2010. december 16. - Áram zöldhulladékból - Ha megújuló energiaforrás, akkor biomassza, legalábbis Magyarországon.
2020-ra az erdők elégetése helyett a zöldhulladékok és mezőgazdasági
termékek kerülhetnek előtérbe. Az ENSZ által évente megrendezett nagy, nemzetközi klímacsúcs idén decemberben az immár szokásos módon kudarccal ért véget a mexikói Cancúnban. Ahogy tavaly Koppenhágában, úgy idén is mindenki tudta előre, hogy nem várható áttörés. A globális éghajlatváltozás elleni tennivalókat szabályozó kiotói megállapodás 2012-ben lejár, ennek utódját próbálják megalkotni a döntéshozók, ám jogilag kötelező érvényű megállapodás helyett idén is csak „egyezmény", vagyis senkit semmire sem kötelező, diplomatikus általánosságokat tartalmazó szándéknyilatkozat született. Abban mindenki egyetértett Cancúnban: nem szabad megengedni, hogy a Föld átlaghőmérséklete az ipari forradalom előtti szinthez képest több mint két fokkal emelkedjen. A világ leginkább sérülékeny országai - Banglades, a csendes-óceáni szigetállamok vagy a Maldív-szigetek - szerint persze ez a célkitűzés is túlságosan szerény ahhoz, hogy ők megmeneküljenek a katasztrófától. A NASA frissen közzétett adatai szerint mindenesetre 2010 az elmúlt 1.30 esztendő legforróbb éve lehet.
Globális megállapodás hiányában mindenki a maga portáján söpröget. A magyar kormány végre elkészíttette a nyár közepe óta vért nemzeti cselekvési tervet, amely annak részleteit tartalmazza, hogyan emelkedhet a megújuló energiaforrások részaránya 2020-ra 14,65 százalékra. Ezzel némiképp még túl is teljesítenénk az Európai Unió által elvárt 33 százalékos részarányt.
Alapvető kérdés, hogy mi lesz a biomasszán alapuló energia- és hőtermeléssel, hiszen Magyarországon ez a legjelentősebb megújuló energiaforrás. A biomassza fogalmába beletartozik minden, ami a földön nő, és energia termelésre felhasználható. A legősibb és legegyszerűbb forma, az egyszerű tűzifa máig a legfontosabb. Miközben a magyar településekre mindenhol bevezették a földgázt, a tűzifa felhasználása is növekedett, mégpedig a tíz évvel ezelőtti 1,8 millió köbméterről az évtized végére 3,5 millió köbméterre. Emellett biomassza minden erdészeti hulladék (gally, forgács, nyesedék), ezerfélé mezőgazdasági hulladék a szőlővesszőtől a szalmáig, a speciálisan energiatermelés céljából ültetett lágyszárú- (energiafű, -nád) és fásszárú ültetvények (energiafűz, -nyár, -akác), a kommunális szemét lebomló része, az állati trágya, sőt még az állati tetemek is. Még utóbbiból is keletkezik évente 190 ezer tonna összegyűjtött hulladék, ami az energetikában felhasználható - jó mezőgazdasági adottságú országokban tehát az energia a földön hever.
Idén a villamosenergia-termelésben és a hűtés-fűtés szektorokban felhasznált megújuló energiaforrások 81 százalékát a biomassza adta. A magyar erdők területe közben nem csökkent, az éves fakitermelés szintje közel állandó, vagyis a hivatalos adatok nem igazolják azt a félelmet, hogy a biomassza túlzott mértékű felhasználása erdőpusztuláshoz vezet. Ugyanakkor tény, hogy a védett területeken fokozatosan át kell térni környezetbarát erdészeti technikákra, vagyis a jövőben a biomassza egyre nagyobb részét kell a kivágott fák helyett más forrásokból előállítani. A melléktermékek és hulladékok részaránya a biomasszamixen belül 2020-ra elérheti a 45 százalékot is. További előrelépés, ha az alapanyagot a mainál jobb hatásfokú, kisebb, modern erőművekben használják fel.
A most közzétett tervek szerint a biomassza aránya a megújulók között tíz éven belül 62 százalékra csökken, noha a megtermelt energia mennyisége abszolút értékben növekedni fog (a mai j 42 PJ-ról 61 PJ-ra). Ennél fontosabb, hogy a terv új alapokra helyezné a biomassza energetikai alkalmazását, s azt a vidékfejlesztés egyik alapvető eszközeként kezeli. Nagy erőművi kapacitások helyett a helyi hőenergia-termelésre történő felhasználást, a kis és közepes kapacitású, lokális, térségfejlesztési hatással rendelkező erőművek létesítését szeretnék támogatni. Ha az alapanyagból helyben állítanak elő energiát, csökkennek a szállítási költségek (és az ebből eredő szén-dioxidkibocsátás), s a haszonból közvetlenül részesedik a helyi mezőgazdaság. Egy-egy vidéki kisváros távfűtését meg lehet oldani a környező földeken termelődő mezőgazdasági hulladék és a kommunális szemét felhasználásával.
A növekvő megújulóenergia-igények kielégítésére 2020-ig becslések szerint évi 7,8-8 millió tonna/év biomassza-mennyiség szükséges. Vajon nem megy-e a mezőgazdaság kárára, ha a jó minőségű szántóföldek jelentős részét beültetik akácerdővel és energianáddal?
Ahogy a természetközeli erdőket, úgy az értékes földeket is meg kell óvni az energetikai célú hasznosítástól. A jelek szerint ezek bevonása nélkül is van bőven potenciál. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai szerint 94 ezer hektár szántóföld (ugar) áll bevetetlenül-, emellett a jelenlegi földek egy részén közép távon nem tartható fenn a szántóföldi művelés (például a vízjárta területeken).
Becslések szerint 3-5 éven belül 200 ezer hektár föld vonható be a biomassza-termelésbe. A nagy gabonatáblákat felszabdaló, szélfogó fasorok telepítése, az árvízi vésztározók létrehozása, az évenkénti gallyazás a gyümölcsösökben egyaránt lehetőséget kínál a szunnyadó
energia előteremtésére. ZSUPPÁN ANDRÁS
