2007. november 17.
Sokaknak jelent mellékjövedelmet ilyentájt a Bakony fáin élősködő fagyöngycsokrok szedése. Ez a munka nehéz, nem is veszélytelen, ennek ellenére több csapat is konkurál egymással. A Komárom-Esztergom megyei Réde környéki utak mentén szinte roskadoznak a fák a fagyöngyök súlyos gömbjeitől. A látvány gyönyörű, ilyentájt pedig még ünnepi hangulatot is áraszt, hiszen a lombhullató fáknak ez a félélősködője, a fakínfélék családjába tartozó cserje az advent, a közeledő karácsony egyik, nálunk is közkedvelt díszítő eleme. Hogy a mennyezetre függesztett csokor alatt a szerelmeseknek kötelező megcsókolniuk egymást, jóval többen tudják, mint azt, hogy a fagyöngy ősi gyógyító növény, s mint ilyen, számtalan bajra gyógyír. A népi hagyomány szerint például friss, fehér bogyói disznózsírral összekeverve fagyás esetén lehetnek igen hatásosak.
A mostanában a Bakonyt járó csapatok azonban nem gyógyászati célból gyűjtik a fagyöngyök gömbjeit. Nagykereskedőkhöz kerülnek a fehér vagy sárga bogyójú csokrok, majd virágüzletekbe, onnan pedig a lakásokba, kertekbe, ünnepi díszítésül.
A két Veszprém megyei férfi - miközben a havas esőben elgémberedett ujjakkal cipelik a leszedett növényt egy furgon rakodóterébe - nemigen érezhetnek ünnepi hangulatot, de szívesen megállnak egy cigarettaszívásnyi időre beszélgetni. Nevüket nem árulják el, mert - mint mondják - a cégnél, ahol egyébként dolgoznak, nem örülnének, ha kiderülne, hogy alkalmazottai évi rendes szabadságukat azzal töltik, hogy némi mellékkeresetre is szert tegyenek. Márpedig ők évek óta ebből a "mellékesből" állják a család gondtalan karácsonyát.
Ilyenkor - mesélik - az aszszonyok is szabadságot vesznek ki, ők otthon csokrozzák a gondosan szétszedett gömböket. Némely különösen szép gömb azonban eredeti állapotában is sokat ér. Aztán jön Németországból pótkocsis kamionnal a kereskedő, s viszi az "idei termést", amelyből egy csokornyi Münchenben 2-3 euróért, de Győrben például ezer-ezerkétszáz forintért talál vevőre.
A "fagyöngyhalászat" másfél, két hónapos szezonjának idején négyszáz-ötszázezer forintot is megkereshetnek a szedők, ezért a pénzért azonban nagyon meg kell dolgozniuk.
- Ha negyedórával előbb jöttek volna, én még ott voltam fönt! - mutat egy nyárfa csúcsára a férfiak egyike. A "csúcs" egy templomtoronnyal lehet azonos magasságban. A férfi megnyugtat: miattuk nem érdemes izgulni, speciális szerszámokkal járják a vidéket. Ezek közé tartozik nemcsak maguk gyártotta, "cápafogú", teleszkópos létra - amely úgy "belekapaszkodik" a fába, hogy kettőjükkel sem dől el -, de van biztonságot nyújtó hevederük is.
Nem mindenki szerelkezett fel a fagyöngy szedését igénylő alpintechnikával - mondják. Magunk is láttunk az utak mentén rozzant falétrákat, egyszerű, rókafarkú fűrészeket. Pedig egy-egy terjedelmesebb fagyöngygömbnek egyméternyi is lehet az átmérője, s miután leválasztották az ágról, olyan "húzása van", hogy alig bírják megtartani - állítják a szedők, akik kétévente térnek vissza egy-egy területre, s megjárták már Vas, Fejér, Győr-Sopron fagyöngytermő erdeit is.
- Tíz éve alig voltak néhányan - mesélik -, mostanra azonban megnőtt a konkurencia. Akadnak olyan tízfős "brigádok" is, amelyek a csokrozó asszonyokat is magukkal viszik, hogy gyorsabban haladjon a munka. Engedély nem kell a szedéshez, egyelőre nincs vita egymással a területfelosztás miatt.
A helyzet egyszerű: aki előbb odaér, azé a fagyöngyhalászat joga.
Koblencz Zsuzsa
