Nem éri meg száguldani az őzek üzekedésekor
Fokozottan kell figyelni ezekben a hetekben az autósoknak az erdős területeken. A július vége, augusztus eleje az őzek üzekedésének időszaka, ilyenkor az állatok szinte vakon futnak át a forgalmas utakon.
Somogyban egy-egy vadászati idényben több száz erdei állatot, többnyire őzet, szarvast és nyulat gázolnak el autóval. Országosan több mint tizennégyezer ez a szám, ráadásul rengeteg alkalommal az is előfordul, hogy „elfelejtik" bejelenteni a balesetet. Hiszen ha nem figyeltek eléggé a vadveszélyt jelző táblákra és még a sebességet is túllépték, bizony a vadban okozott kárért is nekik kell fizetniük. Ráadásul sokszor jóval többet az autó javítási költségeinél, amit amúgy szerencsés esetben a biztosító fizet.
Buzgó József, a Sefag Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője elmondta: három időszak is van, amikor különösen sok a vaddal való ütközések száma. Az egyik az április eleji, amikor az őzbakok elfoglalják a területüket, a második a jelenlegi, az őzek üzekedésének időszaka, amely eltart augusztus elejéig. Majd szeptemberben kezdődik a szarvasbőgés, amely szeptember végéig tart. Az év egyéb időszakaiban is előfordul vaddal való ütközés, de ez a három a legveszélyesebb.
Július vége, augusztus eleje az őzek üzekedésének időszaka. Ilyenkor az állatok nem látnak, nem hallanak: szélsebesen futnak át a legforgalmasabb utakon is.
- Az őz territoriális vad, viszonylag kis területen mozog, 80-120 hektáron éli le az egész életét - tudtuk meg Buzgó Józseftől, a Sefag Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetőjétől. - Ez a terület általában egy bak és több suta élettere. Az üzekedés idején a bakok ezeket a korlátokat felrúgják, és igyekeznek minél több sutát megtermékenyíteni. Ezért komoly verekedések alakulnak ki a bakok között, illetve elvakultan követi a bak a párzásra kész sutát - avatott be a mostanában olyan gyakori gépjármű-vadütközések hátterébe a szakember.
Mint mondta: az őz nem társas lény, nem él nagycsaládi közösségben, ezért egyfajta egyéni távolságtartó képességet is le kell győznie az üzekedés során a sutát hajtó baknak. Egyre csak kergeti a sutát, róják a köröket, hiszen a hormonok hajtják őket Ez akár napokig is eltarthat. Árkon, bokron, utakon át szaladnak, semmire nem figyelnek az eredetileg óvatos állatok. A nagy „szerelemben" le is fogy az őz-bak, augusztusra a testsúlyának a negyedét is képes elveszíteni, hiszen csak vizet iszik. Minden fiatal bakot, amelyik betéved a területére, megkerget, ebből következik, hogy nemcsak a sutát veszi üldözőbe, hanem a nála gyengébb bakokat is, melyekben vetélytársakat lát.
De mit tehet az autós? Hogyan előzheti meg, hogy az őrült hajsza ne vezessen balesethez?
Buzgó József állítja: a vadásztársadalom mostanra felkészült a veszélyek megelőzésére. Azokon az útszakaszokon, ahol nagy rendszerességgel előfordul ütközés, ott mindenütt vadveszélyt jelző táblákat helyeztek el. Ezeket komolyan kell venni! - hangsúlyozta a szakember. Nem elég a 130 kilométeres sebességről százra lassítani, hiszen szinte bármelyik pillanatban az erdőből, a kukoricásról, az árok széléről elénk ugorhatnak az elvakult állatok.
Még egy jó tanács van a baleset elkerülésére vagy legalább a koccanás mértékének csökkentésére, mégpedig a periférikus látásunk használata: ha mozgást észlelünk a tarlókon, réteken, lucernásokon, akkor érdemes fokozottan óvatosan közlekedni.
A bak ugyanis az üzekedés idején teljesen nyílt területeken jól látható autó elé is képes odakergetni a sutát vagy a másik bakot. Nem néznek semmit, csak a fajfenntartásért küzdenek.
Buzgó József szerint a vadgázolások utáni helyzetben a helyszínelő rendőrök tudják, hogy mi a teendő. Ismerik az adott térség vadászatra jogosultjának hivatásos vadászát, aki intézkedni köteles. Ehhez azonban pontosan meg kell tudni mondani, hogy melyik oldalról ugrott ki a vad, ugyanis sok esetben az út a határ a két vadásztársaság területe között. A kárrendezés meglehetősen macerás ügy: amennyiben az ütközés kivédhetetlen volt, úgy az autós nem felel az elhullott állatért, ám ha nincs cascója, a gépkocsiban esett kárt a saját pénztárcája bánja. A vadásztársaságok ugyanis csak akkor felelősek, ha a vadnak a közúton való megjelenése valamilyen mértékben felróható rájuk, például éppen hajtóvadászat volt, illetve ha nem tettek meg „a tőlük elvárható módon mindent". Azaz nem jelezte tábla a vadveszélyt vagy esetleg az úthoz túl közel helyeztek el etetőket. Ha viszont a gépjárművezető a kelleténél gyorsabban hajtott - ez a féknyomokból megállapítható -, akkor felelős az általa okozott kárért, és az állat értékét ki kell fizetnie. Ugyanis nemcsak a gépjármű tulajdonosát érheti kár, hanem a vadászatra jogosultat is egy nagy értékű vad elpusztulása esetén. A balesetről igazolást is kap a sofőr, ezzel lehet menni a biztosítóhoz. Ha nincs meg a vad, akkor is ugyanígy történik a procedúra, hiszen az autó sérüléseiből és az úton lévő nyomokból egyértelműen meg lehet állapítani a vad faját. Meiszterics Eszter