Agyontapossák és elszennyezik a kirándulók a Szalajka-völgyet, legnagyobb veszélyt a tranzittúristák jelentik.
Az Eger Erdő Rt. régóta gondolkodik azon, hogy azoktól a kirándulóktól, akik a Szalajka völgyet látogatják, el kellene kérni egy bizonyos összeget. Ez az összeg szinte jelképes volna, mert egy gombóc fagylalt árát kellene csak fizetni, de ebből annyi pénze lenne az erdészetnek, amennyiből el tudná tartani a természetvédelmi őröket, akik felhívnák a figyelmet a különféle fajta viselkedésformákra, illetve az összeg egy részét vissza tudnák forgatni a helyreállításra. Az Istállóskői-barlang védelméhez hozzátartozna az is, hogy csak a kijelölt turistaúton közelítsék meg a kirándulók az Istállóskői-barlangot, mert különben olyan eróziós folyamatokat indítanak be, amely már egy nagyobb esőzéskor rögtön érezhető, hiszen annyira nagy a bemosódás és a zavarosodás a kristálytiszta vízben. Ez valóban sarkallatos probléma, minden évben rendbehozatja az erdészet a korlátot, de a kirándulók szétszedik, eldobálják, nem tetszik a korlát az embereknek és inkább az erdőben közlekednek mindenfelé. Ezzel a taposással azonban olyan eróziós folyamatokat indítanak el, hogy a sekély környezetű bükkösök közül, a gyökerek közül kimosódik a talaj, nincs tartása tovább és kidőlnek az állományok.
Akkor, amikor 20-25 évvel ezelőtt a Szalajka-völgyet még nem fedezték fel ennyien, akkor kb. 500 ember fordult meg a Szalajka-völgyben turistaként, látogatóként. Akkor az erdészet magára nézve kötelezőnek tartotta azt, hogy ezeket a turistákat megfelelő eligazításban részesítse, megfelelő figyelemmel kísérjék. Akkor hivatalosan fegyveres szolgálatot, karszalagos szolgálatot szerveztek szombat-vasárnapra, amiért apró pici pénzeket kaptak az erdészek pluszba a fizetésükhöz. Amikor a nemzeti park létrejött, ez a természetvédelmi szolgálat megszűnt.Ezt a feladatot az erdészek kezéből kivették és ma ott tartunk, hogy egy hétvégén 20-25 ezer emberre senki az ég világon nem felügyel. Egyetlen természetvédelmi őr nincs, akik esetleg figyelmeztetnék az embereket. 25-30 évvel ezelőtt, ha valaki belement a patakba és egy másik turista látta azt, hogy renitenskedik, akkor nyugodt volt, mert azt mondta, hogy nemsokára itt lesz a szolgálat, mert korábban látta őket, karszalaggal a karjukon, és biztos volt benne, hogy az majd megbünteti a renitenskedőt. Ma fél a jó turista, mert nem lát szolgálatot, nem lát olyan embert, akinek szólhatna, hogy ilyen, meg ilyen esemény történt a völgyben, mert a nemzeti park, valószínű anyagi okok miatt ezt a szolgálatot teljesen elhagyta. Sok bába között elvész a gyerek és még sok magyar közmondást tudnék mondani erre. Sajnos igazándiból valódi felelőse nincsen a Szalajka-völgynek. Felelősnek érzi magát az önkormányzat, felelősnek érzi magát a nemzeti park, felelősnek érzi magát az erdészet. Az erdészetnek minimális forrássa van erre a feladatra. Ebből az összegből csak azt tudják megoldani, hogy a Szalajka-völgybe vezető utak mellett a réteket, az útszélét kaszáltatják. Ebben a pillanatban a kérdés továbbra is ágaskodik, ugyan ki felel ezért a szerencsétlen Szalajka-völgyért.
Manapság egyre több szó esik az ökoturizmusról. Szilvásváradon kézenfekvő lenne az ökoturisztikai programok megszervezése és akkor egy kisebb csoportos irányított felügyelet alatt történne a területek bejárása és mivel felügyelet alatt történne a területek bejárása, talán a környezetkárosítás is csökkenhetne, hisz leginkább a tranzitutasokkal van baj, nem aki 2-3 hétre eljön Szilvásváradra üdülni. Mert nyomon követhető, utólérhető, hogy a tranzitutas leszáll a buszról, tesz egy kanyart a Szalajka-völgybe, lehűti az üvegét, amelyről leázik a söröscimke a mésztufa Fátyol-vízesésen. Sajnos még az edényeket is belemossák itt a patakba és talán valami figyelmeztető tábla sem ártana afelől, hogy ez bizony egy vízgyűjtő terület, méghozzá innét iszik kb. 100 ezer ember.
Berecz Béla