Az az érzésem, hogy önöknek torz elképzelésük van az erdőgazdálkodásról, ha azt egyszerűen fanyűvésnek titulálják. Az erdőgazdálkodás keretei szigorúan behatároltak, a szabályozásban mindenekelőtt a fenntartható fatermesztés és a természetvédelem szempontjai érvényesülnek.
A jogszabályi kereteken túl az illetékes természetvédelmi hatóságnak konkrét beleszólása is van minden, erdővel borított terület 10 évenként megújított kezelési tervébe. Magyarán: a fakitermelés helye és mértéke pontosan elő van írva. Mindezek tudatában nehéz értelmezni a "fakitermelés visszaszorítása" kitételt. Az természetesen igaz, hogy az erdőgazdálkodásnak jelenleg nem az az első számú célja, hogy valamiféle ökológiailag optimális állapotot állítson elő és tartson fenn. De lehetne ez is: ez azonban politikai és nem szakmai döntés kérdése. Egy ilyen döntés végrehajtása az erdőgazdálkodásból származó bevételek drasztikus csökkenésével jár. Ez ellensúlyozható lenne egy ökológiai és rekreációs célok eléréséhez kötött támogatási rendszer kiépítésével. Bár szakmai berkekben erről régóta folyik a disputa, anyagi erőforrások hiányában a gyakorlati megvalósulás még várat magára. Ezen pedig a "gyenge érdekérvényesítő képességű zöldtárca" aligha tudott volna változtatni. Ráadásul a természetvédelmi hatóságokba vetett feltétlen bizalmat az eddigi gyakorlat nem igazán támasztja alá: erdészkörökben pikáns történetek keringenek a nemzeti parkok kezelésébe került erdőkről. Szabálytalan fakitermelésekről, az erdőfelújítási kötelezettség sorozatos elmulasztásáról és különös protokollvadászatokról szól a fáma.
Az gondolom tehát, hogy itt egy sokszereplős hatalmi harc zajlik, amit hiba lenne a gonosz (és szoci) erdészek meg a jó természetvédők harcára egyszerűsíteni.
Horváth Balázs környezetmérnök
Nordwestdeutsche Forstliche Versuchsanstalt, Göttingen