2007. június 4. - Aki Vasvár felől a 74-es főúton Zalaegerszegre tart, a vasi kisvárost elhagyva egy erdőbe mutató táblát vesz észre. Felirata: a Katonák útja. A műemlék tulajdonképpen egy sánc, mely a korai magyar határvédelem belső vonalaként vette körül a Dunántúlt. A honfoglalás és államalapítás korában az akkori megyeszékhely Vasvár és szomszédos Győrvár között épen maradt nyolc kilométeres szakasz őrizte a környék lakott területeit. A sáncon - ami a Rába és a Zala folyók vízgyűjtője közötti lévő dombhátat zárta le - építettek egy szűk, alig kétméteres átjárást. Ez alatt haladt a Katonák útja. Az út és a sánc találkozásánál az átjárást fahíd biztosította.
Ma az arra járó egy 10-15 méter magas, földből és rönkökből készített szalmafedeles átjárót láthat figyelőponttal. Ezért nevezték Vaskapunak. A kapu alatt vezető Katonák útja egyébként az ország központjából, Székesfehérvárról Veszprémen át vezetett Stájerországon és Karintián keresztül Itáliába. A legkorábbi adatok szerint a honfoglaló magyarok is ezen az úton jártak kalandozni. Kereskedelmi és hadi útvonal volt, amit a X. században via Ungarorumnak, vagyis Magyar útnak neveztek a nyugatiak. A Katonák útja elnevezést feltehetően Nagy Lajos király nápolyi hadjárata idején kapta, amikor a hadsereg több menetben vonult át rajta Itáliába, és vissza. Szakemberek szerint még a XVI. századból is vannak adatok arról, hogy ezen az úton Magyarországról hajtottak marhákat Itáliába.
A hódoltság idején felhagytak használatával, de Vasvár környékén fennmaradhatott, mert az itteni útszakasz erdőben húzódik, így a földműveléssel nem pusztították el. A vasvári sánc rekonstrukcióját a kisváros önkormányzata és a Szombathelyi Erdészeti Rt. a magyar millennium emlékére készítette el. Györe Zoltán
