Farkas és hiúznyomok a madárfészekben (Kossuth Rádió / Oxigén)

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Az Északi-középhegységben kósza hírek szerint újra megjelent a farkas és a hiúz sok-sok év után.  Természetvédelmi szakemberek most azt próbálják kideríteni, hogy ebből a kósza hírből mi igaz. Egy európai uniós Life Nature pályázatot sikerült ennek a témának megnyerni és ennek segítségével egy monitoring rendszert építenek ki az egész Északi-hegység térségében, ami alapján próbálnak meg minél több adatot szerezni a jelen helyzetről. Hogy hol van farkas, hogyha van farkas és, hogy valóban farkas-e az a farkas vagy pedig aranysakál, ami egy kicsit kisebb termetű, vörösesebb színű. A szakembereket nagyon érdekli a hiúz is, mint nagy ragadozó. Így a rájuk vonatkozó adatokat minden eszközzel igyekeznek begyűjteni. Egy új módszert is alkalmaznak a szakemberek az adatgyűjtésben, amikor is a madárfészkekben fellelhető szőrszálak alapján keresik a ragadozókat. Ezt az új módszert most próbálják ki, hogy mennyire hatékony, mennyire hasznos.
Ehhez a munkához a Magyar Madártani Egyesületet keresték meg, hogy az önkénteseik révén tudjanak madárfészkekhez jutni. Ilyenkor ősszel ezeket a madárfészkeket minden további nélkül le lehet szedni a fákról, mert ezek az énekes madarak minden évben új fészket építenek. Tulajdonképpen még segítenek is nekik az önkéntesek, mert ha az alkalmas helyekről leszedik a fészkeket akkor a madarak a következő évben ismét tudnak oda fészket rakni. Az összegyűjtött fészkeket a szakemberek elemzik, megkeresik a bennük található szőrszálakat és beazonosítják azokat. Utána ezeket az eredményeket visszavezetik egy a térképre, amelyen megjelölték, hogy honnan gyűjtötték be a fészkeket. Ezekből az adatokból a remények szerint pedig kirajzolódik, hogy ebben az évben hol volt található farkas, hiúz vagy aranysakál. Ebben a módszerben az a jó, hogy nagyon sokféle állatról lehet adatot gyűjteni anélkül, hogy bármiben is zavarnák az állatot.
Figyelembe kell venni, hogy a kis énekesmadarak által használt terület a nagy ragadozók mozgásteréhez képest pontszerű. Egy nagy ragadozónak a mozgásterülete 105-200 négyzet km. Tehát nagyságrendekkel nagyobb, mint egy énekesmadáré. Ezért, hogyha egy-egy fészekben találnak farkasszőrt, akkor a szakemberek tudják, hogy azon a tavaszon ott azon a környéken legalább egy farkas előfordult és ez sokkal biztosabb jelzés, mint hogyha egy nyomot követnek vagy ha arra alapoznak, hogy valaki látott volna egy szürke kutyaféle állatot elsuhanni. .
A Magyar Madártani Egyesületeken keresztül, vadász összejöveteleken keresztül mindenhol népszerűsítik mostanság a szakemberek ezt a programot és ezek az összejövetelek arra is jók, hogy a szakemberek kapcsolatokat építsenek ki és ezek alapján minél több információt be tudjanak gyűjteni. Ezenkívül éves rendszerességgel küldenek ki a területi vadásztársaságok vezetőihez kérdőívet, amelyek alapján felmérhető, hogy az adott területen milyen a farkas-helyzet. De ezek a kérdőívek a vadállományra is rákérdeznek, tehát hogy zsákmánypopuláció mennyi van a környéken, hogy láttak-e farkast, hogy rendszeresen látnak-e vagy csak néha-néha. Ezeket az adatokat egységes térképre tudják rávetíteni, így az összefüggések is, és az egyes információk is leellenőrizhetők.
A farkas egy csúcsragadozója az ökoszisztémának, ami azt jelenti, hogy neki már nincsen természetes ellensége. Hogyha a csúcsragadozó megjelenik egy területen és stabilan ott is él, az azt jelenti, hogy minden, ami alatta van, az összes szint teljesen rendben van és működik, tehát az ökológiai egyensúly fennáll

Berecz Béla

<<Vissza


© 2024 Forestpress. All Rights Reserved.