Herbály Imre, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottság erdészeti albizottságának elnöke csak sejtette, hogy - úgymond - „darázsfészekbe nyúl", amikor december 12-én összehívta az albizottság ülését és napirendre tűzte a magyar erdőgazdálkodás helyzetéről és lehetőségeiről szóló tájékoztatót.
A 2007-es évi költségvetési tárgyalásokig a képviselő sem gondolta, hogy ennyire kevés pénz jut az erdészeti ágazatnak a központi költségvetésből. Ekkor vált számára világossá ugyanis, hogy mi is történt az erdőfenntartási járulék körül és hogyan áll a Nemzeti Erdőprogram végrehajtása. Ezért vált szükségessé az albizottság összehívása, amelyen az EMVA (Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap) és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv erdészeti ágazatot érintő pénzügyi forrásairól is szó esett.
Herbály Imre fontosnak tartotta, hogy az ülésre meghívja az FVM főosztályvezető helyettese, Klemencsics András mellett az erdészeti tudományos, szakmai, és érdekképviseleti szervezetek képviselőit, akik elmondták véleményüket az adott kérdéskörben. A tapasztalatokat leszűrve az albizottság minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy a hiányzó forrásokat valamilyen módon - de legalábbis minimális szinten - előteremtse a 2007-es esztendőre, és segítse azt a folyamatot, amellyel az erdőtámogatási rendszer átalakul. Ennek egyik lényege az, hogy az erdészeti ágazatot alkalmassá kell tenni az uniós források fogadására, lehívására, s az erdőfenntartási járulék körül mostanra kialakult nehéz helyzetből kivezessék az ágazatot.
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Tervben (UMVST) megjelennek olyan konkrét feladatok, amelyek a Nemzeti Erdőprogramból emeltek ki, de ezekhez nem csatoltak pénzügyi forrásokat. Az elnök reméli, hogy az elkövetkezendő hónapokban változik a helyzet. A következő év erdőpolitikájának alakítása, az erdőpolitika és a gazdasági szükségszerűség összehangolása szempontjából fontos, hogy a szakma által megfogalmazott - Luzsi József, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének elnöke fogalmazta meg az ülésen - három javaslat érvényre jusson. Ezek a javaslatok a következők. Az első, hogy nemzeti költségvetésből 2,5-3,2 milliárd forint jusson az erdészeti ágazatnak. A második, hogy egységes legyen a támogatási rendszer átalakítása, míg a harmadik: az uniós finanszírozást olyan feltételekkel írják ki, hogy a tulajdonosok igénybe tudják venni azt. Az EMVA jogcímeinek korlátozása legyen arányos a kifizetés nagyságával.
Klemencsics András, az FVM főosztályvezető helyettese elöljáróban azt
hangsúlyozta, hogy az erdőgazdálkodás komplex feladat. Az ÚMVFT-ben az egész vertikumra ki kell térni, nem lehet egy-egy területet kiragadni a Nemzeti Erdőprogramból, s csak azt támogatni. Magyarország erdészetpolitikájat összhangba kell hozni a nemzetközi egyezményekben foglaltakkal és kötelezettségvállalásokkal. Ma hazánkban valamennyi erdőben fenntartható erdőgazdálkodás folyik, s az erdő többcélú szolgáltatásai biztosítottak a társadalom számára. Az erdészeti politikát az erre vonatkozó 1996. évi LIV. Törvény rendelkezései, valamint az Európai Unió Erdészeti Stratégiájával és az Európai Erdők Védelmének miniszteri konferenciája határozatával összhangban kidolgozott 1110/2004. (X. 27.) kormányhatározattal elfogadott Nemzeti Erdőprogram (NEP) testesíti meg. Az erdővel, az erdőgazdálkodással szemben közérdekből támasztott elvárások megvalósítását államigazgatási és támogatási eszközökkel együttesen kell biztosítani.
Az erdészeti támogatásokról szólva a főosztályvezető helyettes elmondta, hogy az erdészeti jogszabályok és támogatások az erdőfenntartási járulékkal és a hozzá kapcsolódó támogatási rendszerrel ez idáig teljes körűen garantálták az erdők szakszerű felújítását. A nemzeti forrásból működtetett „Erdészeti feladatok" jogcím komplexen valósította meg az erdőfelújításokat, az erdészeti támogatásokat és a közcélú feladatok működtetését. E rendszer pénzügyi forrását az erdőgazdálkodók által adók módjára befizetett erdőfenntartási járulék, illetve az alapvető működés megváltozása után az ezzel azonos nagyságú költségvetési támogatás, valamint ennek az állam által biztosított kiegészítése jelentette, amelyek együtt biztosították a fenti célok megvalósíthatóságát. Amennyiben az egyes célok forrásait ezen belül meg kívánjuk határozni, akkor elmondható, hogy az erdőfelújítások biztosításának forrását döntően az erdőfenntartási járulék képezte, évi mintegy 4300 millió forintos gazdálkodói befizetéssel és ennek kiegészítését, valamint a tényleges erdészeti támogatások és a közcélú feladatok működtetését szolgálta az évi 1500-2000 millió forintos állami kiegészítés.
