2005. február 8.,
Az utóbbi időben emelkedett a parlagisas-állomány Magyarországon. De világviszonylatban ettől még a faj jelentősen veszélyeztetett.
2005-ben a parlagi sasokra ügyelnek fokozottan a madárbarátok. A "szép madarak" program minden évben azt jelenti, hogy egy-egy fajra vagy egy fajcsoportra próbálják felhívni a figyelmet a szakemberek. A parlagi sas egy viszonylag ritkán szem elé kerülő és a közvélemény számára nehezebben megfogható faj. Általában gyakoribb fajokat választanak a Magyar madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai, hogy mindenki tudja kötni valamihez azt a fajt, tán személyes élményekhez is akár, hogy egy madár védelme mit jelent.
A parlagi sasnak a jelentősége, hogy kiemelt jelentőségű magyarországi állománya van és ezáltal a mi felelősségünk a megőrzésében is kiemelt jelentőségű. A régióban alapvetően Magyarországon a legnagyobb, a legstabilabb az állomány. A környező országokban kisebb ehhez csatlakozó állományok vannak még és Európában is a hazai állomány ez az egyik legjelentősebb.
Az utóbbi időben emelkedett a parlagi sas állomány Magyarországon. De világviszonylatban ettől még a faj jelentősen veszélyeztetett. Az emelkedő létszám azt jelenti, hogy most 80 pár körüli állomány van hazánkban, ami azért nem jelenthető nagy számnak. Magyarországon belül egy súlyponteltolódás tapasztalható az utóbbi időszakban. Régebben a parlagi sas inkább a hegyvidékeken költött és a hegylábakon táplálkozott. Az utóbbi évtizedben lehúzódott síkvidéki területekre és mezőgazdasági területeken lévő facsoportokban, akár magányos fákon is fészkeket rakott és így most a Hevesi-sík egy elég kiemelt, parlagi sasok által lakott területté vált az utóbbi időszakban. A szakembereknek fontos, hogy az ún. laikusok is megértsék ennek a fajnak a védelmének a jelentőségét. Azért, hogyha arra kerül sor mondjuk, hogy valakinek valamiről dönteni kell és ez kapcsolatban van valahogy a parlagi sassal, akkor érezzék, hogy milyen fontos a döntésük. Egy parlagi sassal nagyon sokan kapcsolatba kerülhetnek még tudtukon kívül is. Tehát az erdészet, a gazdálkodók, egyéb földhasználói érdekcsoportok, ha úgy döntenének, hogy a parlagi sas védelmében valamit máshogy csinálnának, akkor az nagyon sokat jelentene a sasok megőrzésében.
Mivel a parlagi sas a határokat nem ismer és a szlovákiai és magyarországi állomány igazából egy összefüggő parlagi sas populációt alkot együtt kell cselekednünk ahhoz, hogy meg tudjuk védeni. Ennek hatására az utóbbi időben szerencsére azt tapasztaljuk, hogy növekszik az állomány, de továbbra is vannak problémák, amiket kezelnünk kell. Pl. a középfeszültségű vezetékeken az áramütéseket, hiszen a legtöbb védett nagyragadozó madár úgy leli halálát, hogy szigeteletlen villanyvezetékre száll. Gond, hogy a hegyvidéki állományok csökkentek, holott az egész állomány összességében nőtt. Ezeket a kérdéseket külön-külön kell kezelnünk és foglalkozunk vele.
Hubai Grúber Miklós