktunk rendet. Ma 65 százalékos a magyar termékek aránya a bevásárlóközpontokban. Ennek fele volt ez az arány, amikor elkezdtük a multik megregulázásával kapcsolatos akciót. Az őstermelők vizsgálatával az a cél, hogy az adókedvezményekkel jogosulatlanul visszaélőket kiszűrjük. Ma az is őstermelőnek nevezheti magát, aki nem termel, csak kereskedik. Ennek szeretnénk véget vetni. Annak járjon csak négymillió forint árbevételig az adómentesség, aki kizárólag a saját maga által megtermelt terményeket forgalmazza a piacokon.
– Dől a lengyel sertésimport az országba. Feldolgozókra kerül lakat, termelők adják fel a küzdelmet. Miben reménykedhetünk?
– Az orosz behozatali stop miatt négymillió lengyel sertés vár vevőre az uniós piacon. A hízókat az önköltség feléért kínálják, ami idehaza is leszorította a termelői árakat.
Olyan törvényt már nem lehet hozni, hogy a lengyel sertést nem lehet behozni az országba. A hazai húsfeldolgozókkal már közöltem: ne számítsanak pályázaton elnyerhető támogatásra, ha külföldi alapanyagból dolgoznak. A kereskedelmi láncokat - az importot tekintve - önmérsékletre kértem. Szerdán a termelőkkel folytatjuk a megbeszéléseket. A cél az, hogy a vágóhidak által igényelt mennyiséget a hazai állományból biztosítani lehessen. NÁNÁSI TAMÁS