A rendszer működési zavarai akkor kezdődtek, amikor 2003. és 2004. években a költségvetés által biztosított állami kiegészítés 500 millió forintra csökkent. A 2005. és a 2006. évekre az állami kiegészítés megszűnt, miközben a közcélú feladatok ellátása követelményként megmaradt. E folyamat eredményeként 2006. év végére 4290 millió forint 2007. évre áthúzódó kötelezettség keletkezett. A 2007. évi költségvetés állami kiegészítést nem tartalmaz, és a 4290 milliós erdőfenntartási járulék befizetésével szemben 3300 millió forint felhasználását teszi lehetővé, ami a 2006. évi kötelezettségek kifizetésére sem nyújt fedezetet. Ez nem jelent mást, mint hogy az erdőfenntartási járulék nevével ellentétben csupán egy, a közérdekből amúgy is korlátozott erdőgazdálkodást sújtó többletadóvá válik, ami alkotmányossági aggályokat is felvet.
Gémesi József az ÁPV Rt. részéről az állami erdészeti társaságok nevében szólt (a hazai erdők 55 százaléka ide tartozik). Szerinte fekete költségvetés a 2007-es az erdészet szempontjából, mivel nagyon nagy a baj. Az állam nevében, 2006-ban, az erdészeti szakigazgatás elfogadta az erdőművelési pályázatokat, amelyeket ki kellene fizetni (ez mintegy egymilliárd forint). Ha ez elmarad, akkor az erdészeti társaságok fele veszteségessé válik. A forráshiány annak is következménye, hogy ebből a keretből más célra is fizettek, így a tartamos erdőgazdálkodás forrásai csökkentek. A 2006-os évet becsülettel le kellene zárni, már csak azért is, mert 2007-ben új támogatási rendszer lép életbe. Luzsi József megerősítette, hogy a forráshiányok miatt lecsökkenhet a fakitermelés, amelyből óriási feszültségek keletkezhetnek, hiszen a cégeknél leépítések várhatók.
Az erdészeti támogatási rendszer korszerűsítésének igénye több oldalról is megfogalmazódik. Egyrészt az EU-tagság révén, másrészt az unió erdészeti elvárásai és vidékfejlesztési stratégiája által. A támogatási rendszer elemeit és azok pénzügyi alapjait világosan és egyértelműen el kell különíteni, igénybevételükre megfelelő szabályokat kell meghatározni, így azok felhasználása ellenőrizhetőbbé és követhetőbbé válik. Az új támogatási rendszerben ki kell dolgozni a társfinanszírozással, illetve a tisztán nemzeti forrásból működő erdészeti támogatások rendszerét, valamint garanciát kell biztosítani az erdőfelújítások szakszerű elvégzésére. Az új rendszer kialakításával egyidejűleg lehetővé kell tenni a korábbi támogatási rendszerhez kötődő, több évre áthúzódó kötelezettség-vállalások teljesítését is. Többek között ezek biztosítására született megállapodás már 2005. decemberében a MEGOSZ és az FVM között.
H.Gy.
Magyarországon az elmúlt 80 évben folyamatosan és jelentősen növekedett az erdőborítás. Ennek köszönhetően mára a magyar termőföld mintegy 25 százalékát erdők borítják. Tavaly novemberben került sor a kétmilliomodik hektár erdő telepítésére. Az erdőterületek elsődleges rendeltetésük szerint 64 százalékban gazdasági, 35 százalékban védelmi, míg egy százalékban egészségügyi, szociális, turisztikai funkciót töltenek be. A védelmi rendeltetésű erdőkhöz tartoznak a talaj-, a vad-, a víz, a településvédelmi erdők, valamint a védett erdők. Területükben és arányukban a gazdasági rendeltetésű erdők területe folyamatosan csökken, miközben a védelmi és a közjóléti rendeltetésűeké növekszik.
Az erdőterület 57 százalékát őshonos fafajok borítják, 43 százalékát idegenföldi, meghonosodott fafajok - akác, vörös tölgy, fenyők - foglalják el. A hazai erdők sokszínűsége és fajgazdagsága európai szinten is kiemelkedo, ami köszönhető a természetföldrajzi adottságainknak és az azt megőrző fenntartható erdőgazdálkodásnak. Tulajdonviszonyaink alapján erdeink 57 százaléka állami, 43 százaléka magán tulajdonú. Ez utóbbi területe és aránya fokozatosan növekszik, mivel az új erdők telepítését szinte teljes egészében a magántulajdonosok végzik.
A magyar erdőkben évente 13 millió köbméter faanyag képződik. Az erdőgazdálkodási üzemtervek mintegy 10 millió köbméter faanyag éves kitermelését teszik lehetővé az erdőgazdálkodók számára, amelyből azok 7-7,5 millió köbméter fakitermelési lehetőséggel élnek.