Egy teljesen zárt személyszállító vagont, egy nyitott és egy fedett panorámakocsit összekapcsolva naponta háromszor teszi meg a fenséges zalai erdőrengetegben Csömödértől Kistolmácsig az utat a piros színű dízelmozdony. Személyvonatként természetesen, mint ahogy az a vasúti menetrend 305-ös mezőjében szerepel. Teherszállítmányaival a Zalaerdő Rt. 109 kilométeres keskeny-nyomközű vonalain persze többször is.
- A megyében 1918-tól már ismert volt az erdei kisvasút, használták az erdei faanyagmozgatásnál - mondta Varga Gellért erdőmérnök, aki sokáig az erdőgazdaság vasútüzemi szakértőjeként, vezetőjeként ténykedett. - Kozmadombjától Zalabaksát érintve ment Alsólendvára. Ennek egy ága Szilvágyig tartott. A krónikák szerint a fuvarosok olyan mértékben elszemtelenedtek az áremeléseik miatt, hogy a gazdálkodóknak lépni kellett. Az Eszterházy hitbizomány úgy döntött, hogy a kitermelt fát az erdeikből saját maguk szállítják a feldolgozóba, s ezért Lentiből indítottak egy vasútvonalat Szilvágyig. Ezzel párhuzamosan két zágrábi fakereskedő lábon megvásárolta a hitbizomány erdejének fáját, s Szentpéterföldétől Csömödérig a nagyvasúti rakodóhoz erdei kisvasutat építettek. Ez olyan nagyszerűen bevált, hogy az erdőfelügyelőségre beadott engedély alapján a Töröszneki elágazótól Bánokszentgyörgyön át 0ltárcig újabb vasúti szárny építésébe fogtak, ami 1924-ben készült el.
Nos, ma már 109 kilométeren tekereg a zalai dombok és völgyek között az erdei kisvasút, miközben összekötötték a Lentiből induló szárnyat a Csömödérivel, s így a 18 kilométerrel szemben 32 kilométeren van személyszállítás is május elsejétől szeptember végéig.
Csütörtökön a 11.25-kor induló szerelvényt választottuk, amely húszperces várakozás után indult vissza és 14.15-kor szálltunk le a kisvasútról.
- Néhány évvel ezelőtt alig 6-7000 utas váltott jegyet, számuk tavaly már meghaladta a 20 ezret. Most az első félévben, gyakorlatilag két hónap alatt 8217 utasunk volt, és 15.166 köbméter faanyagot szállítottak szerelvényeink - mondta Cselenkó Ferenc a vasútüzemi statisztikáról.
Közben a mi vonatunk Páka központjában megállt, mert Avas Lajos jegykezelő tárcsával a kezében „átment" jelzőőrnek, a biztonságos áthaladást segítendő. Menet közben székesfehérvári utasokkal diskuráltunk.
- Lentiben nyaralunk barátainkkal, ott vetették fel ezt a kirándulási lehetőséget - mondta Karácsony József.
- Nézd, róka! - kiáltott fel Kalmár Tiborné a másik fehérvári házaspár hölgy tagja. Aztán csendesen figyelték a dombokra felfutó arányló búzatáblákat, a haragoszöldre váltott kukoricamezőket. Dicsérték a vadvirágos erdei tisztásokat, de érdeklődve - már-már szakszerűen - beszéltek arról, hogy az iszalogos dzsuva alatt vajon milyen élővilág lehet?
A pesti Boronkai Miklósék a fenyvesi kisvasútnál vettek egy útikönyvet, s amiatt panaszkodtak, hogy a csömödéri vasútüzemi telefonszám már elavult abban. Szerencséjük volt, hogy elérték a csömödéri indulást...
A kistolmácsi megállóban már várták a vonatot, egy pesti „vendéggyereknek" gondolták, hogy megmutatják a „mi" kisvasutunkat.
- Apukám vasutas, már vezettem gőzöst is. Ilyen kicsi vonattal viszont még nem utaztam - lelkesedett a 12 éves Tisler Dávid. Menet közben le nem ült volna, izgatottan leskelődött.
A rókán kívül csak néhány fácán bújt elő a sűrű növényzetből. A gyerekek „tehenek!" kiáltással jelezték, hogy azért akad négylábú néznivaló a fenyő, tölgy, bükk és égerfákon kívül. Bázakerettyét elhagyva a nyugdíjas olajos, Samu László csizmában, karján kosárral azt mesélte, hogy másfél órára „kiugrik" az erdőbe egy kis rókagombáért.
– Ötven éve járom az erdőt, jól ismerem a lelőhelyeket. Most jön egy nagyobb vendégsereg, kell az ínyencség — mondta, aztán már le is szállt a kisvonatról. Vadászlesek sokasodtak közel és távol, a hozzájuk vezető utat frissen kaszálták, keréknyomok tarkították a rétet is. Mohás tölgyek, sima bükkösök, göcsörtös fenyők váltakoztak, aztán már vissza is értünk Csömödérre. Elrepült az idő.
- Csodálatos vidéken jártunk, télen visszajövünk az biztos! — mondta a fehérvári csapat szinte kórusban. Takáts Sándor
Kistolmácstól hazafelé a kecskeméti, pesti és fehérvári kirándulók a csodálatos környezetet szemlélték. A nyitott kocsiban a vonat döcögése is másképpen hatott, a virágok majdnem kézzelfogható közelségben tűntek tova a kilométereket lassan faló vonatból, és a napsütést is élvezhették az utasok.