2005. február 11
Korábban Magyarországon is éltek farkasok, elsősorban a Kárpátok sűrű erdeiben. Jelenlegi hazánk területén nem látták farkas nyomát hosszú ideig. Az elmúlt években viszont megjelentek.
Minden esélyük meglenne, hogy végleg megtelepedjenek. Egyetlen komoly korlátozó tényező van, az ember.
Európa szerte, ahol komoly juhtartás volt ott irtották, csapdázták, lőtték a farkasokat. Ez a szomorú helyzet várt a magyarországi egyedekre is a XX. század fordulóján. Egy évszázadra rá most azt vehetjük észre, hogy a farkasok Szlovákia, Kárpátalja felől lassan visszatérnek. Ott vannak az aggteleki karszton - a Bükkben az elmúlt hetekben megint farkas nyomokat találtak. Ingáznak a Szlovák-Karszt Nemzeti Park és az aggteleki területe között. Sajnos az elmúlt két évben semmi életjelét nem találták farkasoknak a Zemplénben. Természetvédők szerint az orvvadászatnak köszönhetően. Pedig az Északi-közép-hegység nagy része - a Zempléntől kezdve majdnem a Börzsönyig - alkalmas farkas élőhely.
Ez a ragadozó fokozottan védett állat. Vele szemben alaptalanok azok a félelmek, hogy a szarvasokat, őzeket, vaddisznókat lemészárolnak. Kutatások szerint valójában azt a szelekciót, amit a vadászok nem elég alaposan végeznek, azt a farkasok sokkal pontosabban megteszik. A beteg állatokat, fertőzötteket, a fiatal, életképtelen egyedeket ejtik el. Sőt még ezeknek a növényevőknek az állománya is javulhat attól, ha itt farkas él.
Mangel Gyöngyi